7 kutyafajta Amerikából: az egyediség és a változatosság mintapéldányai

Körülbelül 20 fajtásított amerikai kutyafajtát ismerünk, akik igencsak sokoldalú és változatos ebek. Egy dolog biztos, hogy egytől egyig rabul ejtik a szívünket.

Az Antarktisz kivételével számos országban és minden kontinensen tenyésztettek kutyafajtákat. Az Egyesült Államok különösen hihetetlen fajtákat adott a világnak. Kaliforniától Massachusettsig ezek a kutyák ugyanolyan egyediek és változatosak, mint az 50 állam. Az amerikai kutyafajták megjelenése, temperamentuma és haszna egyedi; egyeseket munkára, másokat inkább szerethető társsakká formáltak.

Íme, 7 kutyafajta a teljesség igénye nélkül az Egyesült Államokból

1.) Amerikai bulldog

Az amerikai bulldog már az 1700-as években is jelen volt, ahol ingatlanok őrzésére, a család védelmére és a sertések, valamint szarvasmarhák befogadására alkalmazták főként a déli államokban. Az I., majd a II. világháborút követőn a fajta majdnem kihalt, de a tenyésztőknek sikerült újraéleszteni és megalkotni a szabványt. Az újratenyésztés John D. Johnson és Alan Scott nevéhez fűződik.

Ez a kutya sportos, zömök és izmos testalkatú. Az alapszíne a fehér, amelyen fekete, barna, homokszínű, vörös vagy brindle foltok lehetnek. Bundája rövid, a szőr tapintása pedig az egészen puhától a durváig terjedhet. Rövid orra miatt hajlamos a túlmelegedésre, ezért óvatosan kell eljárni edzés közben, különösen meleg körülmények között. Marmagassága nemtől függően 51–64 cm. Testsúlya tekintetében nincs standard meghatározva, mivel a kutya arányos megjelenése a fontos, de átlagosan 27–45 kilogramm között mozog. Az amerikai bulldog hűséges, megbízható, bátor, eltökélt és magabiztos, erős védelmezőösztönnel. Gyakran nevezik gyengéd óriásnak.

2.) Amerikai meztelen terrier

Az amerikai meztelen terrier akkor jött létre, amikor egy Josephine nevű szőrtelen nőstény világra jött egy fajtatiszta rat terrier alomban szőrös szülőktől. Josephine gazdája, a louisianai Edwin Scott azt a küldetést tűzte ki célul, hogy megvizsgálja, képes-e több, hasonlóan szőrtelen kölyökkutyát tenyészteni. Scott mindig is külön fajtának szánta, azonban amikor 1999-ben a United Kennel Club elismerte a rat terriert hivatalos fajtaként, Scott és tenyésztőtársai beleegyeztek, hogy a szőrtelen kutyákat a UKC nyilvántartásába a rat terrier szőrtelen változataként vegyék fel. Miután a szétválás megkezdődhetett, az összes szőrtelen kutya és azok szőrös leszármazottai is megkapták azt a nevet, amit eredetileg Edwin Scott választott a fajtának: amerikai meztelen terrier. Érdekesség, hogy az amerikai meztelenterrier-almokban születhetnek szőrös egyedek is, akik szintén teljes értékű kutyusok.

Ez az első meztelen fajta, amelyet az Egyesült Államokban tenyésztettek ki. Kis testű, sportos ebek, akik szeretnek játszani. Intelligensek, így nagyra értékelik, ha feladatokat is kaphatnak. A kölykök puha, pehelyszőrrel születnek, amely általában beborítja az egész testüket, majd ez a pehely fokozatosan kihullik 6–8 hetes korukig. Marmagasságuk nemtől függően 25–40 cm. Testsúlyuk 5–10 kilogramm között mozog.

3.) Ausztrál juhászkutya

Az ausztrál juhászkutya neve megtévesztő, hiszen hiába a vörös kontinensre konkrétan utaló elnevezés, a fajtát az Egyesült Államokban tenyésztették ki. Az ausztrál kötődésnek a baszk telepesekhez van köze, akik az 1800-as években Ausztráliából érkeztek Amerikába az aranyláz idején, és magukkal hozták a juhászkutyáikat is. Ezt követően az USA nyugati partvidékén juhokat és marhákat terelő juhászkutyák segítségével kezdték kialakítani a fajtát.

Szőrzete közepesen vastag, fedőszőrből és aljszőrből áll. Színe nagyon változatos, lehet fekete, blue-merle, vörös, red-merle, mindezek fehér jegyekkel vagy azok nélkül, illetve vörös jegyekkel, vagy nélkülük. Közepes nagyságú és csontozatú, elegáns megjelenésű eb; aki rendkívül okos, sportos, energikus és barátságos fajta. Marmagassága nemtől függően 46–58 cm. Testsúlya 16–32 kilogramm között mozog.

