„Ha ők oda akarnak menni valahová, akkor odamennek” – A boerboel nem játékszer

Mennyit kell mozgatni egy ekkora kutyát? Lehet-e gond nélkül más állatokkal tartani? Milyen lehet egy városi utcán sétálni a boerboellal? Mukli Zsolt tenyésztővel beszélgettünk. 2. rész.

Milyen körülmények közé javaslod ezt a kutyafajtát, és hogyan lehet megfelelő módon lemozgatni, illetve fizikailag karbantartani egy ekkora testű kutyát, mint a boerboel?

M. Zs.: Elsősorban kültéri tartásra javaslom a boerboelt, és minél nagyobb területre. Ennél a fajtánál, a termete és a térigénye miatt is, kiemelten fontos, hogy nagy területe és szabadsága legyen. Sok-sok tenyészetet felkeresve a világon azt láttam, hogy

ezek a kutyák ott érzik igazán jól magukat, ahol méretes tér, akár hektárok állnak a rendelkezésükre.

Ismerve a boerboel kialakulásának körülményeit, ez nem is olyan meglepő, hiszen Dél-Afrikában szinte végtelen területeken kellett folyamatosan járőrözniük, és ezeket a területeket kontrollálniuk. Annál a tenyésztőnél például, aki számomra egyfajta modell, mindennap úsztatják és rendszeresen futtatják a kutyákat. Én is ezt csinálom a lehetőségeimhez mérten: viszem őket a telepemre, ahol nagy, nyitott terek állnak a rendelkezésükre. Járok velük a környékbeli erdőkbe is, vagy a Duna-partra, ahol futunk; általában rollerrel vagy quaddal kísérem őket.

Ezeknek a kutyáknak sokat kell mozogniuk, hogy a funkciójukat ne veszítsék el. Van olyan kutyám is, ami hatalmas és gyönyörű, úgy néz ki, mint egy oroszlán. Ő azonban nem tud annyit futni, ami véleményem szerint hiba ennél a fajtánál. Ő egy túltenyésztett afrikai származású kutya. Nagyon nyugodt, sokat alszik, és lustább is. Habár magabiztos kutya, és házőrzésre is kiváló – hiszen ha elugatja magát, egy idegen 3 métert ugrik hátrafelé –, számomra nem ez a típus az ideális boerboel, mert a funkcióját nem tudja úgy és olyan hatékonyan ellátni, mint a többi kutyám.

Nekem pedig az a szimpatikus, hogy abba az irányba haladjak, amire ezt a kutyát egykoron kiszelektálták kemény munkával, évszázadok alatt, ne pedig az extrém méretekre.

Mindegyik kutyámtól elvárom például, hogy képes legyen helyből felugrani a terepjáró hátuljára. Amikor az első kutyáimat vásároltam pár évvel ezelőtt, a felkeresett neves tenyésztők nagyon komoly teszteket csináltattak végig velem, hogy alkalmas vagyok-e ennek a típusnak a tartására, és megfelelőek-e a körülményeim. Sajnos azóta sok minden megváltozott, az előzetes felmérés is, megszaporodott ez a kutyafajta még Európában is.

Mekkora a táplálékigénye egy ekkora méretű, ilyen fajtájú kutyának?

M. Zs.: Ha a cél egy 95 kilós állat létrehozása, aki nyáron fulladozik a melegben, és mozgásigénye sincs sok, akkor meg lehet velük etetni naponta akár egy kiló tápot is, és sajnos sokan ezt is teszik.

A mi gyakorlatunk az, hogy a kutyáim a legprémiumabb minőségű tápból napi 60 dekát kapnak, vagy 80 dekagramm kiváló minőségű húst.

Most ügyködöm azon, hogy be tudjak hozni az országba egy külön a nagy testű molosszerek számára fejlesztett tápot, ami egyelőre még nem kapható Magyarországon. A boerboel felnőttkori egészségében az egyik meghatározó tényező a megfelelő etetés. Ezeknek a kutyáknak hozzá kell jutniuk a megfelelő tápanyagokhoz, de nem túl nagy mennyiségben, és túletetve őket.

Mennyire domináns fajta a boerboel? Mennyire elképzelhető az együtt tartása más állatokkal?

M. Zs.: Ez egy átlagon felül erős kutyafajta, amelyik nem játékszer. Az azonos nemű egyedeket nagyon problematikus lehet együtt tartani, mert határozottan domináns kutyákról van szó az esetükben. Ha azonos neműek kerülnek egy térbe, az erőviszonyokat rendezik, és általában nem békés eszközökkel. Egy ekkora tömegnél és harapási erősségnél ez igencsak romboló hatású lehet. Éppen tegnap kellett megreguláznom az egyik 65 kilós szuka kutyámat, akiről eddig soha nem gondoltam, hogy betámadja a többi szukát itthon, de szült, és szülés után sok tekintetben változott a viselkedése és a karaktere.

Nagyon oda kell figyelnem, mert ezek a boerboel szukák, a maguk 60-70 kilójával, nagyon csúnya dolgokat tudnak művelni egymással.

A boerboel egy annyira erőteljes kutya, hogy a tartásukhoz a hozzáértésen kívül komoly fizikai erőre is szükség van. Én egy 100 kilós ember vagyok, és ha vezetek előre mondjuk egy nagyobb kant, aki kiszúr egy másik domináns kant a kennelben, akkor oda akar menni. Amikor este elzárom és elhelyezem a kutyáimat, elfáradok, és ezt szó szerint mondom, pedig nagyon komoly sportmúltam van. Azt is tudni kell erről a fajtáról, hogyha ebben a kisvárosban, ahol élek, elviszem bármelyiket sétálni, az szinte lehetetlen helyzeteket teremt.

A sétáltatás körülményei kiemelten fontosak

Ha a legdominánsabb kannal indulok el, 150 méter után a pulzusom 150, mert ez nem az a fajta, akivel sétafikálunk a kerítések mellett, és simán elviseli, hogy egyszer a foxi ugasson rá, egyszer meg egy németjuhász. Ahhoz, hogy ezt egy boerboel elviselje, nagyon sok idő kell, továbbá az, hogy valaki folyamatosan a kutyával foglalkozzon. Én erről a sétáltatásról leszoktam, viszem őket városon kívülre alaposan lemozgatni, ahogyan korábban is említettem. Hogy ezeket a kutyákat rendszeresen városban vagy város közeli helyeken sétáltassam, ahol minden második kerítés mögött egy másik kutya ugat, nem lehet. Próbáltam egy ideig, de ezt én már feladtam. 2 év alatt rendesen leamortizáltam a térdeimet is, hiszen velük fékeztem a 70-80 kilogrammos kutyáim, főként a kanokat. Ha ők oda akarnak menni valahová, akkor odamennek, és velük megyek én is a póráz végén.