Bankhar – a világ legősibb pásztorkutyája a hópárduc ellen is védi a nyájat

Mongol masztiffnak is nevezik a burjátok és a mongolok legendás kutyáját, a bankhart. A fajta a 20. század derekára annak ellenére majdnem kipusztult, hogy Belső-Ázsia legtöbb országában korábban tájfajtaként elterjedt volt.

A hűséges és kitartó, nagy testű bankharokat még hópárducok ellen is bevetik. A statisztikai adatok szerint általánosságban a pásztorkutyák 64, míg a bankharok alkalmazása 85-100 százalékkal is képes csökkenteni a ragadozók okozta veszteséget.

A kelet pásztorkutyája, a bankhar majdnem kihalt

Félelmetes védelmező hírében álltak a bankharok. Bár ma már mongol masztiffnak nevezik a fajtát a térség politikai átalakulása miatt, az egykori Burjátia területén érték el ezek a színpompás ebek jelenlegi küllemüket az elmúlt 15 ezer év alatt. Burjátia egykor önálló fennhatóságú állam volt Oroszország szibériai része mellett, most Oroszország egyik tagköztársasága. Határai mellett Irkutszk megye, illetve a Bajkál-tó található. Alig egymillió lakosával a kisebb államok közé tartozik. Őslakosai a nevét is adó burjátok. A mongol eredetű népcsoport Szibéria egyik legősibb népe is egyben. A nomád pásztornemzet tagjai még mindig a hagyományos gazdálkodást folytatják.

A mongolok titkos története című könyv szerint Dzsingisz kán egyik fia, Dzsocsi törzsének leszármazottai, akik az orjátokkal együtt fellázadtak a hatalmas Mongol Birodalom fennhatósága ellen. Függetlenségüknek a 17. század közepén szakadt vége, amikor az oroszok is elérték a Bajkál-tavat, ellenállásuk sikertelennek bizonyult, végül egy formális szerződés szerinti kényszer nyomán csatlakoztak a birodalomhoz. A cári rendszer bukása után ugyan egy időre kikiáltották saját köztársaságukat, azonban ennek véres megtorlás lett a következménye. A pásztorok kutyáinak száma is ekkor csökkent le végzetesen, hiszen a legendásan hűséges és védelmező a nagyvadakkal szemben is harcképes bankharok nagy veszélyt jelentettek a szovjet katonákra. Halomra gyilkolták őket.

A sztyeppei pásztorok védelmezője

A félnomád mongol és burját pásztorok zömmel a mai napig juh-, kecske- és tevepásztorkodásból élnek. Emellett mezőgazdasággal is foglalkoznak. Mivel a térségben több ragadozó ellen védeni kell a nyájat, a mai napig kutyákat is alkalmaznak. A már említett hópárduc mellett a medvék, rókák, a farkasok és a sasok is veszélyeztetik az állatállományt, az ebeknek néha még a nem tisztességes szándékkal érkező kétlábúak ellen is határozottan fel kell lépniük.

Nem véletlen tehát, hogy a bankharok testfelépítése a tenyésztés során egyre nagyobb lett az elmúlt évszázadokban. A zömök, akár 60 kilós kutyák átlagos magassága akár 75 cm is lehet. Bundájuk lehet rövid- és hosszú szőrű is. Vörös, fekete és fekete-cser színváltozatban is léteznek.

Négyszemű kutyáknak nevezik őket, ugyanis a küllemben a szem feletti világos foltok igencsak kívánatosak. Ez segít a gazdáiknak még a sötétben is megkülönböztetni azokat a farkasoktól.

A legendák szerint ráadásul négy szemükkel még a szellemvilágba is betekinthetnek. Méretük ellenére sportos, energikus,és gyors védelmezők, fáradhatatlanok még a zord körülmények között is. Burját nyelven egyenesen udvari farkasoknak, hotosoknak is nevezik, a mongol elnevezése, a bankhar, bolyhost jelent, ami nyilvánvalóan vastag szőrtakarójukra utal. A gyerekekkel és a családtagokkal kifejezetten játékosak és jámborak, de mindez megváltozik, ha idegen közelít a szállás felé. Egy pillanat alatt bekapcsolnak védelmezőösztöneik.

