A juhászkutyát nem zavarja, hogy barátja ötször akkora: különös barátságuk minden szívet megmelenget

A barátságuk legelején még hasonló méretűek voltak. Mindketten tele energiával, huncutsággal, kíváncsisággal. A gazdi szerint egészen olyan volt látni őket együtt, mintha két kölyökkutya hancúrozna. A felállás hamarosan megváltozott, de egy stabil barátságot ez nem ingat meg.

Ismerd meg Skyt, az ausztrál juhászkutyát, és pajtását, John Lewis Thunderheart-öt (Mennydörgő szív), a vágóhídról mentett bocit!

Értik egymást és hagyják a másikat kibontakozni

Mi valahogy pontosan így képzeljük el a tökéletes barátságot. Még a különbözőségek ellenére is értjük egymást, és hagyjuk, hogy a társunk önmaga lehessen minden helyzetben. Sky és John Lewis pontosan így viszonyulnak egymáshoz. A játék mindkettőjüknek picit mást jelent, mégsem akadnak fenn ezen. Párját ritkítóan különleges kötelék alakult ki kettejük között, aminek még az sem szabhatott határt, hogy egyikőjük egy kutya, a másik pedig egy borjú.

Talán ez kapcsolatban van azzal, hogy amikor John Lewis megérkezett a Gentle Barn menhelyre 1 hetes korában, borzalmasan beteg volt, nagyon magas lázzal. Az első pillanatoktól kezdve azon munkálkodtak, hogy megmentsék az életét. És Sky vele volt már akkor is. Mellé feküdt, vigasztalta, puszikkal halmozta el. Annyi szeretet zúdítottak rá, hogy esélye se legyen a kisbocinak tudatosítani, hogy veszélyben az élete. És a dolog bevált! John Lewis apránként gyógyulni kezdett.

A játék hozta őket véglegesen össze

Ahogy a kisborjú jobban lett, végre kimerészkedhetett az udvarra és felfedezhette a körülötte lévő világot. A kapcsolatuk itt egy új szinte lépett, ugyanis végre már nem a gyógyulásra kellett fektetniük a hangsúlyt, hanem az önfeledt játékra.

Van a bociknak egy nagyon különleges hangja, amit csak akkor hallatnak, ha boldogok és elégedettek. Mikor Sky és John Lewis belemelegszenek a játékba, az egész udvar ettől az édes, semmivel össze nem téveszthető hangtól visszhangzik. Amikor meghallották ezt a hangocskát, már biztosak voltak benne, hogy egy túlélővel van dolguk.

Sky bizalomra tanította John Lewis-t

Miután John Lewis teljesen felépült, a gazdival elkezdték a kötőfék-tréninget (a szarvasmarha fejét átfogó szerszám, melynél fogva vezetni lehet őket). Így biztonságosan sétálhat a menhely területén, és lehetősége van megismerkedni az ott élő összes állattal és persze a fajtársaival is. Ezt sem kellett egyedül csinálnia! Sky végig mellette volt és megmutatta neki, hogy nem eshet bántódása, bízhat az itt élő állatokban.

John Lewis ma már elmúlt 2 éves, és körülbelül 450 kg-ot nyom. Úgy látszik, hogy a két barát tisztában van a megváltozott körülményekkel, és a játékaik ideje alatt vigyáznak arra, hogy nehogy bárkinek bántódása essen. Ám ez semmiben sem befolyásolja az együtt töltött idő mennyiségét és minőségét. Sky még ma is ápolja és csókokkal halmozza el John Lewist. Ha ők egymásra néznek, nem azt látják, hogy egyikük egy szarvasmarha, másikuk egy kutya. Ők csak barátságot és szeretet látnak. Bárcsak mi is gyakrabban tudnánk így nézni egymásra.