„Nyomott orrú” harcosok: az amerikai bulldog és a bordeaux-i dog. Melyik való nekem?

Mindkettő hatalmas termetű, rendkívüli, átlagon felüli erővel és harapási erősséggel. Mindkettővel kapcsolatban elmondható, hogy megjelenésük és lényük egészen különleges, senki sem tud semleges maradni, ha látja őket. Mindkét fajta komoly rajongótáborral rendelkezik világszerte és mindkettőre igaz, hogy aki legalább egyszer együtt élt a két fajta valamelyikével, az jellemzően nem vált, egy életre az adott fajta bűvkörébe kerül.

Miben hasonlítanak és miben különbözik egymástól az amerikai bulldog és a bordeaux-i dog? Melyik illik hozzám?

Hol születnek a „gladiátorok”?

Az amerikai bulldog eredete a régi, még atletikus és igazi munkakutyaként dolgozó angol bulldogokig vezethető vissza. Ez a fajta a középkori és újkori Anglia egyik leggyakrabban használt munka és viador kutyája volt és egyáltalán nem hasonlít a ma ismert, szinte mozgásképtelen és betegségekkel terhelt angol bulldogra. Az ősök a 17. századtól kezdődően kerültek Amerikába az ide kivándorló egyszerű emberekkel, akik magukkal hozták kemény, harcedzett munkakutyáikat.

Bulldogjaikra az Újvilágban még nehezebb feladatok vártak: a farmerek ranch-eit és birtokai védték a betolakodóktól, az időnként támadó indiánoktól és a vadállatoktól. Természetesen az Újvilágban is használták őket viador és bikaheccelő kutyaként, de nem ez volt a fő alkalmazási területük. A tenyésztésnél nem a küllem volt fontos, hanem a túlélés. Aki jól teljesített, életben maradt, aki nem, azt pedig gyorsan felőrölte a kemény környezet és a számtalan veszélyforrás. Ezt a fajtát az FCI a mai napig sem ismerte el önálló fajtaként, részben azért sem, mert alkatilag meglehetősen heterogének.

A bordeaux-i dogot (DDB) sokan a legősibb masztiff fajták egyenes ági leszármazottjának tartják, ami talán leginkább tükrözi ezen ősök tulajdonságait és karakterét. Az eredet mítoszok helyett beszéljünk inkább az ismert tényekről. A bordeaux-i dog Franciaország déli és középső részein élt sokáig, ahol terület és személy őrző kutyaként, vadász kutyaként és viador kutyaként használták évszázadokon át. A fajta 1970-től kezdődő egységesítése előtt 3 altípusa volt ismert: a sportosabb, atletikusabb Toulouse környéki, az alacsonyabb és zömökebb Párizs környéki és a Bordeaux környékéről származó, a mai bordeaux-i dogra leginkább hasonlító altípus. Habár az egységesítés megtörtént, ezek a típusok időnként recesszíven visszaköszönnek a tenyészetekben. A mozgékonyabb, gyorsabb youlouse-i típus például jellemzően nagyobb összegekért talál gazdára a nyugat európai tenyészetekben.

A bordeaux-i dogok először a francia forradalom, majd a II. világháború során kerültek kishíján a kihalás szélére. A 20. század második felében néhány megszállott élesztette újra a fajtát a megmaradt példányokból, ami Franciaországon kívül máshol nem nagyon volt ismert. Ez a helyzet 1989-ben változott meg gyökeresen, amikor egy DDB Tom Hanks mellett tűnt fel az Egyik kopó, másik eb című filmben. Azóta népszerűségük töretlen, emiatt a fajtánál sajnos fokozottan jelentkeznek a túltenyésztettségből adódó modern problémák.

Elrettentő faktor, harapási erősség

Az amerikai bulldog testtömege elérheti az 50-60 kg-ot, ami döbbenetes erővel jár együtt. Ez az izmos kutya gyakran a súlyhúzó versenyek sztárja, ahol nem ritkán több tonna súlyt is képesek megmozgatni. Gyorsak és robbanékonyak, mozgásuk szemet gyönyörködtető. A bordeaux-i dog egy hatalmas termetű kutya, súlya meghaladja az 50-60 kg-ot. Széles mellkasa, óriási feje, különleges színe és sárga szemei ösztönös félelmet váltanak ki az emberekből. A bordeaux-i dog kicsivel nagyobb méretét kompenzálja az amerikai bulldog robbanékonysága, mindkét fajta már a látványával elriasztja a rossz szándékú idegeneket.

Az amerikai bulldog esetében nem léteznek mért adatok, a harapási erősséget csak valószínűsíteni lehet. Talán nem tévedünk nagyot, ha az amerikai bulldog harapási erősségét a nagyobb termetű bull típusú kutyákéval megegyező szintre becsüljük, ami 300 – 350 PSI környékére tehető. A mért eredmények a bordeaux-i dog harapási erőssége 550 PSI környékére teszik, ami nem véletlen, hiszen a DDB-k rendelkeznek a kutyavilág legnagyobbnak tartott fejméretével. A bordeaux-i dog ugatása többségében hajóágyúszerűen mély, az egyik legmeggyőzőbb a kutyák között.

Képezhetőség, egészség és élettartam

A képezhetőség tekintetében az amerikai bulldog előnyt élvez, ami többségében a múltjából fakad. Története során végig munkakutyaként dolgozott, szelektálódott, a legkülönbfélébb feladatokat kellett ellátnia változatos körülmények között. A kellő türelemmel oktatott amerikai bulldog őrző-védő feladatokra is kiváló lehet. A DDB önálló és makacs típus, nehezebben és lassabban tanul. Inkább az igen magasfokú érzelmi intelligencia jellemző rá, ami sok esetben kompenzálja eredendően mérsékeltebb tanulékonyságát.

A jó tenyészetekből választott amerikai bulldog rendkívül egészséges kutyafajta, szinte semmilyen rá jellemző betegsége nincs. Amióta népszerűsége ismét fellendült az 1980-as évektől, körükben is megjelent a diszplázia, ami azonban nem általános. Meglepő tény, de sok enyhe és közepes diszpláziával értintett amerikai bulldog is tökéletesen tünetmentesen éli le életét, jellemző élettartamuk 10 – 13 év. A bordeaux-i dog, részben az utóbbi évtizedek divathulláma miatt szinte minden betegségre fokozottan hajlamos, ami a nagytestű kutya fajtákra jellemző. Ilyen például a diszplázia, epilepszia és különböző bőrproblémák. A szívük sem az erősségük, hiszen a hatalmas testben egy átlagos méretű kutya szíve dobog. Átlagos élettartamuk: 6-9 év.

Óriások a családban

Hasonlóan más bull típusú és masztiff fajtákhoz, család és gyerekbarátság tekintetében mindkét fajta legendás. Kedvesek és toleránsak, a gazda távollétét azonban nehezen viselik. Mindkét fajta tökéletesen beilleszkedik családokba és mivel fájdalomküszöbük rendkívül magas, fakírként tűrik a kisebb gyermekek nyaggatásait is. Mindkettő legendásan elnéző a családtagokkal, ugyanakkor, hatalmas testőrként védi a legkisebbeket. Munka és őrző-védő képességek terén talán az amerikai bulldog hordozza inkább magában az ősök genetikai örökségét, a bordeaux-i dogok munkaképessége sokat fakult. Ma már inkább hatalmas termetű társasági kutyaként illeszkednek be a modern hétköznapokba.