Olyannyira félik a mongolok még szomszédaik kutyáit is, hogy egyes területeken a jurtákhoz közeledve még a köszöntés is elsőre annyi: „Fogd a kutyád!” – azaz Nokhoygoo bari! A mongol hagyományok szerint a bankhar kutyáknak emberi szellemük van, éppen ezért tradicionálisan ők voltak az egyetlen állataik, amiket el is neveztek. Az elhunyt kutyákat tisztességgel temették el, egy hegy tetején helyezték örök nyugalomra, hogy közelebb legyenek a szellemvilághoz, és véletlenül se tapossanak a csontjaikon. Halálukkor a farkukat is lenyesték, mert azt képzelték, az igazán jó állatok akár emberré is születhetnek következő életükben, az pedig igencsak kínos lenne, ha farokkal jönnének világra.

Gyors mozgás és kis kalóriaigény: ez a bankhar

Mivel a ridegen tartott állatokat vigyázzák, fontos, hogy hosszan bírják élelem nélkül. Bár mutatnak hasonlóságot a tibeti masztiffokkal, a rokonság távoli. A mai napig veszélyeztetettként tartják számon a bankharokat, nem is olyan rég majdnem kipusztultak. Az állomány azóta bővült, azonban odafigyeléssel tenyésztik, így ennek köszönhetően a nagy testű kutyákat érintő betegségek, például a csípődiszplázia, sem jellemző rájuk. Gazdáik ügyelnek arra, hogy a szaporulat során inkább a minőség, semmint a mennyiség domináljon. 

Évente egy ízben tüzelnek mindössze a szukák. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy

nagy testük ellenére kifejezetten sokáig, akár 15–18 éven keresztül élnek.

Dzsingisz kán és Marco Polo is odáig volt a burjátok kutyáiért

A mongol történelmi legendák szerint az első bankharok a hegyekből szálltak alá egy óriás kíséretben, és csatlakoztak Dzsingisz kán seregeihez. Részt vettek a nagy kán rajtaütéseiben, négy szemükkel és ádáz magatartásukkal félelmet keltve a leigázandó népekben. Marco Polo tetszését is elnyerték, aki ajándékba kapott keleti utazásai során egy kölyköt, amit hazavitt Velencébe.

Mongóliában egy szervezet, a Mongol Bankhar Dog Project dolgozik azon, hogy a fajta ne tűnjön el. Ők nemcsak a kutyákat, hanem a hagyományos pásztorkodást is támogatják, a képzett pásztorkutyákat gazdálkodást folytató családoknál helyezik el. A szovjet elnyomás alól felszabadult nemzet ma már elmondhatja magáról, hogy a pásztorok felének van újra bankharja. Mások más nemzetek kutyáit alkalmazzák munkára az állatok mellett, a cél azonban az, hogy a tizenötezer éve a sztyeppén élő mongol pásztorkutyák számát növeljék, és megakadályozzák a más kutyafajtákkal való keveredést is.

A kutatók adatokat is gyűjtenek a bankharokkal pásztorkodóktól. Arra kíváncsiak, hogy milyen hatékonysággal dolgoznak az ebek, és arra is, hogy az ökoszisztémára milyen hatást gyakorolnak. Genetikai vizsgálatok elvégzését azonban nemcsak az állomány kiterjedt elhelyezkedése nehezíti, hanem a kutyák agresszív viselkedése is az idegenek felé. Ahhoz, hogy vérmintákat gyűjtsenek, a hatalmas kiterjedésű sztyeppén akár 10-13 órán át is utazniuk kell a kutatóknak, a szélsőséges körülmények pedig instabillá teszik még azokat a mintákat is, amiket sikerül beszerezni. Egyelőre nyálból végeznek vizsgálatokat, amelyek kimutatták, hogy az európai pásztorkutyákkal nem állnak rokonságban, és csak távoli kapcsolat van az ázsiai, más fajtákkal.

Folytatjuk.