7 érdekesség az aranysakálról: egyes példányok szarvat növesztenek

Az Eurázsiában őshonos aranysakált hazánkban számos névvel illetik, ilyen a nádi farkas, a réti farkas, a toportyán és a csikasz is. Természetes ellenség híján Magyarországon is rohamosan szaporodik és terjeszkedik, ezzel egyre nagyobb fejtörést okozva.

A következőkben a rejtélyes aranysakál evolúcióját, megjelenését és szokásait ismerheted meg.

1. A legősibb aranysakál

A legrégebbi aranysakál-kövületre a libanoni Bejrúttól 10 km-re található Ksar Akil sziklamenedékben leltek. Egy fogtöredékből az állapították meg, hogy körülbelül 7600 éves lehet. Az Európában talált legősibb aranysakál-kövület a görögországi Delphiből származik, és 7000 éves lehet a becslések szerint.

A nádi farkas a DNS elemzések alapján a legközelebb rokonságban az etióp farkassal valamint az afrikai farkassal áll, és 6 vagy 7 alfaja van. A Canis aureus ecsedensis – amely itthon és Közép-Európában őshonos – alfaji státusza vitatott; több szakértő beolvasztja egy másik alfajba.

2. Sakál vagy nem sakál

A kutyafélék családján belül vannak farkasszerű kutyafélék (Canini) és rókaszerű kutyafélék (Vulpini). A farkasszerű kutyafélék morfológiája (alaktan) nagyon hasonló és mind 78 kromoszómával rendelkeznek. Ezért fordulhat elő, hogy amikor ezek a különböző fajok szaporodnak, életképes, termékeny utódaik születnek, amiket hibrideknek hívunk.

Az aranysakál is a Canini nemzetség tagja, azon belül is a Canin nembe tartozik. A két másik sakál, a panyókás és a sujtásos sakál a Canin nemzetség Lupulella nemében kap helyet. Ugyan ez a 3 különböző faj igen hasonló – leginkább csak a bundájuk színe alapján különböztethetők meg egy avatatlan szem számára –, mégis a genetikai kutatások azt sugallják, hogy a sakáloknak nincs közös őse, vagyis csak távoli rokonságban állnak egymással. Emiatt megkérdőjelezhető a sakál név pontossága is, ha az összes sakált szeretnénk leírni.

3. Aranysakál hibridek

Előfordul, hogy az aranysakálok és a farkasok párosodnak, melynek az eredménye egy olyan állat, amelyet nem lehet megkülönböztetni külsőleg a farkasoktól. A sakálok kutyákkal is keverednek, amely nászból szintén termékenyutódok jönnek létre. Az úgynevezett Sulimov kutyák aranysakál-kutya hibridek, és a Moszkva melletti Seremetyevói nemzetközi repülőtéren teljesítenek szolgálatot, vagyis az Aeroflot légitársaság használja őket szagazonosító feladatokra.

4. A mágikus szarv

Alkalmanként az aranysakál koponyáján egy szarvként emlegetett, kérges kinövés fejlődik ki, amely általában 1,3 cm hosszú, és szőrzet takarja. Ezt a tulajdonságot Srí Lanka népe valaha mágikus erőkkel hozta kapcsolatba. Az összes aranysakálnak van azonban egy különleges ismertetőjegye: a talppárnájukon a két középső ujjpárna mind a négy mancsán összenőtt. Ez főleg a mellső lábaikon észrevehető.

5. Mestersége az alkalmazkodás

Az aranysakál diétája igen változatos: a kisebb emlősök mellett elkap rágcsálókat, rovarokat, bogarakat, hüllőket, de ha úgy alakul beéri egy kis gyümölccsel vagy növénnyel is. Opportunista módon vadászik és szerzi be élelmét, leginkább egyedül vagy párban, nagyon ritkán csapatokban. Karcsú teste és hosszú lábai lehetővé teszik számára, hogy nagy utakat is megtegyen viszonylag gyorsan a préda felkutatása miatt. Nagyjából ugyanazt az ökológiai rést tölti be Eurázsiában, mint a prérifarkas Észak-Amerikában; egyszerre ragadozó, dögevő és mindenevő.

Kimagaslóan jól tolerálja a szárazságot, akár napokat is kibír víz nélkül. Megdöbbentő, de a hideghez is legalább ilyen jól képes idomulni. A Himalája környékén élő példányok akár a – 25-35 ˚C fokot is képesek elviselni, azonban a hóhoz nem akklimatizálódtak. Olyan ösvényeken kell járniuk ilyen körülmények között, amelyet nagyobb állatok már kitapostak.

Egy sakálpár összetalálkozása: 

6. Magyarországon dúvad

A magro.hu már 2016-ban megírta, hogy hazánk területén – főleg a déli és nyugati részeken – évente akár 2000 aranysakált is kilőnek, az ugyanis előszeretettel dézsmálja az olyan nagyvadak szaporulatait, mint az őz, a dám-, a gímszarvas vagy a vaddisznó, amely állatoknak az értéke súlyos tízezer forintokban mérhető. Ráadásul nemcsak a vadgazdákat érinti ez a probléma, a haszonállat állományt is megtámadják ha lehetőségük nyílik rá, ahol szintén több százezer forintos károkat képesek okozni.

Itthon nincs természetes ellensége az aranysakálnak és dúvadnak minősítették. (Dúvad az az állat, amely a vadgazdálkodás célját szolgáló vadat károsítja, pusztítja.) Ennél fogva a vadászok feladata, hogy ritkítsák az állományt, amelyet egész évben megtehetnek, ugyanis nincs tilalmi időszak az aranysakál vadászatára.

7. A „segítők” nevelik a kicsiket a szülőkkel

Ahogy általában a kutyafélékre jellemző, úgy az aranysakál is társas állat. Leginkább olyan laza, kisebb csoportokban él, melyeknek központi karaktere a szaporodni képes nőstény és hím, akikkel együtt élnek az aktuális leszármazottaik is. Ezt a csapatot kiegészítik sok esetben a „segítők”, akik olyan leszármazottak, akik már ivarérettek, de még a szülők mellett maradnak egy éven keresztül, hogy segítsék az új alom felnevelését.

Gyakoriak az esetükben olyan társas interakciók, mint az üdvözlés, az ápolás és a csoportos üvöltés. Ez utóbbit leginkább december és április között figyelhetjük meg, amikor a párkapcsolatok formálódnak és megkezdődik a szaporodás. Ez arra utal, hogy az üvöltésnek szerepe van a terület kijelölésében és a védekezésben is. A felnőtt sakálok állva üvöltenek, a fiatal és alárendelt példányok pedig ülve. Érdekesség, hogy minden családnak megvan a maga jellegzetes üvöltése, amelyre csak a tagok reagálnak.