Öleb, viador felmenőkkel: interjú a boston terrierek tenyésztőjével

Mozgékony energiabomba, aki sokban különbözik a modern társasági kutyáktól.

Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a boston terrierek, kinek valók és ki válasszon inkább más fajtájú kedvencet magának? Magyari Adrienn boston terrier tenyésztővel beszélgettünk.

AÉK: Mit érdemes a boston terrierek után érdeklődőnek tudnia e kutyafajta kialakulásáról? Honnan származnak, milyen ősöktől, miért hozták létre őket?

MA: A boston terrierek Amerikából, Massachusetts államból származnak. Ami kifejezetten érdekes a fajta kialakulásában, hogy angol fajtákat kezdtek el keverni: a bullterriert, az angol bulldogot és az akkor még létező fehér angol terriert. Meglepő módon a cél az lett volna, hogy egy kiváló, kis termetű viadorkutyát hozzanak létre a városi munkástömegek szórakoztatására, akik akkoriban bizony gyakran ütötték el az időt ezzel a tevékenységgel. A mi mostani örömünkre ez nem sikerült jól, a tervezett viadorkutyából hamarosan kiütközött, hogy mennyire jó társasági és kísérő kutya lehet. A tenyésztők áldozatos munkájának köszönhetően hozták létre a ma ismert boston terriert. Az elején még a bullterrierek között állították ki őket, ők voltak az úgynevezett kerek fejű bullterrierek, aztán később kaptak egy külön osztályt, és azóta boston terriereknek nevezzük őket.

AÉK: Milyen egy boston terrier temperamentuma, mennyire maradt meg bennük az ősök harcos vére?

MA: Egy nagyon energikus fajtáról beszélünk, akikből az idő során kiveszett a terrier vér. Az úgynevezett terrier konokság egyáltalán nem jellemző rájuk. Mind fizikailag, mind szellemi téren nagyon sokat kell foglalkozni velük, sok mozgásra, nyüzsgésre, kirándulásra vágynak. Nagyon intelligens fajta, szinte bármit el lehet érni velük, ha a gazdának van hozzá ideje, kedve és energiája, még kutyás sportokra is kiválóan alkalmasak, például agilityre vagy őrző-védő feladatokra. Nyitott, érdeklődő és nem makacs fajtáról van szó az esetükben, bajt nem keresnek más kutyákkal. Ugyanakkor, ha bajba kerülnek, nem hagyják magukat. Náluk kifejezetten fontos a korai szocializáció amiatt is, hogy elkerüljük azt, hogy ennek hiányában egy „pukkancs” kutyánk legyen felnőtt korára. Megszokják, és nagyon szépen eljátszanak minden testméretű kutyával, de ahhoz, hogy ez jól működjön, már korán hozzá kell szoktatni őket más kutyákhoz és emberekhez is.

AÉK: Más kis termetű társasági kutyáknál, elég például a francia bulldogokra gondolnunk vagy a mopszokra, gyakoriak az egészségügyi problémák. Mi a jellemző a boston terrierek körében, egészséges fajtának minősíthetőek?

MA: A francia bulldogokhoz hasonlóan a légzési problémák náluk is előjöhetnek, habár nem olyan gyakran és olyan súlyos mértékben. Ez köszönhető a tudatos tenyésztői szelekciónak is. Sem a túl meleget, sem a túl hideget nem viselik jól, erre figyelni kell ennél a fajtánál. Egyébként, hasonlóan más kistestű, nagyon mozgékony kutyákhoz, a térdkalács ficam náluk is megjelenhet időnként, valamint a modern fajtákra jellemző környezeti allergiák. Általánosságban az jelenthető ki, hogy egészségügyileg nem terhelt a fajta, nem nevezhetőek betegesnek, inkább egészségeseknek.

AÉK: Milyen méret- és színváltozatai ismertek a boston terriereknek, mennyire egységes a sztenderd?

MA: Van egy nehéznek nevezhető sztenderdünk, ami olyan szempontból nehéz, hogy csak meghatározott színeket lehet tenyészteni és a fehér jegyek különösen fontosak. 3 elfogadott szín létezik: a csíkos, a fekete és az úgynevezett seal, ami feketének tűnik egészen addig, amig a nap rá nem süt, akkor azonban van egy egyedi, bronzos csillogása. Ami a gazdák körében nagyon kedvelt, az a fekete-fehér, most éppen ez a divat. Ami náluk egy érdekes specialitás az az, hogy a sztenderd 3 méretkategóriát említ meg náluk. A 6,8 kilogramm alatti, a 6,8-9 kilogramm közötti és a 11,3 kilogrammig terjedő 3. kategóriát. Ez egy Amerikából átvett kategória, itthon nem ez alapján bírálják őket és nem is ez alapján tenyésztjük őket.

Ez az, amit nagyon fontos tudni velük kapcsolatban: a boston terriernél nincs méret szerinti szelekció, mint egy tacskónál vagy egy uszkárnál, és mivel a legalsó és a legfelső kategória között akár háromszoros is lehet az eltérés, ezért egy kölyökkutya esetében igen nehéz megmondani, hogy felnőttként milyen súlyú lesz, hiszen lehet 4, de a kár 12 kilogramm körüli is. Ha valakinek ez nagyon fontos, inkább növendék korban javaslom a kutya választást.

AÉK: Ön szerint kinek való ez a fajta igazán, ki az az ideális gazda, akinél minden valószínűség szerint beválik majd ez a kutya?

MA: Én egy kicsit mindig vonakodom attól, ha valaki első kutyának választja a boston terriert. Mivel az esetükben egy nagyon aktív, nagyon mozgékony fajtáról van szó, akikkel sokat kell foglalkozni, egy olyan társasági kutyafajta, akik nem bírnak ki egy lakásban hosszú órákat egyedül. Őket arra találták ki, hogy az ember mellett legyenek, fontos számukra a testi kontaktus, tehát olyan gazdinak ajánlom, aki ezt be tudja vállalni. Amit ez a fajta egyáltalán nem tolerál, az a türelmetlenség, tehát türelmetlen embereknek nem javaslom őket. Az a pörgősség, ami bennük van és az az idő és energia, amit a fiatal korukban kiemelten rájuk kell fordítani, az mindenképpen türelmet követel meg egy felelős tulajdonos részéről.