Az angol cocker spániel izgalmas története: Obo kutya nevét érdemes megjegyezned

Bár a fajtát először 1873-ban jegyezték be, az angol cocker spániel története legalább hat évszázados múltra tekint vissza.

Az angol cocker spániel szerelmesei nemcsak erejét és kitartását, de végtelenül vidám jellemét is ki szokták emelni. Ezen tulajdonságainak köszönhetően megfelelő gondozás mellett családi kutyaként is megállja a helyét. A „modern” angol cocker spánielről 1850 körülről találjuk meg az első feljegyzéseket, ám a története valójában évszázados múltra tekint vissza.

A spánielek kezdete

Gaston de Foix gróf Livre de chasse (Vadászkönyv) című, 1387-ben publikált könyvében már egy teljes fejezetet szentel a spánieleknek, kiemelve ragaszkodó és készséges természetüket.

Szeretik gazdáikat, és követik őket anélkül, hogy elvesznének a tömegben. A mezőkön farkukat csóválva mennek elöl, kiugratva a madarakat a sólymoknak, a nyulakat az agaraknak.

A 19. század elején a lőfegyverek fejlődésével a vadászati módszerek is változatosabbá váltak, ami a vadászkutyák specializálódásához vezetett. 1803-ban, a The Sportsmen’s Cabinet című folyóiratban jelent meg egy cikk a spánielekről. Ebben két akkoriban jellemző típusról tesznek említést:

A spániel elnevezés alatt két típust értünk – az egyik jóval nagyobb, és a Springing Spániel néven ismert, a kisebb pedig a Cocker vagy Cocking Spániel. A Cocker más: rövidebb, kompaktabb testtel, kerekebb fejjel, rövidebb orral és hosszú fülekkel (minél hosszabb, annál csodásabb) rendelkezik, a végtagjai rövidek és erősek… A kisebb spánielnek megvan az előnye: sokkal kevesebb nehézség árán jut át az alacsony bozótoson, így bizonyosan nem fárad el olyan hamar.

Tehát már ekkor is leírták készséges hozzáállását, a méretéhez viszonyított erejét, és kompakt testfelépítését, ami mind a mai napig jellemző a fajtára.

Obo, a bajnok apa

Az 1800-as évek második felében Nagy-Britanniában különböző méretű spánielek léteztek, és gyakori volt ezen ebek keresztezése, így nem volt ritka, hogy egy almon belül különböző típusú, méretű és színű kutyák szülessenek. A Kennel Club azonban 1874-től minden kiállításán a versenyzők fajtatiszta törzskönyvezését követelte meg, így elkezdődött a spánielek regisztrációja. Eleinte azonban nem létezett standard, a kutyákat súlyuk szerint regisztrálták egyik vagy másik fajtába. A nagyobb kutyákat field spánielként, a kisebbeket pedig cockerként tartották számon.

A fajta összhangjának megteremtése az 1879-ben született kan, Obo nevéhez fűződik. Az angol bajnok egy kicsi, gyönyörű kutya volt, akit a cockerek atyjaként tartanak számon. Egy fajtatörténész a következőképp nyilatkozott róla:

Obo ideje előtt csak bizonytalanság övezte a cocker és field spánieleket, amelyeket a tenyésztők igyekeztek meghatározott méretűre formálni. Egyedül a mérleg definiálta a választóvonalat.

Obo népszerű apa lett, vagyis az ebben az időszakban született cocker kölykök többsége tőle származott. Még az amerikai cocker spániel esetében is Obo mondható a fajta apjának, hiszen fiának, Obo II-nek tulajdonítják a tengerentúli változat létrehozását.