Buddy, a vakvezető németjuhász, aki utat tört a jövőbeni segítőkutyáknak: emlékét szobor őrzi
2023. január 31 - Képek: YouTube
2023. január 31 - Képek: YouTube
Morris Frank és segítőkutyája, Buddy fáradhatatlan munkájukkal és speciális iskolájukkal örök időkre megváltoztatták a vakok helyzetét.
A New Jersey állambeli Morristownban egy embert és egy németjuhászt ábrázoló szobor áll. A mű Morris Frank és segítője, Buddy emlékét őrzi, akiknek köszönhetően megalakult az Egyesült Államok első vakvezető kutyákat képző iskolája.
Morris Frank 1908. március 23-án született Nashvilleben. Gyermekkorában egyik legnagyobb támasza volt vak édesanyjának, és a sors különös alakulása folytán ő maga is elvesztette a látását. Jobb szemére hatévesen vakult meg, mikor lovaglás közben az arcába csapódott egy faág, míg bal szeme világától 16 esztendősen, egy barátjával vívott bokszmeccsen kellett búcsút vennie. További meglepő egybeesés a család történetében, hogy édesanyja is két különböző időpontban vesztette el a látását. Egyik szemére legidősebb fia születésekor vakult meg, míg a másikra tizenöt évvel később, egy lovasbaleset során.
Frank élete fiatal férfiként, egészen pontosan 1927. november 5-én nem várt fordulatot vett. Aznap jelent meg a The Saturday Evening Post nevű lapban egy újságcikk Dorothy Harrison Eustistól, egy Svájcban élő amerikai kutyakiképzőtől. A The Seeing Eye, azaz A látó szem című írás egészen pontosan Eustis beszámolója volt azokkal a veterán katonákkal végzett munkájáról, akik az első világháborúban vesztették el a látásukat, és azidőtájt hozzá jártak segítőkutyás foglalkozásokra. Frank ennek hallattán levelet írt Eustisnak, ezzel pedig megváltoztatta az amerikai történelmet.
Frank ugyanis nemcsak a Eustis vezetésével működő iskoláról kért információkat, hanem magáról az oktatók képzéséről is. Mint írta, szerette volna átültetni a gyakorlatot a saját hazájába is.
Eustis nem váratta Franket sokáig a válasszal, 1928. február 9-én telefonált neki és meghívta Svájcba, a Fortunate Fields nevű iskolába, hogy először is megtalálják a tökéletes segítőtársat a fiatalembernek.
Hogy visszakapjam a függetlenségemet, a pokolba is elmennék!
– érkezett a sokatmondó válasz Franktől. Így ismerkedett meg személyesen a kutyakiképző és a vak férfi.
A Fortune Fieldsnél Frank partnere egy Kiss nevű német juhászkutya lett, akit azonnal át is keresztelt Buddyra. A négylábú képzését az iskola egyik önkéntes oktatója, Elliot „Jack” Humphrey végezte, aki segített a párosnak az összeszokásban. A rengeteg közös munkának hála Frank haza már egy tökéletes segítőkutyával térhetett.
Frank és Buddy 1928. június 11-én érkeztek meg New Yorkba, ahol kisvártatva a média figyelmének középpontjába kerültek. A figyelemfelkeltés tudatos volt, hiszen a férfi szerette volna minél többeknek megmutatni, mekkora segítségére van egy vak embernek egy jól képzett eb. Buddynak hála ő immár is biztonsággal közlekedhetett a nagyváros utcáin, ami előtte elképzelhetetlen lett volna.
A sajtóval kiment a West Streetre, egy különösen veszélyes vízparti utcára, és a Broadway esti forgatagába is belevetette magát kutyájával, mindezt azért, hogy megmutassa: négylábújával teljes biztonságban van.
Eustisnak írt távirata rövid volt, de ismét sokatmondó. Az üzenet mindössze ennyi volt: „Siker”.
Morris Frank és Buddy életének főbb eseményeit gyűjti össze az alábbi angol nyelvű videó:
A következő, szobrot érdemlő lépés Frank életében a nagy álom megvalósítása, azaz egy iskola létrehozása volt. Kitartásának és következetességének hála 1929. január 29-én szülővárosában megnyitotta kapuit az első amerikai vakvezető-kutyákat képző intézménye, ami a cikk nyomán a The Seeing Eye nevet kapta.
Kisvártatva, 1931-ben a New Jersey állambeli Whippanyban is megnyitotta kapuit egy hasonló intézmény, ami 1965-ben Morristownba költözött.
1928 és 1956 között Frank az iskola alelnökeként beutazta az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy minél több helyre eljusson a lehetőség híre, valamint segítse a vak emberek egyenlő hozzáférését segítő törvényeknek a megvalósulását. 1930-ban találkozott az akkori amerikai elnökkel, Herbert Hooverrel, míg 1949-ben Harry Trumannal. Ezen felül csak 1954 és ’56 között több mint 300 szemésszel egyeztetett. Mindezek megerősítik, micsoda fáradhatatlan és elhivatott ember volt.
Frank első kutyája 1938- május 23-án hunyt el, ám szerető gazdája ezt követően is valamennyi segítőjét Buddy névre keresztelte a tiszteletére.
Frank a tájékoztatás mellett folyamatosan küzdött azért, hogy a vakvezető kutyák szabad bejárást kapjanak különböző intézményekbe, illetve tömegközlekedési eszközökre.
Ennek is nagy szerepe volt abban, hogy 1935-re az Egyesült Államok valamennyi vasútvonalán engedélyezték a vakvezető kutyák utazását, 1939-re pedig a szállodák többsége is engedélyezte a négylábú segítőtársak jelenlétét intézményeikben. 1956-ra pedig valamennyi nyilvános tér elérhetővé vált a vak személyek és kutyáik számára.
Frank 1956-ban, 48 évesen visszavonult az iskolában végzett tevékenységektől, és Morristownban saját biztosítói irodát alapított. 1980. november 22-én hunyt el otthonában.
Frank áldozatos munkájáért számos kitüntetésben részesült. 2005-ben róla és Buddyról készült szobrot lepleztek le Morristownban, míg 2008-ban emléktáblát kapott Nashvilleben. 2010-ben posztumusz bekerült a Hírességek Csarnokába is.
Munkássága részeként 1957-ben szerzőtársával, Blake Clarkkal könyvet adtak ki a Buddyval töltött időről First Lady of The Seeing Eye (A látó szem First Ladyje, azaz első hölgye) címmel. Élettörténetét Walt Disney 1984-ben filmre vitte (Love Leads the Way: A True Story; magyarul: A szeretet mindenek előtt; főszerepben Timothy Bottoms).
William Mooney egyszemélyes showjában szintén Frank életét ismerhetik meg a nézők (a mű címe With a Dog’s Eyes.), Kate Klimo gyerekkönyv-sorozatában pedig a sorban második számú Buddy is szerepel.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek