Óriás pitbull vagy munkaképes nápolyi masztiff? Mi is az a bandog?

Időnként hallani lehet felőlük, de a legtöbben nem tudják, mik is ők valójában. Nagy méretű harci kutyák? Munkaképes molosszerek? Mire használják őket a hétköznapokban? A bandogokról Dávid Cservenkával, a DC Bandog kennel tulajdonosával beszélgettünk.

Miért éppen a bandogok? Hogyan esett a választása ezekre a kutyákra?

D. Cs.: Régebben amerikai staffordshire terrierekkel foglalkoztam, azonban rá kellett jönnöm, hogy a hozzájuk hasonló terrier típusok alapjában véve nem igazán alkalmasak a kemény őrző-védő munkára. Zsákmányosnak zsákmányosak, sok energia van bennük, gyorsak és jól futnak, de mi igazából errefelé inkább játék kutya kategóriaként kezeljük őket. A bandogokra egykoron azért figyeltem fel, mert annak ellenére, hogy nagyobb testűek, igen atletikusak, és a termetük dacára hozzák magukkal a pitbullok dinamizmusát. Igazi atléták, az egész létezésük a mozgásról és a munkáról szól. Nem igazán foglalkoztat minket a színük, mindegy, hogy „lilák, kékek, vagy zöldek”, sőt merléket sem akarunk a jobb eladhatóság miatt. Amit keresünk bennük, az az ösztönerősség és a képesség a kiváló őrző-védő képezhetőségre és munkára.

Mit érdemes tudni a bandogok kialakulásáról és múltjáról, miért került sor a létrehozásukra?

D. Cs.: A bandogok kialakítását még az 1960-as évek második felében kezdte el John Swinford, egy amerikai állatorvos, aki tökéletesen látta, hogy mi történik a masztiff típusú kutyákkal, azok munkaképességével és egészségével. Eleinte az angol masztiffokat keverte pitbull terrierekkel, majd egyre inkább az akkor még fellelhető munkaképes, régi típusú nápolyi masztiffokat fedeztette pitbull terrierekkel. Mások próbálkoztak más típusú molosszerekkel is, de ez a keresztezés vált be leginkább a munkaképesség szempontjából. Swinford nem tudta befejezni a tenyésztési programját, mert 1971-ben sajnálatos módon egy közlekedési baleset áldozatává vált, az általa képviselt tenyésztési elvek azonban megmaradtak.

Ami az ezt követő évtizedekben módosult, a nápolyi masztiff helyét a keresztezésekben egyre inkább a presa canariók vették át, mert a mostani nápolyi állomány többsége már az extrém módon megnövelt termetű, lógó bőrű példányokból áll. Akik munkaképtelenné váltak, tisztelet a nagyon ritka kivételnek. Sajnos a mai világban a molosszer- és masztiffkedvelők többsége hatalmas és látványos kutyát akar magának, a munkaképesség teljesen másodlagossá vált. Nálunk a bandog szukák általában 40 és 50 kilogramm közötti súlyúak, de az 50 kilós súly már igen komolynak számít. A kanok pedig jellemzően 50 és 60 kilogramm közöttiek, habár nagyon ritkán előfordulnak 60 kg fölöttiek is. Az e fölötti súlyúak már nem alkalmasak a munkára, nem bírják a strapát.

Pablo

Az én kedvencem, Pablo is 55 kilogramm körül van, ő elképesztő fizikummal és állóképességgel rendelkezik. Minden további nélkül lefut 10 kilométert bármikor, és ha ezek után úszom vele egyet a közeli tóban, szinte feléled, és jöhetnek a további távolságok. Szinte lehetetlen kifárasztani. Ez a fizikum természetesen elsősorban a pitbull terrier ősöktől öröklődött tovább.

Az az igazság, hogy ha születik nálunk egy alom, nagyon sokat figyelem a kölyköket, és már korán észrevehetőek a különbségek. Ha el kell döntenem, hogy melyik maradjon közülük nálunk, minden esetben az ösztönerősebbet választom, és nem a szebbiket. Hiszen ennél a típusnál ez a lényeg: a szép, de munkaképtelen kutyával én nem tudok mit kezdeni. Sajnos a világunk is sokat puhult, nem csak a kutyák, és egyre kisebb az igény a komoly, kemény munkakutyákra. Akik szeretik ezt a típust, és ilyen kutyákkal szeretnének foglalkozni és élni, egyre gyakrabban keresik a bandogokat, mert az eredetileg erre szelektált őrző-védő fajták között egyre nehezebb feladat jókat találni a mai, kiállítás-központú világunkban. Az emberek általában szép kutyákat szeretnének, akik jól mutatnak az udvaron, akiktől nem kell félni, aki simán beengedi a szomszédot is, és mindenkivel barátságos. Elfogadom, hogy a tömegigény ilyen, de a mi kutyáink nem ilyenek.

Ha nem ilyenek, akkor milyenek?

D. Cs.: Nálunk alapvető elvárás, hogy az udvarba idegen nem jöhet, a kutya védje meg a területét. Természetesen ha vendégek érkeznek, erre felkészülünk, és „zsilipelünk”, a látogatás idejére a kutyák a kennelükben tanyáznak. A megfelelő bandogok karaktere érdekes, hiszen a pitbullokból elsősorban a fantasztikus fizikumukat hozzák. A pitbull terrier sohasem volt őrző-védő fajta és területőrző kutya sem, ugyanakkor a világ egyik legkeményebben megszelektált kutyája. A mastino és újabban presa vonalakból érkezik az őrző-védő képesség és a területőrző ösztön is. Ettől ilyen különlegesek ezek a kutyák, ezért kedveljük őket, és a kiemelkedő képességeik miatt jelentenek ekkora felelősséget a gazdáik számára. Az biztos, hogy kezdő kutyásoknak nem valóak, és kizárólag képzett gazda mellé ideálisak.