Az idő előtt leválasztott kölyökkutyák: Márton Attila különvélemény

Amikor új kutyát választunk magunk mellé, sok mindent kell – vagy legalábbis kéne – mérlegelni ahhoz, hogy olyan döntést hozzunk, amelyet pár hét vagy hónap elteltével nem bánunk meg. Ezek közé tartozik az is, hogy mennyi idős az a csöppség, akit magunkhoz veszünk.

Most felejtsük el egy pillanatra, hogy kölyökkutyát jogszabály szerint nyolc hetes életkor alatt nem szabad kiszakítani az anyja közeléből. Nézzük meg inkább azt, hogy ez miért van így.

Jönnek a „gyerekek”!

Kölyökkutyákat nevelni nem csak annyiból áll, hogy a kutyánkra ráengedünk egy másikat annak reményében, hogy két hónap elteltével bekövetkezik a várva várt gyermekáldás. Célszerű érteni egy anyakutya megfelelő tartásához és felkészítéséhez, illetve a szülés idején és azt követően várható komplikációkkal is érdemes tisztában lenni.

A kölykök megszületése után ránk hárul egy másik fontos feladat: elindítani őket az életben, biztosítva az egészséges, boldog jövőt számukra. És itt van az, amiről nagyon sokan vagy nem tudnak, vagy egyszerűen nem akarják figyelembe venni.

Az önállóság kora

Négy hetesen egy kutya, ha még ugyan kicsit ügyetlenül is, de lábra áll. Ráadásul képes önmaga is enni, nem lesz rászorulva arra, hogy az anyjától kapja a táplálékot. Sokaknak ez úgy tűnhet, hogy most már önállóak, készen arra, hogy csetlő-botló módon, de elinduljanak a saját életükben. Ha egy kutya már tud járni és a létfenntartása nem az anyjától függ, akkor nem is gond az, ha kirepül a családi fészekből.

Főleg nyomós ok ez akkor, amikor valaki színtisztán pénzszerzési okokból fedeztette be kutyáját. Egyrészt minél előbb szeretné kézhez kapni a betervezett összeget. Másrészt pedig minél tovább van nála egy alomnyi kölyök, az annál több további költséget jelent majd, így a remélt nyereség is folyamatosan csökken.

Ha pedig valaki nem pénzért ellette meg a kutyáját – hanem például csak szerette volna, ha végre kedvence kiteljesedjen az anyaságban – ő is úgy lehet vele, hogy az egymással egyre hangosabban játszó, mindent összepiszkító kölykök boldogítsanak végre már mást. Akármennyire cukik, de ideje lenne lelépniük.

Amikor túl korán kirepülnek a „gyerekek”

Sok történetet olvasni arról, amikor valaki hazavitte a kölyköt, majd pár nap múlva rohanhatott vele az orvoshoz. Aztán a kölyök vagy megúszta, vagy nem. Idő előtt kikerülve a megszokott környezet nyújtotta stabilitásból nagyon könnyen megbetegednek. Az idő előtt elszakított kölykök egészen biztosan nem rendelkeznek oltással. Egy négy hetes, féregtelenítetlen, oltatlan kölyökkutya egészsége törékeny, az immunrendszere sincs túlságosan felkészítve egy hirtelen környezetváltozásra.

De a korai elszakításnak van egy másik markáns hátulütője, amely sok esetben akár visszafordíthatatlan károkat tud okozni. Hiába tud a kutya járni és képes önállóan enni, személyiségének fejlődése egy rendkívül érzékeny szakaszban tart még. Ekkor kezdi felfedezni a világot. Érdeklődve ugyan, de kissé félve és bizonytalanul elkezd megismerkedni az őt körülvevő ingerekkel, történésekkel. Ekkor még szükséges a biztonságérzet. A helyük az anyjuk és az alomtársaik mellett van. Ha ekkor kiszakítjuk őket, nagyon könnyen sérül az éppen zajló szocializációs folyamat, kimarad a játék és a szociális készségek csiszolása a társakkal és az anyával. Az esetek többségében számos viselkedésprobléma alapját véssük bele az idő előtt elszakított kutyába.

Nem kell csodálkozni azon, ha ezek a kutyák a későbbiekben agresszívak, félősek, bizonytalanok, labilisak lesznek. De a korai elszakítás kontójára adott esetben a szobatisztaságra való nevelés nehézségeit is felírhatjuk.

Elmondom ismét, amit már oly sokszor elmondtam: a kutya biológiai egyed. Fejlődik, változik. Megvannak a saját életszakaszai. Ezeket pedig érteni kéne. Kutyát tartani felelősséggel jár. Nem csak annyiból áll, hogy van kit megszeretgetnünk és egyébként is cuki. Főleg akkor nem, amikor magunkra vesszük egy alomnyi kölyökkutya világrajöttét. Aztán pedig nagyobb haszonszerzés vagy szimpla hozzá nem értés miatt idő előtt útnak eresztjük őket. Borítékolva ezzel számos olyan problémát a későbbi életükben, amelyekért mi magunk vagyunk a felelősek.

(Képek: Getty Images Hungary)