Ez a nap a legelesettebbeké: így segíthetsz rajtuk

Augusztus 16-a a hontalan állatok világnapja. Nagyon fontos, hogy sorsuk alakulását tekintsük közös feladatunknak, és lehetőségeinkhez mérten segítsünk rajtuk. Ennek számos módja van, és nem feltétlenül anyagi!

A gazdátlan, árva állatok száma megrendítő: egyes becslések szerint több százezer kutya és macska él napról napra hazánkban. Amíg egy baleset vagy betegség véget nem vet a túlélésért folytatott küzdelemnek. Vagy a jobbik eset, hogy felfigyel rá egy menhely vagy civil szervezet, amelyik pártfogásába veszi az állatot. Olyan csodás történetekről is hallani – és szerencsére nem csak a mesékben! –, hogy valakinek megesik a szíve az utcai tekergőn, és befogadja. Igazi happy end – de nem ez a jellemző.

A menhelyeken is elkél a segítő kéz

Az utcai kóborok sorsa a legmostohább, ám a menhelyeken sem ideálisak a körülmények, hiszen azok kivétel nélkül túlterheltek túlzsúfoltak, és védenceikhez hasonlóan napról napra igyekeznek a víz felszínén tartani magukat. A közösségi médiában sorjáznak a segítségkérő posztok, szomorúbbnál szomorúbb sorokban foglalva össze az éppen legújabb mentett jószág történetét, akit el kell látni, majd el kell helyezni, utána pedig etetni kell. Mindez pedig sok pénzbe kerül.

Ugyanakkor azt ígértük a bevezetőben, hogy olyan segítségnyújtási lehetőségeket kínálunk, amelyek nem anyagi természetűek. Tehát mondjuk úgy, hogy nulladik pontként álljon itt az állatmentő szervezetek pénzzel vagy eszközökkel, illetve élelemmel való támogatása.

Ha tudsz ilyen formában segíteni, akkor az utóbbiak kapcsán mindig kérdezd meg az adott szervezetet, mire van éppen szükségük. Néha takarókra, törölközőkre, ha kicsiket nevelnek, akkor kölyöktápra, máskor a speciális, beteg négylábúak számára készült élelemből fogynak ki. Találkoztam már olyan gyűjtéssel, ahol régi, de még használható lepedőket, ágyneműket és törölközőket gyűjtöttek. Ilyen szinte minden háztartásban akad.

Most pedig térjünk át a nem anyagit segítségnyújtásra.

Az időd és a kétkezi munkád is rengeteget ér

Maradva a menhelyek és állatvédő szervezetek támogatásánál: gyakran a humán erőforrás is létszükséglet. A kutyákat sétáltatni kell, a ketreceiket takarítani, esetenként javítani, máskor bővíteni a férőhelyek számát. Nem ritkán kérnek segítő kezeket festéshez, kerítésjavításhoz, betonozáshoz. Ha csak alkalomszerűen tudsz menni, azzal is rengeteget tettél az árva állatok jobb életkörülményeinek megteremtéséért.

Szintén hozzájárulhatsz ahhoz, hogy csökkenjen a gazdátlan jószágok száma, ha megosztod ezen szervezetek bejegyzéseit. A felhívások így mind több emberhez érnek el, akik között lehet hogy ott lesz az egyik mentett leendő gazdija. Vagy olyanhoz ér el az üzenet, akinek módja van támogatni a helyet.

Az örökbefogadás evidencia, de emellett létezik az úgynevezett ideiglenes befogadás is, amikor az adott állat csak átmenetileg kerül a gondozásodba. Természetesen ennek is van anyagi vonzata, de jelentősen kevesebb, mintha végleg magadhoz vennéd a kutyát. Gyakran a szervezet eleve úgy keres „idit” (azaz ideiglenes befogadót – hogy egyértelmű legyen a számomra oly sokáig rejtélyes rövidítés), hogy ad mindent: tápot, gyógyszert, fekhelyet. Nekik, jobban mondva a mentett négylábúnak csak a hely kell, az ellátásáról a menhely dolgozói és az orvosok gondoskodnak. Létezik még a keresztszülőség vagy pártfogóság, amikor rendszeresen pénzt utalsz az általad választott árvának; ez a másik felállás, amikor anyagilag megteheted, de helyed vagy idős nincs az állat ellátására.

Az utcán élőkért is sokat tehetsz

Most pedig térjünk át az utcai kóborok felkarolására. Mert értük is tehetsz, még akkor is, ha nem vehetsz magadhoz egyet közülük. Nagy melegben például egy tálka friss víz akár életmentő is lehet az árva állatok számára. Vagy némi élelem – bár erről megoszlanak a vélemények. Sokan nem szeretik, ha így valahova odaszoktatnak egy gazdátlan kutyát (macskát).

Az is segítség, ha nem mész el egy szemmel láthatóan beteg, rossz állapotban levő állat mellett, hanem felveszed a kapcsolatot valamelyik helyi állatmentővel. Ők ismerik egymást, és ha nincs kapacitásuk, akkor segítenek, hogy kihez tudsz fordulni. Személyes tapasztalatomat megosztva: egy utcán talált pár napos kismacska ennek a kapcsolati hálónak köszönhetően jutott pótmamához. Az általam ismert állatvédő ismert egy másik szervezetet, akinél éppen volt egy frissen szült cica, és a kollégával egyeztetve úgy ítélték meg, hogy elbír még egy kicsit.

Ugyanígy ne hagyj ott egy út szélén – vagy még rosszabb: úttesten futkosó kutyát. Mind tudjuk, az esetek többségében mi lesz a vége az autók közti cikázásnak…

Ráadásul gyakran ezek az árkon-bokron-főúton átnyargaló ebek nem gazdátlanok, hanem megszöktek vagy elkeveredtek otthonról, és fejvesztve keresik a hazautat. Ilyenkor próbáld megfogni az állatot, majd szintén az állatvédőket keresd. Ők a leolvasott chip adatai alapján fel tudják venni a gazdival a kapcsolatot, de többnyire értesülnek is a keresett házi kedvencekről. A közösségi médiának hála ma már az ilyen kószák rövid úton hazajuttathatók.