Egy ősi magyar kutyás gyakorlat, amivel Ausztráliában most ismerkednek

Egy új, ausztrál farmereket vizsgáló felmérés során megállapították, hogy a megfelelő irányítás mellett az nyájőrző kutyák hosszú távon is nagyon hatékonyak lehetnek, és olcsóbb megoldást nyújtanak az alternatív módszerekhez képest.

Az őrkutyák létezésére vonatkozó legkorábbi bizonyíték 9000 évvel ezelőttről, Görögország déli részéből származik. Az ókori Rómában 2000 évvel ezelőtt írt mezőgazdasági könyvek pedig egyértelművé tették, hogy a haszonállatokat védő kutyák elengedhetetlenek a sikeres gazdálkodáshoz, és részletes útmutatást adtak a kiválasztásukhoz és kezelésükhöz. Használatuk azonban jelentősen visszaszorult Ázsiában és Európában a 20. század körül a ragadozók tömeges irtása miatt. Mostanra azonban a haszonállatokat védő kutyák újból előtérbe kerültek Ausztráliában is. Lehetővé teszik ugyanis a gazdálkodás és a vadon élő ragadozók együttélését, javítva mind a biodiverzitást (biológiai sokféleség), mind a gazdálkodás jövedelmezőségét.

Ausztráliában az őrkutyák dingók és rókák ellen küzdenek

Ausztráliában dingók és rókák jelentenek komoly veszélyt a haszonállatokra. A gazdák általában elpusztították ezeket a ragadozókat, vagy kizárták őket kerítéssel, de ezek a módszerek költségesek, és nem mindig hatékonyak. Ehelyett néhányan az őrkutyákhoz fordultak segítségért.

Hagyományosan az őrkutyák pásztorokkal együtt dolgoztak, Ausztráliában, a modern gazdálkodásban azonban általában önállóan végzik a munkájukat. A kölyökkutyákat szoros kapcsolatban nevelik fel a haszonállatokkal, akik így kötődnek egymáshoz. Felnőttként lényegében a nyáj vagy a csorda tagjaivá válnak, folyamatos védelmet nyújtva nekik, és bizonyos mértékig vezetik is őket.

Ez a fajta védekezési mód Ausztráliában még mindig ritka, ami különösen fura lehet egy magyar ember fülének. Körülbelül 10 évvel ezelőtt 150 farmert kérdeztek meg a kutatók, akik használtak ilyen kutyákat, és azt találták, hogy a kutyák rendkívül sikeresek voltak a munkájukban. A gazdák arról számoltak be, hogy amikor bevezették ezeket a négylábúkat, a haszonállat-veszteségek a korábbi magas szintekről gyakran nullára csökkentek. A siker mértéke ugyanolyan magas volt a nagyon nagy, sok állattal rendelkező gazdaságokban, mint a kisebb farmokon.

Aki már nem használja a kutyákat, ezért döntött így

De mégis maradt egy aggályuk; mi van akkor, ha hosszú távon nehéz ezt a rendszert fenntartani? Talán a ragadozók kezdetben elkerülik azokat a farmokat, ahol a nyájőrzők vannak, de végül megtanulják, hogyan járjanak túl a kutyák eszén, vagy a gazdák túl nehéznek találják az őrkutyák kezelését, és feladják a projektet. Új kutatásukhoz újra megkérdezték ugyanazokat a gazdákat, hogy megtudják, hogyan boldogultak az elmúlt több mint tíz évben. Ebből kiderült, hogy az eredeti mintában szereplő gazdák fele már nem használta a kutyákat. Ám főként azért, mert visszavonultak, vagy gazdaságukat úgy módosították, hogy kutyákra már nem volt szükségük.

Néhány gazda kétféle probléma miatt hagyta abba az őrzőkutyák használatát: 24%-uk kutyáik rossz viselkedése miatt, 19%-uk pedig azért, mert szomszédaik tiltakoztak a kutyák jelenléte miatt. Azon gazdák közül, akik még használták a kutyákat, 96%  azt mondta, hogy azok ugyanolyan jól védik a haszonállatokat, mint tíz évvel korábban. Két kivétel volt: ezekben az esetekben a haszonállatok száma növekedett, de a kutyák száma nem.

Minden gazda, aki még mindig használt kutyákat, ajánlaná őket más gazdáknak is. Ami meglepő, hogy azon gazdák 98%-a is ajánlaná a módszert, akik már nem használják a kutyákat, még a problémák ellenére is, ugyanis látták a módszerben a potenciált. Az eredmények alapján a gazdák közötti kapcsolatok évente 5%-kal növelik az olyan ausztrál farmok számát, ahol őrkutyákat alkalmaznak.

Különös helyzetre jelentenék az egyetlen megoldást

Bár az eredmények magukért beszélnek, és ugye kiderült az is, hogy a módszer nem pusztán hatékonyabb, de költséghatékonyabb is, jelenleg az ausztrál kormány nem nyújt támogatást vagy ösztönzést a gazdák számára az őrkutyák használatára. A kutatók szerint programokat kellene kidolgozni az őrkutyák széles körű használatának támogatására, ez ugyanis nemcsak a gazdaságok számára lenne hasznos, hanem környezeti előnyökkel is járna. Ezek az ebek különösen nagy segítséget nyújthatnának az égető dingóprobléma kezelésében.

A dingók ugyan hasznosak az ökoszisztémák számára, és segítenek a földtulajdonosoknak olyan fajok, mint a kenguruk és az elvadult kecskék populációinak szabályozásában, de egyes haszonállatok, különösen a juhok számára pusztító ragadozók lehetnek. Az őrkutyák lehetőséget nyújtanának ahhoz, hogy megvédjék az állományt, de a dingókat is megőrizzék.

(A nyitókép illusztráció, egy ausztrál pásztorkutyát ábrázol, amely terelőkutya.)