Amerikai Bully – egy fajtával kevesebb – Márton Attila különvélemény

A kutyatámadások visszaszorítása nagyon fontos, de úgy néz ki, eléggé nehéz feladat. A megoldási módozatok közül az egyik legegyszerűbbnek tűnő és több országban alkalmazott metódus a támadásokban vétkes fajták betiltása. Nagy-Britanniában év végéig egy újabb fajta került fel arra a bizonyos listára, amely a veszélyesnek kikiáltott ebeket tartalmazza.

Kutyák valószínűleg ennyit még nem szerepeltek Nagy-Britanniában címlapon, mint az elmúlt pár hétben. Pontosabban, az Amerikai Bully XL-es változata. És valószínűleg fajtát sem tiltottak be ilyen hamar a társadalmi felháborodásra válaszként.

Történeti áttekitnés

Az Amerikai Bullytól voltak hangosak a közösségi oldalak és a brit média. Egy adott fajta által elkövetett támadás ekkora figyelmet és érdeklődést eddig nem nagyon váltott ki. Hogy ez most miért volt másképp, valószínűleg annak tudható be, hogy nagyon rövid idő alatt két támadás is történt. Az egyik esetben egy férfi életét vesztette, a másikban a 11 éves lány megúszta, köszönhetően a segítségére siető két férfinak, akik úgyszintén megsebesültek. A kutya 60 éves gazdáját letartóztatták.

Ez így valószínűleg elég volt, hogy a történtek ebben az esetben átlépjék a társadalom ingerküszöbét. Az ügy ismét felszínre hozta a korábbi támadásokat is, amelyek akkor nem indítottak el ekkora cunamit. Így kerültek elő a korábbi incidensek, amelyekben a sétáltatott kutyák halála mellett egy 17 hónapos csecsemő, egy 10 éves kisfiú, és egy 65 éves nagymama életét oltották ki.
Természetesen megszólaltak azok is, akik ilyen kutyákat tartanak és a fajta tartása mellett szólaltak fel.
Aztán pár nappal ezelőtt megszületett a bejelentés: Nagy-Britannia az év végéig betiltja az Amerikai Bully-t.

A fajta (?) története

Az Amerikai Bully, nem meglepő módon Amerikából származik. Az 1980-as években jelent meg az Amerikai Pitbull és az Amerikai Staffordshire Terrier kereszteződéséből. Kérdés az is, hogy tekinthetjük-e egyáltalán fajtának. Még akkor is, ha az amerikai United Kennel Club a fajtát elismeri és a fajta leírásában a világ legjámborabb teremtéseként jellemzi, amely az agresszió legkisebb morzsáját se mutathatja. Persze tudjuk jól, hogy attól, hogy leírjuk mit szeretnénk, az még nem válik valóra. Ismerve a keresztezésbe bevont két fajta jellemzőit, akár fel is húzhatjuk a szemöldökünket.
Itt pedig előjön egy másik kérdés is: ki a felelős a rendkívül divatos össze-vissza keresztezések eredményeként létrejövő, „különleges” kutyákért?

Az Amerikai Bully esetében valószínűleg itt azért többről van szó, nem csak fajtakeresztezésről. Egészen biztos, hogy a minél nagyobb termet elérésé is szelekciós szempont volt, mivel az említett szervezet – amelyik nem tagja az American Kennel Club-nak (AKC) és nem kapcsolódok az FCI-hez sem – négy méretet különböztet meg. Ezek közül az XL-es egyedek, amelyek betöltötték a brit sajtó címlapjait, elérhetik akár a 60 kilogrammos súlyt is.
Egy ilyen kutyát, ha az megindul, ember legyen a talpán, aki megállít.

Jobb világ jön?

Jó lépés-e a tiltás?
Akit egy ilyen kutya szétmarcangol – legyen az ember vagy állat – annak a dolog egyértelműen nem jó. És ha nézzük a két keresztezett fajtára jellemző temperamentumot, kijelenthetjük, hogy ezekkel a kutyákkal foglalkozni kell és megfelelő szocializáció elengedhetetlen. Nézzünk csak körbe a hazai menhelyeken, hogy mi a helyzet a bull típusú kutyákkal, akiket státuszszimbólumként kezdtek el tartani, csak nem úgy, ahogy azt kellett volna.
Amikortól a fajta betiltásra kerül, utána ezen fájták egészen biztosan nem fognak már kárt tenni senkiben sem. Ez vitathatatlan. De a dolognak van egy komoly hátulütője.

Pár évvel ezelőtt pont Nagy-Britanniában fogtak össze a legnagyobb állatvédelmi szervezetek, hogy felhívják a figyelmet rá, a veszélyesnek tartott fajták betiltása önmagában zsákutca, nem oldja meg a helyzetet. Nem azért, mert ne lenne valós a probléma.
A baj azzal van, hogy a kutyatámadások mögött jóval több kiváltó ok van, mintsem az adott fajta fizikai ereje és temperamentuma. A kiváltó okok között nagyon markánsan ott van az ember felelőtlensége, a hozzáértés hiánya és az át nem gondolt fajtaválasztás.
Aki eddig olyan kutyát tartott rosszul, amely nagy károkat tud okozni és azt a fajtát tovább nem tarthatja, majd tart másikat, amelyet ugyanolyan gondatlanul fog szocializálni és nevelni.
A kutyatámadások visszaszorítását csak és kizárólag a veszélyesnek tartott fajták betiltásával nem lehet elérni.