Beszélő kutyákkal akarta Hitler megnyerni a második világháborút, az állatvédelemre pedig különösen nagy hangsúlyt fektetett

Akármennyire is hihetetlenül hangzik, Hitler egyik vágya valóban az volt, hogy megtanítsa beszélni a kutyákat. Terve véghezviteléhez pedig náci tudósoknak adta ki a feladatot, hogy tréningezzék az ebeket, akiknek írni és olvasnia is kellett volna tudni a Hundesprechschule Asra kiképzőközpontban.

Hitler híresen szerette a kutyákat, kifejezetten a német fajtákat, és azon belül is saját kedvencét, Blondit, a német juhászkutyát. Úgy vélte, csak kedvence áll hozzá igazán közel, viselkedését pedig már-már emberinek tekintette. Ezért elég visszás is, hogy az SS-tiszteknek kiképzésük végén meg kellett ölniük azt a kutyát, akit kölyökkorától fogva neveltek. Ezzel bizonyították be, hogy bármikor képesek hidegvérrel gyilkolni. Egy másik bizarr kettősség, hogy a zsidók bebörtönzésénél a német lapok megteltek ingerült levelekkel azzal kapcsolatban, hogy mi lett a hátrahagyott háziállatokkal, és hogy hagyhatták őket magukra gazdáik. Hitler szerint a jó náci állatbarát és jó kapcsolata van a természettel. Az állatvédelemre is nagyobb hangsúlyt fektettek, miközben az emberek jogait a sárba tiporták.

Náci állatvédelem

Volt egy bizonyos bizarr következetlenség a náci etikai és erkölcsi hozzáállással az élőlényekkel szemben abban az időben. A 20. század elején Németországban széles körben elterjedt a közvélemény aggodalma számos állatjóléti problémával kapcsolatban, beleértve az élveboncolást és az állatok kábítás nélküli levágását. A nácik felvették ezeket az aggályokat, és továbbfejlesztették őket. Ebben a mozgalomban fontos szerepet játszott Hermann Wilhelm Göring, Hitler egyik legfontosabb politikai és katonai munkatársa. Kijelentették, hogy azokat az embereket, akik „még mindig úgy gondolják, hogy továbbra is élettelen tulajdonként kezelhetik az állatokat”, koncentrációs táborokba küldik. Betiltotta az élő állatok csapdázását, és korlátozásokat vezetett be a vadászatban.

Ugyanarról az emberről van szó, aki megparancsolta egyik beosztottjának, hogy „a lehető leghamarabb nyújtsa be nekem a zsidókérdés végső megoldásához szükséges adminisztratív, pénzügyi és anyagi intézkedések általános tervét”. Ez az a terv, amely végül több millió ember meggyilkolásához vezetett az 1940-es években. A nácik számára nem volt kérdés, hogy az állatoknak vannak érzelmeik, ami akkoriban még kevésbé volt elfogadott állítás, mint napjainkban.

1933-ban a náci kormány szigorú jogszabályokat vezetett be és fogadott el az állatkínzás ellen, és Hitler és szeretett németjuhász kutyája, Blondi az állatvédő mozgalom szimbólumává vált. A Német Állatvédelmi Liga folyóirata tartalmazta Adolf Hitler fényképét, „A mi Führerünk, az ideális állatbarát” felirattal. 1945-ben a berlini bunkerben, ahol később öngyilkos lett, ez az „állatbarát” kivette Joseph Goebbels propagandaminiszter gyermekei kezéből Blondi kölykeit, akik velük játszottak, majd kivitték a kertbe őket, és lelőtték. Blondi nem rendelkezett Hundesprechschule kommunikációs képzettséggel, így nem volt képes esedezni a kölykök életéért, sem a sajátjáért, amikor Hitler megparancsolta orvosának, Werner Haase-nek, hogy ölje meg hűséges kutyáját, mielőtt ő maga öngyilkos lett volna.

