Van a boston terriered homloka közepén egy pötty? Nem hiszed el, milyen különleges eb gazdija vagy!

A Haggerty pötty jelenléte ennél a fajtánál egy különleges tenyészvonal jelenlétét mutatja.

A boston terrierek esetében nem kifejezetten gyakori ennek az apró kiegészítőnek a megjelenése, ám nagyon érdekes információkat árul el a kutyusról.

Mi is pontosan az a Haggerty pötty?

A Haggerty pötty, angolul Haggerty Dot vagy Angel Kiss (angyal csók) egy kis sötét vagy fekete pötty a boston terrier homlokának a közepén a fehér sávban. A Boston Terrier Club of America szerint az ezzel a jelöléssel ellátott kutyák az 1900-as évek elején a Haggerty család tulajdonában lévő bostoni terrierek egyik eredeti vonalának leszármazottai lehetnek. A tenyészállományuknak ez volt a megkülönböztető jele. Később a család és munkássága iránt érzett tiszteletből és megbecsülésből nevezték el a foltocskát Haggerty pöttynek.

A pötty jelenléte tehát nem képezi a fajtastandard részét, így ha kedvencednek nincs ilyen jelölése, attól még nincs vele semmi probléma. Sőt, a szakirodalom szerint akkor sincs semmi gond, ha a kölyök mintázatában az első időszakban megjelenik a pötty, majd ahogy nő, eltűnik.

Hatalmas átalakuláson ment keresztül a boston terrier

A boston terrier tenyésztését ugyan eredetileg Angliában kezdték el, a fajta stabilizációját az Egyesült Államok tenyésztőinek köszönhetjük, közülük is egyik a Haggerty család volt. Innen is ered a becenevük, az American Gentleman (amerikai úriember); meg persze gyengéd természetükből és szmokingszerű rajzolatukból. 1893-ban ismerte el hivatalos fajtaként az American Kennel Club, ezzel pedig az első amerikai fajtává vált, amely elismerésre került általuk.

Érdekesség, hogy ezeket a kutyákat nem vadászatra tenyésztették ki. Eredetileg kistestű viadorkutyának szánták, ám barátságos és kedves jelleme miatt ez az akció kudarcba fulladt. Így lett a boston terrier az első olyan terrier, akiből társállat vált. A tenyésztés megkezdésének elején a fajta egyedei sokkal zömökebb, erősebb testfelépítésűek voltak, a fejük is sokkal szögletesebb volt. Eredetileg 20 kg-ot is nyomhattak az ősök, akik akkor még az Old Boston Bulldog nevet viselték. A későbbi finomítások eredménye lett a ma is jól ismert törékenyebb, kisebb termetű boston terrier. A külső módosítások természetesen a belső jellemzők további változását is magukkal vonták. Bár a fajta kedvelői szerint még a mai napig is jellemző lehet rájuk, hogy ha olyan helyzetbe kerülnek, nem restellik megvédeni magukat. Hogy ebből később se legyen probléma, a korai szocializációra mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni náluk.

Összességében egy könnyen tanítható, vidám, kiegyensúlyozott, intelligens kutya, aki gyerekekkel is remekül kijön. Rendkívül emberközpontú, ragaszkodó természete miatt azonban csak olyanoknak javasoljuk, akik sok időt és energiát tudnak rá szánni. A terrieres makacsságnak nyoma sincs már bennük, így érdemes kirándulásokra vinni, kutyás sportokat űzni vele.