Ezért ábrázolják a bernáthegyi kutyákat hordóval a nyakukban

Számos képen a bernáthegyi mentőkutyák nyakában egy kis hordó látható. Honnan ered az ábrázolás, és mit rejt valójában a hordó?

Bár a bernáthegyi kutyák tényleg mentőkutyaként kezdtek dolgozni az Alpokban, a nyakukban lévő hordóval valami sántít. Tarts velünk, és ismerd meg a történetét!

A bernáthegyi kutya története

Magasan az Alpokban, Olaszország és Svájc határa közelében található a Nagy Szent Bernát-hágó, amelyet az emberek a bronzkor óta használnak a hegyláncon való átkelésre. Hódításaik során a rómaiak egy templomot is emeltek itt Jupiter tiszteletére. Menthoni Szent Bernát (akit 1681-ben avattak szentté, 1923-ben pedig az Alpok védőszentjének nyilvánították) 1049-ben ennek a helyén alapította meg a Nagy Szent Bernát-kolostort, ami az utazók menedékhelyévé vált.

A kolostort szerzetesek egy csoportja tartotta fent, akik gondoskodtak a megfáradt utazókról, és kutató-mentő csapatként szolgáltak a hegyen. Ők kezdték el kiképezni a lenti völgyek falvaiból származó kutyákat, hogy missziójukban a segítségükre legyenek.

A kutyák erejükkel, időjárásálló bundájukkal és kiváló szaglásukkal minden adottsággal rendelkeztek az utazók vezetéséhez és mentéséhez.

Hogy a kutyák mikor szegődtek a szerzetesek mellé, abban nem lehetünk biztosak, mert a kolostorban a 16. század végén tűz pusztított, melynek során archívuma is odaveszett. Külső forrásokból származó információk alapján történészek úgy becsülik, hogy valamikor 1550 és 1660 között érkezhettek a kolostorba.

A kutyákra vonatkozó legrégebbi fennmaradt írásos utalás, 1707-ből maradt ránk. Ebben arról írtak, hogy az egyik kutya a nyárs forgatásában segített a szakácsnak.

A mai ismert bernáthegyi kutyafajta a kolostorban és a környező vidékeken végzett évszázados tenyésztés eredménye.

Őse valószínűleg egy masztiffszerű kutyafajta lehetett, amelyet a római seregek vihettek magukkal Svájcba –, ahol aztán a régió őshonos kutyáival szaporodott.

1800-ra a szerzeteseknek már saját kenneljük és tenyésztési programjuk volt, 1880-ra pedig kutyáik az egész régióban ismertek lettek. Ez egy Barry névre hallgató kutyának is köszönhető, aki a legenda szerint 40 életet mentett meg.

Így került a hordó a bernáthegyi kutya nyakába

A festményeken és rajzfilmeken az alpesi mentőkutyákat gyakran egy hordóval a nyakukban ábrázolják. Mint kiderült, ennek nem sok köze van a valósághoz.

Az ábrázolás 1820-ból, egy Edwin Landseer nevű 17 éves angol festőtől ered, aki festményén két bernáthegyit jelenített meg, amint egy bajba jutott utazó fölött állnak. Az egyik kutya a képen riadtan ugat, míg a másik az utazó kezét nyalogatja. Elsőként az utóbb bernáthegyi nyakában lehetett látni a jellegzetes hordót, amely Landseer szerint brandy-t tartalmazott (bár általában rumként hivatkoznak rá).

Bár alkoholt inni ilyen zord körülmények között meglehetősen rossz ötlet (hiszen kitágítja az ereket, ezáltal lecsökken a testhőmérséklet), az ábrázolás megragadta az emberek figyelmét, és azóta is fennmaradt.

Ha még többet szeretnél megtudni erről a csodálatos fajtáról, akkor  itt olvashatsz bővebben a bernáthegyi kutyáról.