A kutyavilág „oroszlánjai”, a boerboel és a bullmasztiff: mi a különbség közöttük?

A kutyás társadalom változásai ellenére változatlanul népszerűek a nagy testű masztiff fajták, hiszen komoly (betörők elleni) elrettentő erőt jelentenek egy-egy családi ház udvarán.

Az óriás termetű masztiff fajták koronázatlan királyai a boerboel (ejtsd: burbúl) és a bullmasztiff. Mire számíthat az a leendő gazda, aki e két fajta közül választ?

Hasonló termet, eltérő múlt

A boerboel, egy dél-afrikai masztiff fajta, amit az ott élő, oda emigráló holland (búr) telepesek tenyésztettek ki birtokaik, személyük és állataik védelmére. A boerboel fantasztikus, több mint 300 éves múlttal rendelkezik, és mindig a legkeményebb körülmények között szolgálta gazdáit. Területét védenie kellett a fehér gazdákkal érthető módon nem túl barátságos őslakosoktól és a világ legveszélyesebb afrikai vadállatoktól: hiénáktól, páviánoktól, leopárdoktól és oroszlánoktól. Ezen körülmények között csak a legerősebb, legkeményebb egyedek maradhattak meg, amelyek fel tudták venni a versenyt a vadakkal és alkalmazkodni tudtak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz. Ezek a kutyák jellemzően pár tucatnyi egyedet magában foglaló falkákban védték a rájuk bízott javakat és naponta hatalmas, szinte végtelen területeket kellett ellenőrizniük.

A bullmasztiff viszont más, egészen különleges célra kialakított kutyafajta, amit a 19. századi Angliában kezdtek el kitenyészteni az angol masztiff és a régi típusú angol bulldog keresztezésével. Angliában abban az időben a köznép nem vadászhatott szabadon, a folyamatos éhínségek miatt viszont megnőtt az orvvadászok száma, akik elkeseredettségükben nem csak a vadakra, de a vadászokra is komoly veszélyt jelentettek. Mivel a tiltott vadászat büntetése akkoriban akár a halál is lehetett, a tét nagy volt, a tetten ért orvvadász természetesen mindent megtett azért, hogy elmeneküljön. A cél egy olyan kutya kitenyésztése volt, aki hatalmas testi erejével bármilyen erős felnőtt férfit el tudott kapni és a földön tudott tartani addig, amig a gazdája a helyszínre ért. A végeredmény egy nagy termetű, termetéhez mérten mégis mozgékony, hatékony kutya lett, amelyik testtömegével valósággal elkaszálta a betolakodót, jellemzően azonban nem tépte szét az áldozatát, részben azért, hogy bíróság elé lehessen állítani.

Óriások mindenben

Mindkét kutya hatalmas termetű, velük találkozva mindenki érzi azt az őserőt, amit képviselnek. A boerboelek azonban körülbelül 25%-al nagyobb testtömegűek, a nagyobb kanok súlya elérheti a 80-90 kilogrammot is. A bullmasztiff testsúlya „sem kicsi”, a kanok általában 60 kilogramm körüli súlyúak.
A kutyák világában általában az az egyed rendelkezik nagyobb harapási erővel, amelyik feje nagyobb méretű. E két fajta esetében a harapási erősséget a szakértők 500 PSI (font per négyzethüvelyk) fölé becsülik és a mérések is ezt erősítik meg. Mindkét fajta ugatási erőssége döbbenetes, mély, erőteljes és igen nagy mértékben riasztó hatású.
A boerboel és a bullmasztiff mindketten masztiff számazékok, sok tekintetben hasonló viselkedéssel, a masztiffok előnyeivel és hátrányaival. Mindkét fajta domináns, hajlamos a makacsságra és az önálló tevékenységre, képzésükhöz, felkészítésükhöz kemény kéz, türelem és gyakorlottság szükséges. Megfelelő kezekben kifejezetten jól irányíthatóak, igen emberközpontúak, gazdacentrikus alkatok.

Egészég és beilleszkedés

A boerboel, elsősorban a múltjára jellemző kíméletlen szelekció miatt, kifejezetten egészséges fajta, nem kell havonta állatorvoshoz járni velük, a csípő ízületi diszplázia pedig majdhogynem ismeretlen fogalom a náluk, köszönhetően részben a relatív ismeretlenségnek és divattenyésztés hiányának. Óriás termete ellenére, vagy ahhoz mérten fantasztikusan hosszú életű, nem ritka köztük a 11-13 éves egyedek sem. A bullmasztiffokat, részben népszerűségük és közismertségük miatt, sokkal inkább elérték a civilizációs ártalmak. Ahogyan az más, nagy, mára már „urbanizálttá vált” molosszerekre is jellemző, hajlamosak csípőízületi problémákra, illetve a mozgásszervrendszer más megbetegedéseire, valamint szívizom-gondokra. Élettartamuk jellemzően 8-10 év.

A bullmasztiff népszerűsége annak is köszönhető, hogy a kutyavilág egyik legcsaládszeretőbb és „gyerekbarátabb” egyede, fantasztikus, milyen türelmes a fiatalabb generációval és mennyire ragaszkodik az emberi falkatársakhoz. A boerboel ilyen tekintetben csiszolatlanabb, a család ritkábban látott tagjait nehezebben viseli el, ráadásul hatalmas tömege és dominanciája miatt a (kiskorú) gyerekekkel való együttélése problematikusabb.

Ha tehát valaki egy óriás termetű masztiffra vágyik és nyugodtabb, a városi, kertvárosi és családi környezetbe könnyebben beilleszthető fajtát szeretne, inkább a bullmasztiff tenyésztők háza tájékán keressen kutyát magának. Ha azonban egy megvesztegethetetlen, a kutyák átlagos erejét messze felülmúló őrző-védőt, akinek biztosítani képes egy óriási teret és a birtokát is megfelelő módon bekerítette, a boerboel a jobb választás. Habár a városi lakásban tartás a bullmasztiff számára sem ideális, ez a fajta képes alkalmazkodni e helyzethez. Egy közel 90 kilós, ereje teljében levő boerboel számára az ilyen körülmények elképzelhetetlenek, hiszen pusztán a testi ereje elég ahhoz, hogy egy társasházi ajtót kidöntsön, ha számára gyanús zajt hall kívülről.