Ártalmatlan vagy veszélyes az új amerikai zsebcirkáló? Már készül a miniatűr változata is

Egy magát komoly kutyásnak vélő szakértő vagy tenyésztő csak legyint, ha meglát egy amerikai bullyt. Rosszabb esetben kicsúszik a száján egy megvető megjegyzés is. Mások viszont rajonganak ezekért az időnként valóban mókás külsejű kutyákért, és elképesztő összegeket költenek egy jó vérvonalú kölyök beszerzésére. Mi a titka, miért, mikor és hol jött létre az amerikai bully kutyafajta (vagy típus), ami ennyire megosztja a kutyás társadalmat?

A legegyszerűbben megfogalmazva, az amerikai bully egy olyan designer kutyafajta, ami a 90-es években felnőtté érő amerikai hip-hop generáció kedvence lett. Ők hozták létre a saját igényeik mentén, amiben óriási szerepe volt az afroamerikai közösségnek is.

Mik voltak ezek az igények?

Ez az urbanizált generáció egy olyan kutyát szeretett volna magának, amelyik izmos, hasonlít a klasszikus amerikai bull típusú fajtákra (mint pl. az amerikai pitbull terrier és az amerikai staffordshire terrier), de legyen problémamentesebb és alkalmazkodjon jobban a nagyvárosi környezethez. Legyen kifejezetten ember- és családbarát, ugyanakkor nem kívánatos a más kutyákkal szemben mutatott agresszió, illetve a zsákmányösztön. Elvárták, hogy legyenek kevésbé „izgágák” és „mozgékonyak”, ne kelljen annyi időt eltölteni a mozgatásukkal, mint egy aktív pitbull vagy amstaff esetében.

Alap: a show vonalú bull típusú kutyák

E célok érdekében az új fajta kialakítása az 1990-es években kezdődött, gyakran, a nagyvárosi afroamerikai városrészekben. Az alapot elsősorban a show, azaz kiállítási vonalú pitbullok és amstaffok szolgáltatták. Kifejezetten olyan egyedek kiválogatására és keresztezésére került sor, akik felépítése testesebb volt és a más állatokkal szembeni agresszió ritkábban, vagy nem volt jellemző rájuk. Mindez eleinte egy természetes szelekciós folyamatnak indult, aminek egyáltalán nem egy új fajta megteremtése volt a célja, sokkal inkább egy kortárs, vagy társadalmi csoport igényeinek leképezése és kielégítése.

Ilyen értelemben ez a „program” egy egészen új modell volt, hiszen nem egy tenyésztői szervezet állt a folyamatok mögött, hanem sok kis tenyésztő, aki összedolgozott, mert megértette az idők szavát és a fiatalok igényeit. Felfoghatjuk ezt a folyamatot egyfajta korai crowdsourcing programnak is a kutyás világon belül, hiszen a lényeg nem több évtizedes sztenderdek szerinti kutyák eladása volt, hanem egy olyan kutya létrehozása, ami megfelel az aktuális igényeknek. Ezért talán az sem véletlen, hogy ez az új fajta ilyen döbbenetes sebességgel vált népszerűvé mindenhol a világon, és talán az sem, hogy ilyen csillagászati árakon találnak gazdára a kölykök napjainkban. A nagyvárosok mellett, elsősorban Virginiában és Dél-Karolinában foglalkoztak sokan a kezdeményezéssel és kapcsolódtak be a programba.

Jól indult, aztán jött a divathullám és az üzlet…

Mi lett a végeredmény? Egy olyan kutya, ami többségében megfelelt az elvárásoknak. Az állomány vegyes volt, különböző méretű, de viselkedésében hasonló és karakterében eltalálta az igényeket.

És mi történt ezután? Az, ami mindig mindig szokott, ha kutyákról van szó… Mivel ezek a kutyák népszerűek lettek, egyre több üzleti érdek épült ki köréjük. Megalakult a BKC vagy Bully Kennel Club, majd a UKC (United Kennel Club) is elkezdett foglalkozni velük. Kiállítások szerveződtek, a tenyésztés részben intézményesült, és mint ilyen esetben mindig, megjelentek azok a „tenyésztők” is, akik a jobb eladhatóság érdekében extrém irányába vittek el vonalakat. Így alakult ki a pocket size, vagy törpe méret, a standard, (ezen belül a classic és extrém) méret, és végül az XL méretű amerikai bully. Virág elvtársat idézve, „a nemzetközi helyzet azonban fokozódott”, az utóbbi években megjelentek a miniatűr és a magnum méretű amerikai bullyk is…

Az ősök nem csak bull típusú kutyák voltak, de más fajták is

Időközben többen kísérletet tettek arra, hogy kiderítsék, kik és milyen egyéb fajtákat használtak fel az amerikai bullyk kialakításában. Ami szinte biztosnak tűnik: minden változat alapját a pitbull és amstaff show vonalak jelentették. A standard verzió esetében az angol, az óangol és az amerikai bulldog, a nagyobb, extrém felé hajló verziók esetében pedig valószínűsíthető néhány cane corso vonal bevonása. A pocket size, vagy törpe méret esetében a patterdale terrier is bizonyítottnak tűnik.

A különböző verziók magassági és súly adatai nyilvánosak és könnyen megtalálhatóak. Ami ennél sokkal fontosabb: megérteni azt, hogy milyen különleges kezdeményezés volt az amerikai bully kialakítása kutyás körökben, amit nevezhetünk egy igazi közösségi mozgalomnak és fellépésnek. Az emberek egy csoportja úgy gondolta, hogy amire szüksége van, az egy családbarát, nem állat-agresszív, a nagyvárosi környezetbe is beleillő és konfliktusmentes kutya, aminek nem egy a 19. század végén – 20. század elején kialakított sztenderdnek kell megfelelnie, hanem az 1990-es évek fiatal generációja igényeinek. Közösségi összefogással megalkották.

Ugyanilyen fontos azonban azt is látnunk, hogy mit tesz egy kutyafajtával, vagy állománnyal az üzlet és az intézményesülés. Erre talán az amerikai bully extrém változatai megjelenésénél és külleménél kevés jobb példa akad…