A boerboel az egyik legbátrabb őrző-védő kutya, aki nem ismer félelmet: miért kakukktojás a többi masztiff között mégis?

A masztiff típusú kutyák kedvelői körében szomorú kérdés napjainkban, hogy létezik-e még olyan masztiff-fajta, amelyik egészséges, nem terhelt genetikai eredetű betegségekkel és főként: munkára is alkalmas egyben. Létezik ilyen egyáltalán? Igen, létezik: a boerboel (ejtsd: burbúl), azaz a dél-afrikai masztiff.

Amikor az újkor hajnalán megkezdődött Afrika kolonizálása az európai hatalmak részéről, az ott megjelenő fehér telepesek magukkal vitték az óhazában használt nagytestű ház- és területőrző kutyáikat. Ezek többségében ősbulldog és molosszer típusú ebek voltak, akik szerepe akkoriban még kizárólag a munka volt. Még az akkori kor mércéjével mérve is elképesztő körülmények közé kerültek, hiszen az őslakosok nem örültek az újonnan érkezőknek, ráadásul ezeken a területeken éltek a világ legveszélyesebb nagyragadozói: oroszlánok, leopárdok, hiénák és gepárdok. Ezeknek a kutyáknak ilyen körülmények között kellett helyt állni, amit bizony csak a legrátermettebbek, a legerősebbek és a legegészségesebbek éltek túl, akik aztán szaporodtak egymással.

Már a 18. századi utazók is említést tettek a dél-afrikai régióban élő búrok nagytestű kutyáiról, akik óriási testtel, hatalmas fejjel rendelkeztek és a leírások szerint semmitől nem féltek. A legendák szerint 4 ilyen típusú kutya képes volt egy oroszlán lefogására, vagy egy 70 kilós leopárd támadásának hárítására. Elképesztő történetek keringtek (és keringenek ma is) ezekről a kutyákról, aminek egy része nyilvánvalóan folklór, esetleg a fantázia szülötte. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ezek az egyedek rendkívüli, messze átlagon felüli, Európában nem ismert mértékű szelekciónak lehettek kitéve.

Mik voltak a feladatok, amiknek meg kellett felelnie a búr farmerek masztiff típusú kutyáinak?

A terület őrzése, ami az esetükben és ott több száz, több ezer hektárokat jelentett. A farmer lábasjószágainak védelme a nagyragadozókkal szemben, akik gyakorlatilag folyamatosan jelen voltak ezeken a területeken. És természetesen ott voltak a helyi, őslakos törzsek tagjai is, akik érthető módon megpróbáltak megszabadulni a törzsi területekre behatoló telepesektől. A boerboelokat többségében több tucat egyedből álló falkában tartották, akik remekül teljesítették a feladataikat és emellett családi kutyák is voltak, hiszen a farmokon nagycsaládok éltek. Így alakultak ki a boerboelek, akik közül ezen körülmények között csak a legerősebb, legkeményebb egyedek maradhattak meg, amelyek fel tudták venni a versenyt a vadakkal, makulátlanul egészségesek voltak és alkalmazkodni tudtak a szélsőséges időjáráshoz is.

Izomkolosszus

A boerboel egy hatalmas termetű masztiff, amelyik – szemben napjaink európai masztiff fajtáinak többségével – korunkra sem vesztette el a mozgékonyságát. Habár testtömege óriási – hiszen a nagyobb kanok súlya a 90 kilogrammot is elérheti –, robbanékony, mozgékony és meglepően kitartó. Mivel Afrikából származik, a meleg nyarak sem jelentenek számára gondot, szemben európai származású rokonaikkal. Elsősorban a múltjára jellemző kíméletlen szelekció miatt kifejezetten egészséges fajta, nem kell havonta állatorvoshoz vinni, a csípőízületi diszplázia pedig majdhogynem ismeretlen fogalom számára. Hatalmas termete ellenére fantasztikusan hosszú életű fajta, nem ritkák köztük a 12-13 éves egyedek sem.

Kinek való a boerboel?

Képzeljünk el egy kutyát, amelyik csupa izom, maximálisan munkaképes, elképesztő őrző-védő ösztönökkel rendelkezik, ugyanakkor a súlya szinte azonos egy német dogéval. Amelyiknek kialakulása és szelekciója során óriási területeket kellett bejárnia és őriznie mindenkivel szemben – az időjárási viszontagságoktól függetlenül. Amelyik képességeit és mozgásigényét a mai napig megőrizte, szűk helyeken történő tartásra így alkalmatlan.

Annak, aki ezt a fajtát szeretné választani, komoly tapasztalatokkal kell rendelkeznie nagytestű és rendkívül erős kutyák tartásával, képzésével és megfelelő kezelésével kapcsolatban. Emellett nem árt, ha a leendő gazda több ezer négyzetméternyi szabad területet tud biztosítani leendő boerboeljának, hogy ezt a területet bejárhassa és védhesse. Részben a fentiek miatt, a felelős tenyésztők ezt a fajtát kertvárosi környezetbe sem javasolják, a lakásban tartás pedig kizárt, annak függvényében pedig különösen, hogy a leírások szerint egy ilyen kutya, ha veszélyt érez, minden további nélkül kidönt egy átlagos erősségű lakásajtót. A leendő tulajdonosnak azt sem árt átgondolnia, hogy egy boerboel tartása milyen költségekkel jár, hiszen ez a 70-90 kilogrammos súly és izomtömeg megfelelő táplálék bevitelre szorul, ami napi 1-2 kilogramm szuper prémium táp, vagy ennél nagyobb mennyiségű hús elfogyasztását is jelentheti.

Azok számára azonban, akik felkészültek mindezekre és rajonganak a nagytestű, molosszer típusú kutyákért, kevés élvezetesebb élmény létezik egy boerboel megfigyelésénél munka közben, ne adj’ isten, egy ilyen kutya gazdájává válásnál.