Te is szoktál beszélgetni a kutyáddal? A magas, szeretetteljes hang tovább mélyíti a kötődést

Köztudott tény, hogy a kisbabával való beszélgetés erősíti a szülő és gyermek közötti kapcsolatot, és rendkívül jó hatással van a gyermek fejlődésére. Nos, valljuk be, sok állattartó a saját gyermekének tekinti kedvencét, így esetükben is előfordul, hogy társalognak az állattal. Vajon ez ugyanolyan erős kötődést alakít ki az ember és kedvence között?

A legtöbb gazdi imád beszélgetni a kutyusával. Egyrészt úgy gondolják, hogy ez valamelyest segíti elmélyíteni a kötődést, másrészt az ebek a legjobb hallgatóságnak bizonyulnak. Így nem csoda, ha azt veszed észre magadon, hogy kutyusodnak már legalább egy órája azt ecseteled, hogy éppen mi történt veled mostanában.

A beszélgetés mélyíti a kötődést

Alex Benjamin és Katie Slocombe, a University of York kutatói arra vállalkoztak, hogy megvizsgálják, vajon az a tipikus beszédstílus, ahogyan a legtöbb ember az állatokkal beszél (ez rendkívül hasonló a gyermekekkel és a csecsemőkkel folytatott kommunikációra), elmélyíti-e a háziállatok és az emberek közötti kötődést. A kutatók arra is kiváncsiak voltak, hogy a kutyák ezt a fajta kommunikációt miként élik meg. Érdekes módon rendkívül sok hasonlóságot találtak baba-mama-, illetve a gazdi-kedvenc-kommunikáció között. A kutatás ennek alapján arra is rámutatott, hogy ahogyan a csecsemő és anyja között tartó diskurzus elmélyíti a kötődést, úgy egyértelműen igaz ez a kutya és tulajdonosa közötti csevelyre is.

A magas hang ereje

Slocombe és csapata arra az eredményre jutott, hogy ugyan alapvetően a beszélgetés is erősíti a kapcsolatot, de ez szinte semmi ahhoz képeset, ami annak tudható be, hogy milyen hangszínnel beszélsz az állathoz. A magas hangú, szeretetteljes hanghordozás nem csak egy nagyon kedves beszélgetési forma, hanem mind a gyermekek, mint az állatok esetében jelentősen mélyíti a ragaszkodást.

Számít-e a beszéd témája?

A tanulmányhoz a kutatók két olyan kísérletet terveztek, amelyekben az emberek kölcsönhatásba léptek kutyákkal. Az elsőben a kutatók a felnőttek által irányított beszédet tesztelték a kutya által irányított beszéddel szemben. Tehát egy tárgyilagos formát is kipróbáltak, mely hasonlatos ahhoz, ahogyan te egy másik felnőttel beszélsz. Ezután egy kedves, szeretetteljes, kicsit babusgatós beszédtípust is kipróbáltak, mely általánosan jellemző az ebek és gazdájuk közötti kommunikációra. Ekkor ügyeltek arra is, hogy tartalmilag is megfeleljen ennek, tehát sétáról, játékról, ételről társalogtak. Ezzel szemben a felnőtteknek szóló beszéd olyan mondatokat tartalmazott, mint például: „Tegnap este moziba mentem”, amelyeket „normális” hangnemben mondtak el. A két beszédtípus során megmérték a kutyák figyelmének fókuszát, majd ezek meghallgatása után az ebeket felkérték, hogy válasszák ki, melyik beszélővel szeretnének kommunikálni. Ez az első kísérlet feltárta, hogy a kutyák határozottan előnyben részesítették azokat az embereket, akik kutyavezérelt beszéddel szólították meg őket.

A vizsgálat további eredményei

A kutatók nem voltak teljesen biztosak benne, hogy kizárólag annak köszönhetik-e a különleges figyelmet, hogy kedves hangon szóltak a kutyákhoz. Így újabb kísérlettel próbálkoztak. A második esetben megfordították a tartalmat, és a kedvesen beszélők osztottak meg átlagosan emberi dolgokat, míg a tárgyilagosan szólók kutyás tevékenységekről. Az ebek ismét inkább választották azokat, akik ugyan nem szeretetteljes hangon, de nekik való, állatos dolgokról csevegtek velük. Azonban abban az esetben, ha egyik fél sem beszélt őket érintő témákról, inkább a magasabb hangfrekvenciát használókat részesítették előnyben.