4.) Chesapeake bay retriever

A chesapeake bay retriever vagy hullámos szőrű vadászkutya a marylandi Chesapeake-öbölből származik. A chessie-t, ahogy a fajtát gyakran nevezik, vadászok tenyésztették ki; olyan kutyára volt szükségük, amelyik állja az öböl egyedülállóan zord körülményeit. Mivel az öböl viszonylag sekély, alacsony a hőmegtartó képessége, így a vízhőmérséklet télen korán fagypont közelébe süllyed, és ott is marad egészen tavaszig. Azonban az Atlantic Flyway (atlanti repülési útvonal) mentén helyezkedik el, amelyet kacsák és ludak használnak a téli otthonaik felé vezető repülésük során. Minden évben a keleti partvidéken telelő vándorló vízimadarak egyharmada az öbölben talál menedéket, amit a vadászok természetesen a nehezítő körülmények ellenére is ki akartak használni. Ezen irányvonalak mentén született hát meg a fajta.

Közepes termetű kutyafajta, szőrzete vastag, rövid, hullámos; színe a sötétbarnától a szalmaszínig változhat. Bundája vízálló, mancsa úszóhártyás. Aktív, fáradhatatlan kutya, akinek nagy mennyiségű fizikai stimulációra van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradhasson. Érzékeny és fogékony fajta, így terápiás kutyaként is gyakran alkalmazzák. Szívesen játszik, szeret hosszú sétákat tenni, és jeleskedik a kutyasportokban is. Marmagassága nemtől függően 53–66 cm, testtömege 25–34 kg.

5.) Boykin spániel

A boykin spánielt egy kis dél-karolinai közösségben, Boykinban tenyésztették ki a 20. század fordulóján. 1900 körül egy Alexander White nevű férfi egy kis barna spánielt talált a dél-karolinai Spartanburg temploma előtt, akinek a Dumpy nevet adta. Mivel lelkes vadász volt, magával vitte a kutyát is, aki nagy elánnal és remek ösztönökkel vetette bele magát a vadászatba. Különös ügyességgel hozta vissza a meglőtt madarakat új gazdájának. Később kiderült, hogy Dumpy ugyanolyan ügyes a vadpulykák felzavarásában és apportírozásában, mint a kacsavadászatban. Nem is késlekedtek, tenyésztési programot alakítottak ki köré, amelynek során olyan fajtákat vontak be az egyenletbe, mint a chesapeake bay retriever, a cocker, valamint az angol springer spániel és az amerikai vízispániel.

Az eredmény egy jókedvű vadászkutya lett, aki kifejezetten emberszerető. A fajta jól kijön más kutyákkal, és esetleg a családi macskával is, ha gazdájuk időben összeszoktatja őket. Azonban a kedvtelésből tartott madarak nincsenek biztonságban egy boykin közelében. Szőrzete az egyenestől az enyhén hullámoson át a göndörig terjedhet; közepes hosszúságú, általában aljszőrzet nélküli. Színe a májszíntől a mélyvöröses barna színig terjedhet. Marmagassága nemtől függően 35–46 cm, testtömege körülbelül 11–18 kg.

6.) Louisiana catahoula leopárdkutya

A louisiana catahoula leopárdkutya pontos eredete ismeretlen, kialakulása évszázadokon át történő keveredés eredménye. Valószínűsíthetően masztiffok, agarak, vérebek és az amerikai őslakosok ebeinek keresztezéséből alakult ki. Egy másik elmélet is született a fajta kialakulásáról. E szerint a 18. század közepén francia telepesek beauceronjaikkal Louisianába vándoroltak, és keresztezték kutyáikat az őslakosokéval, hogy jobb munkakutyájuk legyen a mocsaras terepen. Az indiánok különleges kísérőit úgy jellemezték, hogy szemük világít, vadászati képességeiket pedig csodálták a telepesek.

Izmos, mozgékony, kitartó és rendkívül sokoldalú munkakutya, aki egyben odaadó társ is. Általában jól kijön a gyerekekkel, védelmezi, óvja őket. De vadászösztöne megzavarhatja a más háziállatokkal létrejövő békés kapcsolatot. Magas intelligenciájának és kiváló terhelhetőségének köszönhetően nagyon fontos, hogy mind mentálisan, mind fizikálisan kellő mértékben stimuláljuk. Jellemző rá a heterokrómia, amely esetben a két szem eltérő színű. Szőrzete rövid, selymes tapintású, színe rendkívül változatos lehet. Marmagassága nemtől függően 51–66 cm, testtömege körülbelül 22–43 kg.

7.) Amerikai rókakopó

A nagy falkában való vadászatra tenyészett amerikai rókakopót angol telepesek által Amerikába hozott vadászkutyákból tenyésztették ki úgy, hogy az új környezeti adottságokhoz igazították őket. A fajta Robert Brooke nevéhez köthető, aki az 1650-es években importált rókakopókat az Egyesült Államokba. George Washington is a korai amerikai tenyésztők közé tartozott, akiről kevesebben tudják, hogy lelkes rókavadász volt.

Ugyan viszonylag könnyen kezelhető és barátságos ebről van szó, akinek a megjelenése is lenyűgöző, nem ajánlott bárkinek. Falkavadászként energiaforrásai szinte kiapadhatatlanok, ráadásul kifejezetten önálló is, ami egy kezdő számára problémás lehet. Ezen túl prédahajtási ösztöne is érthetően kimagasló, ami szintén feladhatja a leckét. Múltjából adódóan kimondottan rosszul viseli az egyedüllétet. Szőrzete sűrű, kemény, sima; színe legtöbbször trikolór (fekete-fehér-vörös) vagy bikolór (vörös és fehér). Marmagassága nemtől függően körülbelül 53–64 cm, testtömege 30–35 kg.