Egy kutya is lehet autisztikus?

Nagyon lassan, de úgy tűnik, hogy egyre biztosabban jutunk el arra a pontra, hogy az autizmus kevésbé legyen stigmatizált. Hazánkban körülbelül 150 ezer embert érint, a világ lakosságának pedig 1%-ánál diagnosztizálták az állapotot, ám ez az arány folyamatosan növekszik. Ezért talán nem is olyan különös, hogy a kutyákkal kapcsolatban is felmerült bennünk a kérdés: ők vajon élhetnek autizmussal?

Még kvízt is találunk az interneten kutakodva, melynek segítségével állítólag megállapíthatjuk, hogy kedvencünk is érintett-e. A következőkből kiderül, hogy az autizmus valóban létező állapot-e a kutyák esetében.

Valóban megjelenhet az autizmus a kutyák esetében?

Az autisztikus spektrumzavarban szenvedő emberek viselkedését megfigyelve könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy egyes kutyáknál is tetten érhetők rendkívül hasonló szokások, megnyilvánulások. Ilyen például a magas szintű szorongás, az érintés elkerülése vagy az ismétlődő viselkedések. Technikailag azonban a kutyák nem lehetnek autisták, mivel ez az állapot kizárólag az emberre jellemző.

Az azonban a kutatások alapján egyre világosabbá válik, hogy a kutyák esetében is megjelenik egy nagyon hasonló állapot, amelyre canine dysfunctional behaviorként (CDB) utalunk. Az állapot oka ismeretlen, de úgy tűnik, hogy összefüggésben áll a tükörneuronok hiányával. „Tükörneuronoknak – tükröző idegsejteknek – nevezzük azokat az agyi idegsejteket, amelyek egy bizonyos folyamatot, például egy cselekvést vagy egy érzetet irányítani tudnak, s akkor is működésbe lépnek, ha ugyanezt a folyamatot egy embertársunknál figyeljük meg. A tükörneuronok segítik a másik hangulatának megérzését, viselkedésének tudtunkon kívüli észlelését: nélkülük nincs érzelmi megértés és empátia, azaz beleérző képesség” – olvasható a semmelweis.hu-n.

Tehát ezeknek az idegsejteknek a hiánya gátolja a kutyánál a szociális készségek elsajátítását, különösen a fajtársaktól. A CDB-vel érintett kutyák így születnek, és már általában kölyökkorban nyilvánvalóvá válik, hogy a fejlődés nem a megszokott ütemben és formában zajlik le. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az állapot létezik, de nagyon ritka. Leggyakrabban kanoknál fordul elő, a bullterriereknél gyakoribb, mint más fajtáknál.

Ezek a CDB tünetei

• ismétlődő viselkedésformák megjelenése (például a farok kergetése);
• megszállott rágcsálás;
• a reakció hiánya, ha a fajtársak vagy az emberek kapcsolatba akarnak vele lépni;
• az érzelmek kifejezésének hiánya;
• az eb hosszú ideig bámul a semmibe;
• eltúlzott, nem megfelelő reakció az ingerekre;
• új, ismeretlen szituációk kerülése;
• fizikális aktivitás csökkenése.

Amennyiben úgy érzed, hogy kutyád érintett lehet a CDB-ben, javasoljuk, hogy mindenképpen keress fel egy szakembert!