Így dolgoznak a bombakereső kutyák: órákkal csökkenthetik a keresés idejét

Az elmúlt hét legmegrázóbb eseménye kétségkívül a magyar iskolák ellen zajló online támadássorozat volt. Több mint 300 intézmény kapott fenyegető levelet, amelyben a feladó tört magyarsággal azt állította, bombát helyeztek el bennük.

A K-9 HEDDTech vezetőjét, a bombakereső kutyák kiképzőjét, Kovács Lászlót kérdeztük, miként dolgoznak éles helyzetben a terepen a legveszélyesebb munkát ellátó kutyák.

Ha bombával fenyegetnek, keresni kell

Bár az iskolákat érintő bombariadók hazai története során soha nem volt arra példa, hogy tényleges robbanószerkezetet találtak volna, a protokoll szigorú: át kellett vizsgálni az összes épületet. Egyes intézményekben keresőkutyák is szolgálatot teljesítettek a hírek szerint. Mi pedig megkerestük a hobbi- és szolgálati keresőkutyák kiképzését végző K-9 HEDDTech vezetőjét, Kovács Lászlót, hogy megtudjuk, a gyakorlatban mennyit számít az ebek jelenléte, ha egy elrejtett robbanószert kell megtalálni.

Kovács László korábban többek között Afganisztánban is dolgozott kutyájával, ma szolgálati kutyákat és kutyavezetőket is képez különféle feladatokra, de civil események során is helytállnak azok, akik nála tanulnak. Mint mondta, hazánkban nagyon szigorú jogszabályi keretek között dolgoznak a keresőkutyák, így a bombakeresők is. Előképzésük már a születésük előtt, a felmenőik képzésével megkezdődik, majd játékos formában folytatódik egyéves korukig. Ekkor kerülhetnek be a tényleges kiképzőrendszerbe, ahol nagyjából fél évet tanulnak, és még fél év, mire ténylegesen bevethetővé válnak. A jó keresőkutya azonban 3-4 éves korára érik be igazán mind a csontszerkezetét, mind az izomzatát, mind a rutint illetően.

Kovács László azt is kiemelten fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ne felejtsünk el érző lényekként gondolni ezekre a veszélyes munkát végző ebekre. Ezek a feladatok ugyanis könnyen kiégethetik az idegrendszerüket, tönkretehetik az életminőségüket.

„Persze jó ösztönkészlettel kell rendelkezniük a kutyáknak, de nem szabad arról megfeledkezni, hogy az idegrendszerükre is figyeljünk. Az ösztönkészlet mindig előrébb tart, mint az idegrendszer, és könnyen rápöröghetnek a feladatra. Ha mi nem szabunk határt, ha nem tartjuk be azt, hogy kölyökkorban csak napi néhányszor 2-3 percet dolgoztassuk, könnyen elvehetjük a kölyökkorát, és felnőttként hiába lesz jó munkakutya, a tűz eltűnik a szemből. Több sportkutyánál és szolgálati kutyánál látjuk ezt. Iszonyatosan fontos a fokozatosság” – hangsúlyozza a szakember.

A keresés legyen játék: a felelősség a gazdáé

Kovács Lászlóék szervezete a magyar iskolákat érintő akcióban nem vett részt, de korábbi tapasztalatai és kutyái alapján úgy véli, egy nagyobb terület esetén akár heteket is csökkenthetnek a kutyák a keresés időtartamán ahhoz képest, mint ha különféle műszerekkel végeznék ugyanazt a munkát. Egy kisebb osztályterem esetén is hosszú percekben mérhető a különbség. Ugyan ilyenkor is a kutyavezető kezdi a munkát azzal, hogy ellenőrzi az ajtót, illetve felméri a terepet emberi ésszel.

