„Már a fiókban is kutya van” – beszélgetés az ASKA menhely vezetőjével

Az állattartási kultúránkra kihat az, ahogyan élünk. Az ASKA menhely önkéntes vezetőjével beszélgettünk a felelős állattartásról.

Sokat beszélünk a felelős állattartásról, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy pusztába kiáltott szó. Magyarországon még mindig rengeteg kóbor kutya van, amiről pedig sok esetben a felelőtlen állattartók tehetnek. Az Alpha Segítő Kéz Alapítvány (ASKA) vezetőjével, Molnár Tamásné Zsazsával beszélgettem a kialakult helyzetről.

Van itt baj rendesen

Rengeteg kóbor kutya van, a fő ok pedig az ivartalanítás hiánya. Nagyon sok négylábú kerül az utcára nem várt szaporulatokból. De vannak olyan esetek is, amikor az állatnak meghal a gazdája. Ilyenkor az örökösök sok esetben lemondanak az ebről, így gyakori, hogy a kutya otthon nélkül marad. A székesfehérvári ASKA menhely célirányosan csak és kizárólag azért jött létre 2004-ben, hogy az ebrendészeti telepről átvegyék azokat a kutyákat, akikért nem jelentkeznek a gazdáik. Ezzel esélyt adva nekik arra, hogy új, biztonságos otthonra leljenek. Tavaly 481 kutya talált gazdira az alapítványon keresztül. „Nálunk egyetlen egy fontos dolog van, hogy a gazda, és akikkel együtt lakik, kijöjjenek ide, és itt találkoznak személyesen a kutyával” – mondja a menhely vezetője, aki fontosnak tartja a személyes találkozást még az örökbefogadás előtt.

Minden olyan kutya, aki bekerült az ebrendészeti telepre és karantén idő alatt nem vitte haza a gazdája, az átkerül az ASKA menhelyre. Molnár Tamásné, Zsazsa, az ebrendészeti telep és egyben az ASKA vezetője is. Napi szinten vesz részt hatósági eljárásokban, viszi végig a hivatalos ügyeket akár egészen az ügyészségig. Ezek között az ügyek között sajnos gyakori eset az állatkínzás, vagy a rossz tartás. „Az állattartási kultúránkra egyértelműen kihat az, hogy milyen körülmények között élnek az emberek. Ezalatt értem a pszichés állapotukat, vagy akár a családok gazdasági helyzetét” – emeli ki Zsazsa. Ha valaki örökbe fogad az ASKA-tól egy kutyát, a menhely önkéntesei minden információt megadnak az örökbefogadónak, ami az első napokban fontos lehet, azért, hogy könnyebb legyen az új családtag érkezése.

Ezért fontos, hogy a kutya találkozzon minden új családtaggal

A menhelyen élő kutyáknak sajnos van előéletük, ezért is fontos, hogy megismerjék azokat az embereket, akikkel az örökbefogadás után élni fognak. Könnyen előfordulhat, hogy a nagymama hasonlít arra a nénire, aki a kutyát az „előző életében” seprűvel  kergette végig az utcán. Ha megérkezik a kutya az új otthonába, és meglátja azt a bizonyos nagymamát, két dolog történhet: vagy félni fog tőle, vagy megtámadja. Ezért is fontos, hogy találkozzon a kutyus mindenkivel, akivel egy háztartásban élnek. „Nálunk elvárás az, hogy lássuk, hogy a kutya hogyan reagálja le az örökbefogadót. Jöhet az illető bármilyen fotóval, hogy melyik kutyát szeretné, addig nincs örökbefogadás, amíg a kutya rá nem bólint. Addig beszélgetünk a gazdával, amíg a kutya oda nem ül hozzá. Ha nincs meg köztük az összhang, nem történik meg az örökbefogadás, hiszen abból semmi jó nem származhat; vagy támadás, vagy szőkés lesz a vége” – emeli ki a örökbefogadás előtti kritériumokat Zsazsa.

Ha már megvan a harmónia a kutya és a gazdája között, az önkéntesek jótanácsokkal látják el a hazamenőket, amelyek az első napokban megkönnyítik a változások elfogadását. A következő lépés pedig az kellene hogy legyen a gazda részéről, hogy elmennek kutyaiskolába. „Nekem fixa ideám, és ezt merem állítani, hogy a kutyaiskola nem a kutyáknak szól. Nem csak arról van szó, hogy a kutya megtanulja az ül, fekszik, lábhoz parancsokat. Leginkább arról szól, hogy a gazda megtanulja leolvasni a kutyája jelzéseit” – hívja fel a kutyaiskola fontosságára a menhely vezetője a figyelmet. Zsazsának tizenhét kutyája volt, ebből hat a jelenleg is vele él. Mindegyik kutyájával járt iskolába, mert szakemberekkel közösen tudják megismerni az ebet, és kezelni a felmerülő problémákat. „Amikor visszahoznak egy kutyát hozzánk, mindig, minden esetben az emberek hibáztak, soha nem a kutya. Olyan követelményeket állítottak fel a kutyának, amiket nem tudott egyedül teljesíteni” – összegzi tapasztalatait Zsazsa.

Kiemelten fontos az oktatás

A menhelyre rengeteg gyerek jár, vagy éppen az ASKA munkatársai és segítői látogatnak el nevelési vagy oktatási intézményekbe, hogy beszéljenek a felelős állattartásról. Számos oktatási anyaggal rendelkezik az alapítvány, óvodáskortól egészen középiskolás korig. A korosztályra bontott oktatási anyagok fontosak ahhoz, hogy ezen alkalmakon részt vevő gyerekek már tudatosan és felelősen legyenek jelen az állatvédelemben. „Az egyik legkedvesebb meglepetés számomra egy műszaki középiskolai oktatás volt, ahol 18 éves fiúkkal találtam magam szembe. Először azt gondoltam, hogy mit fogja érdekelni őket az állatvédelem. Szerencsére tévedtem, mert az egyik leginteraktívabb órám volt velük” – emlékszik vissza Zsazsa.