A két spániel, akik egyformák, és mégsem

Azt hihetnéd, hogy a springer spániel már eleve egy leszűkített fajtamegnevezés, ám ezen belül is két önálló kutyafajta létezik, akik nemcsak nevükben, hanem megjelenésükben is kísértetiesen hasonlítanak egymásra.

A spánielek esetében nincs könnyű dolga az embernek, ha a különböző fajták felismeréséről van szó. Egy cocker és egy springer megkülönböztetése talán még nem okoz nagy gondot, de ha arról van szó, hogy két springerről döntsük el, pontosan melyik fajtához tartozik, már vakarhatjuk a fejünket.

Az angol springer spániel és a welsh springer spániel ugyanis olyanok, mintha ikrek lennének. Bár a két fajtának hasonló a történelme és a kinézete, technikailag két külön fajtáról van szó, és számos különbség van közöttük.

Megjelenésük

Az angol springer spániel egy közepes méretű kutyafajta. Dupla bundával rendelkezik, szőrzete hosszabb a fülein és a test alsó részén. Nemtől függően súlyuk átlagosan 16–27 kilogramm, marmagasságuk 46–53 centiméter.

Az angol springer spánielnél két típus létezik. A kiállítási vagy show típus hosszú, pompás szőrrel rendelkezik, és fülei is hosszabbak. A field típus, amelyet vadászatra használnak, rövidebb, durvább szőrrel és kisebb fülekkel rendelkezik.

A welsh springer spánieleken szintén megfigyelhető a fajtára jellemző dupla bunda és hosszabb szőrzet a füleken, a lábakon és a hason. Ám ők valamivel kisebbek: 43–48 centiméteres marmagassághoz társul 16–25 kilogrammos súly.

Bundájuk bár első ránézésre nagyon hasonló, ám az angol változaté hosszabb. Fontos különbség még, hogy a welsh springerek kizárólag egy színvariációban léteznek: mindig fehér alapon vörös-barna foltosak. Az angol springerek azonban számos színben előfordulnak, alapszínük lehet a fehér, a fekete vagy a májvörös is. A field típus esetében a fehér alapszín a leggyakoribb, hogy a munka közben jól láthatóak legyenek.

Angol springer spániel

Jellemük

Mind az angol, mind a welsh springer spániel nagyon emberközpontú, nem bírják a magányt. Mindenhová követik a gazdájukat, és kiváló családi kedvencek. Jól kijönnek a gyerekekkel és más háziállatokkal is – bár a háztáji baromfi körül kiszámíthatatlanná válhatnak, ha bekapcsol a vadászösztön.

Ha jellembeli különbségeket kell keresnünk, az egyik legfontosabb talán az, hogy míg az angol springer spániel általában mindenkivel nagyon barátságos, addig a welsh gyakran tartózkodó az idegenekkel. Sőt, hajlamos meg is ugatni őket. Éppen ezért számukra különösen nélkülözhetetlen a megfelelő szocializáció.

Mindkét fajta intelligens és jól tanítható, de megmakacsolhatja magát. Vadászkutyák lévén nagy a mozgásigényük, és nagy területre van szükségük a játékhoz.