„Az az első, hogy meg kell nézni, nincs-e valami olyan, ami kárt okozhat a kutyában. Például egy botlódrót, vagy olyasmi, amit a kutya nem feltétlenül fog észrevenni. Természetesen, ha az asztalon van egy robbanószerkezet, vagy bármilyen arra utaló szöveg, már nem is engedjük oda a kutyát, a saját biztonsága érdekében. Ha biztonságos a helyszín, és nincs semmi feltűnő, egy úgynevezett szabad körre engedjük be először. A robbanóanyagokban nagyon erős oldószerek vannak, a szaguk átrágja magát az anyagokon, kipárolognak. Mire az ember bekapcsolná és bekalibrálná a műszert az adott helyiség méretére, percek is eltelhetnek. Egy ember végigsétál, benéz minden asztal alá, a szekrénybe, a szekrény tetejére, kihúzza a fiókokat egyenként, felméri a hátizsákokat, amiből egy tanteremben 20-30 is lehet, számold csak ki, mennyi idő telne el…”

A kutya pedig csak ránéz, rászagol, észre sem veszed, de már tudja, és adja a passzív jelzést. Főleg, ha egy ideje már ott van az a szerkezet, és volt ideje kipárologni. Ilyen iszonyatosan jók a kutyák!

A felderítés csapatmunka bombakereső kutya és vezetője között

Abban az esetben, hogyha nagyon zárt helyen van elrejtve a robbanószerkezet, az emberi tudás is segít a kutyának, hiszen egy ilyen keresőfolyamat mindig csapatmunka. A kutya megkönnyíti és felgyorsítja a keresést, míg az ember vigyáz arra, hogy négylábú társának véletlenül se essen baja.

„Olyan nincsen, hogy te mindent a kutyára hagysz rá, hiszen egy rutinos kutyavezető tudja, hogy ott, azon az asztalon van még három zárt fiók. Átnézünk mindent, amit át lehet nézni, először a szabad körön, aztán kéz alatt. Amikor kéz alá veszed a kutyát, akkor már irányítod: Gyere, nézzük meg ezt a padsort, gyere, nézzük meg azt az asztalt, ezt a tíz széket, azokat a táskákat. Amikor azt látod, hogy a szabad körén nem találta meg, nem volt jelzése, elkezded irányítani egy fejben már felállított taktika alapján” – összegzi a szakember.

A rutinos kutyavezető az eb viselkedésének apró változásából tudja akkor is, hogy hol keresse a bombát vagy robbanóanyagot, ha az nem ad egyértelmű jelzést. Itt már a huzat, a légkondi, a levegő mozgásiránya is számít. Ezek alapján, és a kutya mozgása alapján szűkül a kör.

Egymásra figyelve

Eközben a folyamatosan aktív munkát végző kutya kifáradására is kiemelt figyelemmel vannak vezetőik. Maximum 20-30 percet dolgozik egy-egy bombakereső kutya, majd távol a nyüzsgéstől pihen. Ilyenkor például egy kennel nyújt megfelelő körülményeket ehhez egy távolabb eső parkolóban, ahol ténylegesen regenerálódhat, mielőtt folytatná a munkát. A kutyák és kutyavezetők jellemzően párban dolgoznak, mindig két kutya van jelen. És nem csak azért, mert pihenni is kell munka közben. Ha az egyik kutya jelzi a megtalált robbanószerkezetet, a másik kutyát is bevetik ellenőrzésként. Persze nem direkt ráengedve a jelzett területre. Hagyják, hogy a kontrollkutya is végigfussa a szabad kört. Ha pedig két orr is bejelzett ugyanarra, az egyértelmű, hogy megtalálták, amit kerestek.

Ezért fontos a passzív jelzés

A passzív jelzés több ízben is szóba került a beszélgetésünk során, ezért természetesen megkérdeztük, miért olyan fontos, hogy passzívan reagáljon a kutya a keresett szag forrására. Mint kiderült, a bomba- és kábítószer-kereső ebeknél kiemelten fontos, hogy ne lépjenek kapcsolatba a keresett anyaggal. Az ugyanis mérgező lehet számukra még akkor is, ha csak a mancsaikkal érintkeznének. Ám ha belélegeznék vagy megkóstolnák, végzetes is lehetne. Egy bevetés során esélytelen lenne időben elérni az állatorvoshoz.

Éppen ezért már az első pillanatban, ahogy megkezdték közös játékos munkájukat, a passzív jelzés megtanulása a legfontosabb. Életmentő lehet. Ez ráadásul együtt jár azzal, hogy a munka végén a kutyavezető megjutalmazhatja bajtársát, mert nem maga a keresőtevékenység a jutalom. Ezáltal a kapcsolatuk is minőségibbé válik.

Arról, hogy a kiképzési folyamat miként zajlik, cikkünk folytatásában hamarosan többet is megtudhattok!