A beagle – tényleg állandóan szöknek és rettenetesen hízékonyak? Mi az igazság?

A beagle hazánkban is népszerű kutyafajta, de még a gazdik közül sem tudják sokan, mire is tenyésztették őket eredetileg.

Sokan ismerik a beagle fajtát, de kevesen tudják honnan is származnak és ki az ideális gazda számukra. Kik tartanak beagle-t napjainkban?

Bőte Evelin tenyésztővel beszélgettünk.

BE: A beagle évszázadok óta jelen van a kutyák világában, angol kutyafajta, és a 6. fajtacsoportba (kopók és vérebek) tartozik. Az írott forrásokban a 17. század környéként jelent meg először, és sokáig nyulász hajtóvadászatokon vettek részt, majd egyre inkább róka hajtásokon. Kevéssé ismert tény, hogy a beagle-ök farkának vége éppen ezért fehér minden esetben: a vadászatok során a vadászok így látták mindig a bozótban, hogy ami eléjük kerül az egy kutya és nem pedig a hajtott nyúl, vagy esetleg egy róka. Az utóbbi évtizedekben kikoptak a vadászatból, ami a hazai rajongóknak talán nem is nagy baj, hiszen Magyarországon a törvény nem is engedi a velük való vadászatot. Után keresésre azonban alkalmazhatóak, ami egyébként sport tevékenységként sem utolsó foglalatosság. Napjainkban már egyfajta társasági kutyaként, családi társként találták meg a helyüket, és sokan még a gazdák közül sem tudnak vadász múltjukról. A népszerűségükön sokat dobott egyébként, hogy a média egy időben felfedezte őket magának, és sok filmben is szerepetek, a külsejük pedig nagyon tetszetős, hiszen ki tud elleállni egy beagle „ártatlan” tekintetének?

Ha felidézzük a beagle-ökkel kapcsolatos leggyakoribb sztereotípiákat és meggyőződéseket, ezek közül két dolog emelkedik ki általában. Az egyik az, hogy a beagle az egyik leginkább szökésre hajlamos fajta, a másik pedig az, hogy rettenetesen hízékonyak.

Van alapja ezeknek a hiedelmeknek?

BE: A szökésekkel kapcsolatban kétségkívül elmondható, hogy a beagle egy kíváncsi és kalandvágyó fajta, ez egyértelműen következik vadász múltjából. Mivel az orruk kiváló, hajlamosak szabályosan „rátapadni” egy szagnyomra az után keresési ösztön pedig átlagon felül erős bennük. Aki ezt a fajtát választja, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ezeknek az ösztönöknek teret kell adni: pl vinni kell őket sétálni, aktívan foglalkozni kell velük, ha pedig ez teljesül, az említett szökési hajlam eltűnik. Ez egyébként szinte minden más kutyafajtával kapcsolatban elmondható, de kiemelten a vadász múltú kutyákkal kapcsolatban: az unatkozó, képességeit ki nem használó kutya majd maga keres izgalmas elfoglaltságokat a saját maga számára, amik közé természetesen a szökés is beletartozhat. Ahol a kutya nem boldog és nem él teljes életet, onnan általában szökni próbál. Ami a hízékonyságot illeti, ezt nem feltétlenül sorolnám a sztereotípiák közé, kétségkívül igaz az, hogy a beagle egy nagyon falánk fajta. Itt a gazda felelőssége a fontos, ha egy vonalat húzunk, amit nem lépünk át abban az esetben sem, ha a kutyánk tragikus tekintettel naponta többször előadja az éhenhalás „rettenetes fázisait” és annyit kap enni, amire szüksége van, az elhízás problémája máris ki van pipálva. Mindez nem mellesleg a kutya egészség megőrzésében is óriási szereppel bír, hiszen egy megfelelő, nem elhízott állapot évekkel hosszabbírhatja meg a kutyánk életét. A sztenderd egyébként a 12 – 15 kg körüli súlyt nevezi ideálisnak.

Te miért választottad ezt a fajtát hosszú évekkel ezelőtt és miért tartasz ki mellettük azóta is?

BE: A beagle-ök előtt több kutyám is volt, de ami miatt kikötöttem mellettük az az, hogy véleményem szerint, vagy nekem, ők képviselik „A” családi kutyát. E mellett tekinthetjük őket örök gyermeknek: egy beagle általában 11 évesen is hasonlóan vidáman viselkedik, mint fél évesen, mindig csintalankodnak, bizonyos értelemben feszegetik a határokat. Én kifejezetten élvezem a mozgékonyságukat is, hiszen egykori vadászkutya lévén a mozgásigényük bizony nem átlagos mértékű. Szeretem az ebből adódó sokoldalúságukat, hiszen szinte bármilyen emberi sportban örömmel partnerek a bringázástól a futásig, de ha valakinek olyan ambíciói vannak, a kutyás sportokban is kiválóan helyt állnak.

Te személy szerint kinti, illetve benti tartásra javaslod inkább ezt a fajtát. Mi számukra ideális a
véleményed és a tapasztalataid alapján?

BE: Nem feltétlenül tennék különbséget, ha az adott kutya megfelelően le van mozgatva, nincs különbség a tartási körülmények között. Kevesen tudják a beagle-ről, de a nagyon tömött aljszőrzetük miatt nem kell félteni őket télen sem, nálam például az összes kutyám kint alszik a hidegebb időszakokban is. Nyilván kell mindehhez egy megfelelően szigetelt kutyaház, vagy kennel, de ezt a fajtát nem kell félteni a gyakori megfázásoktól. Szerencsés módon a meleg évszakokat is kifejezetten jól tolerálják így a forró nyarakon sem kell különösebben óvni őket. Hogy mi számukra az ideális környezet? Én elsősorban családi körbe szoktam javasolni őket, főként oda, ahol vannak aktív és mozgékony gyermekek. Egyrészt, ez a fajta rendkívül toleráns a gyerekekkel, másrészt éppen a mozgékonyságuk miatt szinte minden csínyben partnerek és résztvevők kívánnak lenni és az egész napos játéktól, mozgástól sem fáradnak el. Azért is jól betudnak illeszkedni egy családba, mert ők is igénylik a foglalkozást, a törődést és természetesen a nevelést is a megfelelő viselkedés minták kialakításában. Hogy a másik oldalról is beszéljünk, ez a fajta nem való a csendesebb, kényelmesebb életformára vágyóknak. Az ilyen típusú embereknek el kell engedniük azt a gondolatot, hogy egy beagle-t válasszanak maguknak: sem a kutyájuk, sem ők nem lesznek boldogok egymás társaságától az igény szintek jelentős különbsége miatt.