5 érdekesség az ausztrál juhászkutyáról: szellemszemű szépség

Élénk, barátságos, és kiváló munkakedvű. Többek közt ezekkel a szavakkal lehet jellemezni az ausztrál juhászkutyákat; ám nem csak ennyit érdemes tudni róluk.

Az ausztrál juhászkutyák, avagy aussie-k keresett házi kedvencek Amerikában és hazánkban is. Bár nincsenek a Top 10 legnépszerűbb kutyafajta között, kevés olyan ember akad, aki ne ismerné őket, legalább látásból. Sokakat a kinézetük fog meg, hiszen hatalmas, puha és változatos színű, illetve mintázatú bundájuk és kedves arckifejezésük könnyedén megragadja az ember tekintetét. Viszont fontos, hogy ne felejtsük el, mennyire energikus kutyákról van szó. Ezek a sokoldalú, tehetséges ebek kiváló munkakutyák és szuper sportos családtagok, akik bármire készen állnak. Intelligensek és jól taníthatók, kiválóan teljesítenek különböző kutyasportokban is. Cikkünkből tehát az ausztrál juhászkutyáról tudhatsz meg 6 érdekességet.

1.) A név félrevezető lehet

A neve alapján azt hihetnénk, hogy a fajta Ausztráliából származik, pedig ez nem így van. Több elmélet is született az eredetére vonatkozóan, amelyek egy-két részletben ugyan különböznek, abban viszont egyetértenek, hogy nem Ausztrália az aussie szülőhazája. Először is, a fajtát amerikainak tekintik, ugyanis ott kezdték el olyanra tenyészteni, amilyennek ma is ismerhetjük. Ennek ellenére a fajta gyökerei egészen Spanyolország baszk régiójáig (ma Baszkföld) nyúlnak vissza. Ottani juhászok segítői voltak a ma is ismert ebek elődjei, akik gazdáikkal Ausztráliába utaztak. Innen az 1800-as években az aranyláz idején pedig Amerikába érkeztek. Tehát ha így nézzük, az amerikaiak végül is jogosan nevezték őket ausztrál juhászkutyáknak, hiszen hozzájuk onnan érkeztek ezek az ebek.

2.) Az ausztrál juhászkutyák a fajtastandard szerint is lehetnek merlék

A merle egy vitatott mintázat, ugyanis számos hátránnyal járhat. Főleg akkor kényes a téma, amikor olyan fajtákat is „merlésítenek”, akiknél ez az esztétikai preferencia csak növeli az egyedek lehetséges egészségügyi problémáinak számát. Bár a komolyabb nehézségek jellemzőbbek a dupla merléknél, fontos ismerni a különleges mintázat hátulütőit.

A lehetséges negatívumok ellenére számos kutyafajtánál természetes mintázatnak számít a merle; közéjük tartozik az ausztrál juhászkutya is. Az aussie FCI-standardja szerint elfogadott alapszínei a következők lehetnek: kék merle, vörös merle, fekete és vörös.

3.) Az ausztrál juhászkutya rodeókon is részt vett

Közepes mérete ellenére az aussie a félelem legkisebb jele nélkül képes a nála többször nagyobb bikák terelésére. Ezzel a talpraesett fajta gyorsan belopta magát az amerikai farmerek szívébe. Mivel kiválóan vette az akadályokat és tehetségesen terelte az akár tonnás állatokat, gyakori résztvevője lett a rodeóknak is. Így pedig még nagyobb népszerűségre tett szert, ugyanis a látványos terelés mellett a fajta képviselői trükkökkel is szórakoztatták a közönséget.

4.) Az évek során több névvel is illették az aussie-t

Érdekesség, hogy bár ma már ausztrál juhászkutyaként, vagy becenevén aussie-ként ismerjük, az évek során számos elnevezéssel illették, például: spanyol juhászkutya; pásztorkutya (pastor dog); bob-tail (ugyanis viszonylag gyakori a fajtánál a természetesen rövid farok, amit egy génmutáció okoz); Blue Heeler (ezt a becenevet mára az ausztrál pásztorkutya viseli); új-mexikói juhászkutya; kaliforniai juhászkutya.

5.) Szent kutyának tartották

Bizonyos beszámolók szerint az amerikai őslakosok szentként tekintettek a fajtára. Bár nem csak kék szemük lehet, gyakori, hogy az aussie-k szemszíne halványkék, emiatt már-már áttetszőnek tűnik, ezért ghost eye-nak (szellem szem) hívták őket.

Ha szeretnél még több érdekességet megtudni a fajtáról, akkor olvasd el ezt a cikkünket. Ha pedig magát a fajtát szeretnéd jobban megismerni, akkor kattints a fajtaleírásunkra.