Bár a kutyák valóban értelmesebbek voltak annál, mint amit a korabeli emberek gondoltak róluk, azért azt beláthatjuk, hogy elrugaszkodott ötlet volt egy beszélő kutyahadsereget létrehozni. De mint tudjuk, a nácik minden lehetséges utat megvizsgáltak a második világháború megnyerése érdekében. Adolf Hitler úgynevezett „beszélő kutyáit” Németország minden tájáról összegyűjtötték, és a Hannovertől északkeletre fekvő város, Leutenberg Hundesprechschule Asra nevű kiképzőközpontjába küldték.

Korábban is akadtak beszélő kutyák

Rolf, egy német airedale terrier már az első világháború idején híressé vált arról, hogy gazdája szerint írni és számolni is tudott. A kutya állítólag megírta saját emlékiratait, melyet 1920-ban ki is adtak. Az abc minden betűje kapott egy számot, a kutya mancsainak koppintásának száma jelölte ezeket. Például 1 koppintás az f betűt jelentette, 2 az o-t és így tovább. Az ebre tudósok is felfigyeltek, egyesek pedig azt hitték, szellemek szállták meg. Rolf rendszeresen levelezett, sorait pedig szaklapokban jelentették meg. 1915-ben sérelmezte, hogy a háború miatt egyre kevesebb az élelem, és felszólította az embereket a háború befejezésére. Ám állítólag ő maga is csatlakozni akart a sereghez, mivel „ki nem állhatta a franciákat”.

Rolf híre Hitlerhez is eljutott, aki le volt nyűgözve a kutya tehetségétől (sosem jöttek rá, mi volt Rolf gazdájának trükkje), és inspirálódott a terrier által. 1910-ben egy Don nevű német pointer is hírességgé vált, amikor emberi hangot utánozva kimondta németül: „Don éhes! Süteményt.”

Nyelviskola kutyáknak

Így hát 1930-ra megalakult a már említett Hundesprechschule Asra. Magyarra fordítva Kutya nyelviskola Asra. Az Asra egy különösen tehetséges német dog neve volt, aki az iskola eredeti hat kutyájából ötnek volt az anyja; a hatodik, egy terrier később mentett kutyaként került oda. Eközben a német katonák folyamatosan gyűjtötték a tehetségesnek ígérkező ebeket a lakosságtól.

A kutyákat beszélni és számolni is meg akarták tanítani. Az ebek állítólag képesek voltak megmondani az időt, személyleírást adni az emberekről és kijavítani az elírásokat. Max Müller, a Müncheni Egyetem állatorvosa 1942-ben látogatott el az iskolába, ekkor egy macska is a központban volt. A kutyák valóban képesek voltak néhány szót „kimondani”, de korlátozottan; folyékonyabban válaszoltak, és minden betűhöz több ugatásból (vagy a terrier esetében egy elektromos csengőből) álló kódot használtak. A tréning azonban csak bemutató volt; a kutyák kijelentései nagyrészt érthetetlenek voltak, és számolásuk csupán trükk volt. Egy másik személy, aki részt vett egy előadáson, a cirkuszhoz hasonlította a jelenséget, hiszen ott nem volt ritka, hogy efféle trükkökre tanították meg az ebeket. Megjegyezte, hogy a kutyák nem beszéltek, amikor a helyszínen volt, állítólag azért, mert túl hideg volt.

A Hitler hívei által kiképzett „beszélő kutyák” közül a legelismertebb kutya lehetett az, aki a „Mein Führer”-t ugatta minden alkalommal, amikor megkérdezték, ki az az Adolf Hitler. Egy másik állítólag verseket is tudott írni.

A beszélő kutyák fő feladata lett volna a megfigyelés, a felderítés és a koncentrációs táborok őrzése. És, habár a német ebek végül nem tanultak meg beszélni, sokuk részt vett az emberek által kreált kegyetlen háborúban.