Elragadó oka van, ha a kutyád utánozza az ásításodat

Az ásítás emberek és állatok körében is egy ősi, ösztönös reakció. De mi az oka annak, hogy az ásítás „ragályos” – ráadásul ember és állat között is?

Mielőtt rátérnénk arra, vajon mi lehet az oka, ha a kedvenced is veled együtt ásít, fontos megvizsgálni, egyáltalán miért csináljuk. Annak ellenére, hogy az ásítás számtalan élőlénynél megfigyelhető, még mindig nincs teljes egyetértés abban, hogy pontosan mi is okozza.

Miért ásítunk?

Korábbi feltevések úgy tartották, hogy az ásítás az oxigénbevitel növelését szolgálja, ám mára ez a teória megdőlt, és újabb okokra bukkantak. Az egyik elképzelés szerint unalom vagy fáradtság esetén az ásítás segíthet ébren tartani az agyat és serkenteni a szívritmust. Egy másik felvetés úgy tartja, hogy az ásítás hozzájárulhat az agy hőszabályozásához a fejbe irányuló véráramlás növelésével.

Miért ásítanak az állatok?

Az ásítás számos állatnál, így természetesen a kutyáknál is előfordul. Esetükben is összefüggéseket találtak a cselekvés és a különböző testi funkciók között, az éberség serkentésétől a csoportviselkedés koordinálásáig.

A dél-amerikai oroszlánfókák esetében, a kutatások szerint az ásítás a szorongás jele lehet, amely heves interakciókat követően jelentkezik. Az eredmények összhangban vannak az emberszabású majmokon végzett tanulmányokkal, amelyek azt mutatják, hogy az ásítás gyakoribb társadalmilag stresszes helyzetekben.

Ezen teóriák azonban arra nem adnak magyarázatot, hogy a cselekvés miért ragályos. Miért ásítunk önkéntelenül, ha valaki más is ezt teszi? És a kutyánk miért ásít, amikor mi? A kérdésre adott választ az az elmélet rejtheti, amely szerint az ásítás utánzása egy empatikus reakció, és az élőlények társas viselkedésének gyökeres eleme.

Miért „fertőző” az ásítás?

Ahogyan az sem teljesen világos, miért ásítunk, úgy a cselekvés „ragályosságának” okairól sincs egyértelmű tudományos álláspont. Több elmélet is létezik – az egyik szerint a fertőző ásítás segít hasonló állapotban és alvási ciklusban tartani a csoportot az együttműködés és a sikeres közös munka érdekében.

Egy másik az empátiát és a kapcsolatok szorosabbá tételét helyezi a középpontba. Amikor az emberek másokat ásítani látnak vagy hallanak, hajlamosak maguk is ásítani. Vagyis a cselekvés az empatikus reakció része lehet, amely segíti az élőlények egymás közötti kommunikációját. Agyi képalkotó berendezésekkel végzett kutatások kimutatták, hogy az empátiához és társas viselkedéshez kapcsolódó agyi területek aktivitása megnő, amikor valaki látja, hogy egy másik ember ásít. Tanulmányok továbbá arra is rávilágítanak, hogy minél szorosabb a kapcsolat két ember között, annál valószínűbb, hogy „elkapják” egymástól az ásítást.

Az ásítás empátiaelméletét az állatvilágban is vizsgálták. A kutyákra, hasonlóan az emberekhez, csak akkor ragályos az ásítás, amikor elértek egy olyan fejlettségi szintet, ahol észrevesznek másokat és felismerik azok érzelmi állapotát. Ez körülbelül 7 hónapos koruk körül történik. Igaz, ellentétben az emberekkel, a kutya érzelmi köteléke nem befolyásolja az ásítás valószínűségét.

Miért ásít a kutyád, amikor te?

A kutyákra vonatkozó tanulmányok kimutatták, hogy gyakran utánozzák az emberi ásítást. Egy japán állatkertben egy farkasfalkát tanulmányozó csapat továbbá azt észlelte, hogy az állatok egymástól is átveszik az ásítást. Az ásítás gyakoriságát az első ásító farkas és a többiek közötti kötelék szorossága határozta meg. Minél szorosabb volt az állatok közötti kötelék, annál valószínűbb volt, hogy az ásítás is elterjedt.

A tény, hogy mind a farkasok, mind a kutyák átveszik az ásítást, azt sugallja, hogy ha a kutyád utánoz téged, akkor valószínűleg a köztetek lévő érzelmi köteléket igyekszik erősíteni. Ezt kutatások is alátámasztják: egy, a Tokiói Egyetem által végzett tanulmány azt találta, hogy a vizsgált ebek fele átvette a gazdi ásítását, egy másik kutatás pedig rávilágított, hogy az állatok akkor is ásítottak, ha csak hallották a gazdájuk ásításának hangját.