Ilyen hősiesen védte kölykeit a füzesabonyi anyakutya
2025. január 20 - Képek: Eszkuláp Állatvédő Egyesület
2025. január 20 - Képek: Eszkuláp Állatvédő Egyesület
Misura kölykei már biztonságos otthonra leltek, de a hős anya még keresi a gazdiját, akinél élete végéig boldog kutya lehet.
Misura lett a kis hős anyakutya, aki az utcán, a fagyokban is életben tartotta a hat kölykét, elszoptatva a saját testét. Ma már melegben alszanak, a kiskutyák gazdira leltek. Jelenleg ideiglenes örökbefogadójuknál, Eszternél vannak. Misura még várja a végleges otthonát.
A Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány kért segítséget egy rossz körülmények közül mentett kis kutyacsaládnak a Facebook-oldalukon. Eszter felvette velük a kapcsolatot, de szerencsére az ő sorsuk megoldódott, azonban volt két másik megmentésre váró alom. „A bökkenő az volt, hogy náluk nem két kölyökről volt szó, hanem ötről-hatról. Teljesen más ilyenkor a helyigény, és nekem éppen nem volt sok helyem, se szabad kapacitásom. Így kicsit úgy éreztem a mama plusz 6 kölyök hallatán, hogy túlvállalom magam, de rajtam nem múlhat az életük” – idézi fel az találkozás előtti perceket Eszter. Egyeztetett az Eszkuláp Állatvédő Egyesület vezetőjével, így érkezhetett az egyesület égisze alá az alom. A segítség nem maradt el, másnapra meg is szervezték a füzesabonyiak a fuvart egy önkéntes segítségével.
Több száz kutya és még ennél is több gazdi lepte el a Városligetet december 7-én.
A helyszínen készült fantasztikus képeket ITT nézhetitek meg, és ide kattintva videót is találtok az első DOGZ Mikulás falkasétáról!
Körülbelül 4 hetesek voltak a kiskutyák, amikor megérkeztek este a már előkészített helyükre.
A mamát, Misurát kiengedtem pisilni, nem ment messze a kölykeitől. Ettek, ittak, egész éjjel aludtak tele pocakkal és melegben. Ilyenkor látni a kutyákon, hogy leengednek az állandó készenlétből, és nagyon el tudják engedni magukat. Kipihenik a hetek óta tartó fázást, stresszt
– emlékszik vissza az ideiglenes befogadójuk az érkezésük estéjére. Az első egy-két hétben szinte semmi feladat nincs, leszámítva, hogy Misurát fel kellett hizlalni. Az anyakutya szépen ellátta a feladatát: etetett, tisztogatott, takarított. A nehézséget az jelentette, hogy télen az ilyen pici kutyáknak meleg helyre van szükségük, ami fertőtleníthető, megfelelő méretű és más állatoktól szeparált. Eszter már gyakorlott ideiglenes örökbefogadó, így Misuráék biztonságos helyre kerültek.
Miután a kutyusok elérték a 6 hetes kort, Eszter feladatai gyarapodtak, Misuráé pedig csökkentek.
Nem igazán tudsz elmenni otthonról, esetleg pár órára. Közben végig azon jár az eszed, hogy jól vannak-e, mi fog várni akkor, amikor hazaérsz. Napi négy etetés, a fennmaradó idő nonstop takarítás. Meglátod a kakit, fogod a papírtörlőt, mert pelust egy kaki miatt nem cserélünk, ahhoz nagyon drága. Odanyúlsz, hogy kiszedd, de már elkéstél, és 4-5-6 kiskutya 16-20-24 lábbal totyog benne, miközben a kezedre ugrál
– meséli Eszter mosolyogva a nehézségeket. Sokat kell mosni az ilyen esetek után, hiszen pillanatok alatt összejárkálják az ágyukat és egymást is. Az állatorvoshoz eljutni sem egyszerű dolog ilyen sok kiskutyával. Szükséges megfelelő mennyiségű szállítóbox, aztán szép sorban kapják az oltást, chipet, közben izegnek-mozognak.
A kiskutyák megismerik Esztert, aki meglátva őket nem tud nem gondoskodni róluk a legjobb tudása szerint.
Akarják a mindent, lerágják a húsomat és cuppognak a csontomon. Én meg örülök neki
– idézi fel ideiglenes örökbefogadójuk a hétköznapokat. Megható pillanatok látni azt, ahogy elkezdenek a kutyusok imbolyogva szaladgálni, felfedezni a világot. Az ideiglenességben az egy nehézség, hogy szűrni kell az érdeklődőket azért, hogy megtalálják a megfelelő gazdit a kutyák számára. Többkörös kommunikáció zajlik az ideiglenes és majdani gazdi között.
Felveszem egyiküket, rám néz, belesimul a tenyerembe, és megérzem az enyhén pisis és babaillatú bundáját. Akarom, hogy mindig biztonságban legyenek. Alig várom azt az érzést, ami az arcomon fog kiülni, ha befut az igazi gazdi. Az a jóféle, akinél tudom, hogy sokkal többet fog kapni a kutya, mint amennyit én adhatok. Aztán amikor eljön a pillanat, tényleg vigyorgok, de az öröm és megkönnyebbülés mögött egy nagy adag aggódás is rejtőzik. Vajon sejtik, milyen út vezetett idáig?
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek