Miért ennyire barátságosak a kutyák? A kutatók a génjeikben találták meg a választ!

Japán kutatók a kutyák két génmutációját fedezték fel, amelyek megmagyarázzák, miért ennyire barátságosak az emberrel szemben.

Egy genetikai és viselkedési vizsgálat két mutációt azonosított a melanocortin 2 nevű génben, amelyek segítenek megmagyarázni, miért olyan szociálisak a kutyák az emberekkel szemben. A kutatók már korábbi kutatások során is felfedezték, hogy az ebek génjeik miatt lehetnek ennyire barátságosak.

Miért ilyen barátságosak a kutyák?

A kutyák részben a stresszválaszért felelős gén mutációi miatt fejlesztették ki azokat a szociális készségeket, amelyek lehetővé teszik az emberekkel való interakciót. Miho Nagasawa kollégáival a japán Azabu Egyetemen négy gén genetikai variációit elemezték 642 háziasított kutyán. A csapat a négy gént – az oxitocint (OT), az oxitocin receptort (OTR), a melanocortin 2 receptort (MC2R) és a WBSCR17 nevű gént – azért választotta ki, mert ezek mind részt vesznek abban, hogy a kutyák hogyan reagálnak a stresszre.

„Úgy gondolják, hogy a kutyák szociális kognitív képességei a stresszreakció mutációinak melléktermékeiként alakultak ki” – mondta Nagasawa.

Miután megvizsgálták az ebek génjeit, a csapat két feladatot adott az állatoknak, hogy teszteljék az emberekkel való interakcióikat.

Ilyen feladatokat kellett megoldaniuk

Az elsőben az állatokat arra tanították, hogy találjanak táplálékot a két edény egyike alatt. Ezután mindegyik kutya azt a feladatot kapta, hogy egy kísérletező jelzései alapján állapítsa meg, melyik edény alatt van elrejtve táplálék.

A második feladatban a kutyákat arra tanították, hogy nyissanak ki egy edényt, hogy ételt szedjenek ki belőle. Ezután minden kutyának ugyanazt az edényt adták, de ezúttal nem lehetett azt a tanult módszerrel kinyitni. A csalódott kutya viselkedését 2 percig rögzítették, míg a csapat azt mérte, hogy az állat milyen gyakorisággal és mennyi időt töltött a kísérletezők nézésével.

Hatékonyabban értelmezik az ember jelzéseit

Az első feladat során a kutatók azt találták, hogy a melanokortin 2 receptor génben specifikus mutációval rendelkező kutyák hatékonyabban tudják használni a kísérletező jelzéseit a megfelelő edény kiválasztásához. A második feladat során azt állapították meg, hogy a melanocortin 2 receptor génben egy másik mutációval rendelkező kutyák hosszabb ideig nézték a kísérletezőt, mint a génváltozat nélküli ebek.

Nagasawa szerint a melanocortin 2 receptor gén mutációi csökkenthetik a félelmet és az agressziót a kutyákban, ami arra késztette őket, hogy bátrabbak legyenek az emberekkel szemben.

„Úgy gondoljuk, hogy az emberekkel együtt élni képes állatok megértése támpontokat ad az embereknek a más fajokhoz tartozó állatokkal való együttélésre” – mondja Nagasawa.

„A kutyák kiváló modellek az összetett viselkedési formák genetikai alapjainak tanulmányozására és a genetikai variációk azonosítására, amelyek megmagyarázzák az egyedi ember-állat kötődést” – mondja Juliane Friedrich, az Egyesült Királyság Edinburghi Egyeteméről. „Az ebben a tanulmányban azonosított változatok további fontos kirakós darabok, amelyek segítenek jobban megérteni a szoros fajok közötti kötődés mögött meghúzódó biológiai mechanizmusokat.”