Szeressük vagy gyűlöljük az „állandóan bejelentést tevő” civil állatvédelmi szervezeteket? Dr. Kajó Cecília jogász írása

Szemérmeskedhetünk, de szerintem jobb, ha őszintén beszélünk: az állatvédelmi hatósági munka önmagában papírtologatás jobbról-balra, és amennyiben sikeres is az állattartó felelősségre vonása, és szankciót tudtunk kiszabni, attól önmagában az állat sorsán még nem javítottunk.

A közigazgatási szerveknek se forrása, se lehetősége, se kapacitása (nincsenek pl. az állatok időleges vagy végleges tartására szolgáló állami telepek) arra, hogy az állatnak konkrétan segítséget nyújtsanak akár állatorvosi kezeléssel, beavatkozással vagy elnyúló rehabilitációval. Ilyenkor nincs más mód, mint számlaképes, megbízható, hozzáértő állatvédő szervezeteket keresni, és részükre időlegesen vagy véglegesen átadni az állatot.

Mi az eljárási háttere a civil szervezetek bevonásának?

A 18/2017. (XII. 15.) IM rendelet 15. § szerint a hatóság a zár alá vett vagy lefoglalt dolgokról elektronikus nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a dolog szám és fajta szerinti megjelölését és szabatos leírását, egyedi azonosítóját, az ügyszámot, valamint a zár alá vétel vagy lefoglalás megszüntetésének időpontját. A 17. § (1) bekezdése szerint az élő állat zár alá vétele esetén a hatóság a tulajdonjogot igazoló vagy az állat azonosítására szolgáló vagy az állatról kiállított egyéb okmányt helyezi őrzési letétbe.

Ez hasonló logika, mint a büntetőeljárásban: ott a bűnjel az állat azonosítására szolgáló okirat vagy egyéb segédeszköz, a konkrét élő állatot lefoglalják és állatvédő szervezetek pártfogásába adják, de nem kerül be a bűnjel-jegyzékbe, hogy „2 db szarvasmarha” és a szarvasmarhák sem kerülnek beszállításra a bűnjelkamrába.

A 17. § (8) bekezdés szerint a zár alá vett élő állat díjazás ellenében a szakszerű kezelés feltételeivel rendelkező szervezet őrizetébe és kezelésébe is adható. Ez tehát a felhatalmazás, hogy számlaképes állatvédő szervezet pártfogásába adhatunk hatóságként élő állatot. A tartásról a szervezet számlát állít ki, melyet hatóságként az ügyzáró döntésben mint eljárási költséget érvényesítünk.

Tisztázni kell azonban azt a fontos kérdést, hogy az állatvédelmi törvény által használt fogalom, az „átmeneti kiemelés” azonos-e az Ákr. által ismert „lefoglalással” vagy „zár alá helyezéssel” vagy attól eltérő?

Az állatvédelmi törvény vonatkozó szakasza szerint:

45/B. § * (1) * Ha az állattartó az e törvényben, illetve a külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket nem vagy nem megfelelően teljesíti, és ez által az állat vagy ember egészségét súlyosan veszélyezteti, az állatvédelmi hatóság az állat tulajdonosának költségére elrendelheti – a feltételek biztosításáig – az állat megfelelő helyre való szállítását és a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezését.

(2) Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy az (1) bekezdés szerint elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Az állat a korábbi tulajdonosának, illetve korábbi tartási helyére nem adható ki. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – hat hónap elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.

Mi tehát a kiemelés oka? Az állattartó mulasztása, ami az állat vagy ember egészségét súlyosan veszélyezteti, leegyszerűsítve élet- és vagyonbiztonság.

Az eljárási kódex (melyet rövidítve Ákr-nek hívunk) a következőket írja a lefoglalás és a zár alá vétel fogalmairól:

108. § [A zár alá vétel és lefoglalás általános szabályai]
(1) Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a zár alá vétel mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, a hatóság jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: zár alá vétel). Nem vehető zár alá olyan dolog, amely a birtokosának élete, egészsége fenntartásához, illetve az életfeltételei fenntartásához egyébként nélkülözhetetlen jövedelemszerzéséhez szükséges. Az ilyen dolgot a hatóság lefoglalja, és a birtokos őrizetében hagyja, aki azt rendeltetésszerűen használhatja.

Mi tehát a zár alá vétel?

A birtoklás időleges megszüntetése (a tulajdonjogot nem érint) és a zár alá vett dolog más helyen való tartása azért, hogy a tényállás megnyugtatóan feltárható legyen. Magyarul: ha az ügyfél olyan lépéseket tehetne, akkor ha nála hagyják az eljárással érintett dolgot, hogy az alapvetően befolyásolná (leginkább: meghiúsítaná) a cselekménye felgöngyölítését és a felelősségre vonását.

Amikor a hatóság dönt, hogy melyik jogintézményt (a lefoglalást vagy a zár alá vételt választja) többek között azt is mérlegelnie kell, hogy mi minősül olyan dolognak, amely a birtokos életfeltételei fenntartásához egyébként nélkülözhetetlen jövedelemszerzéséhez szükséges?

Előfordulhat-e az az abszurd helyzet, hogy a hatóság azért foglalja le az állatokat helybenhagyólag, mert a szaporító megélhetése a kutyákból származik, és ha elvinné azokat, veszélyeztetné a létfeltételeit?

Ezt a lehetőségeket kizárnám, de ezt megelőzi az az összevetés, amelyet elvégeztünk az átmeneti kiemelés és a lefoglalás, valamint a zár alá vétel definíciói kapcsán. Ha megvizsgáljuk egyesével az intézkedések indokait, akkor megállapíthatjuk, hogy különböző esetekben vehetjük igénybe azokat. Vagyis átmeneti kiemelésre akkor kerülhet sor, ha az állattartó mulasztása állat vagy ember egészségét súlyosan veszélyezteti.

Zár alá vételre akkor kerülhet sor, ha a bizonyítás és az eljárás sikeres lezárása csak az ügyben érintett dolog vagy dolgok birtoklásának időleges megváltoztatásával érhető el.

Lefoglalásra akkor kerülhet sor, ha az ügyben érintett dolog vagy dolgok birtoklásának időleges megváltoztatása az eljárással érintett ügyfél létfenntartását veszélyeztetné.

Mi történik akkor, ha a lefoglalásra vagy a zár alá vételre a továbbiakban már nincs szükség?

Ha a hatóság hibát vét, és nem a jogosultnak adja ki a zár alá vett dolgot, a valódi jogosult polgári perben tudja kiharcolni, hogy visszaszerezhesse azt. Ha a valódi jogosultat mindeközben kár is érte, meg kell fontolnia a hatóság ellen indított polgári pert, hogy a bíróság eldöntse, történt-e közigazgatási jogkörben olyan cselekmény, amely károkozáshoz vezetett.

Az átmeneti kiemelés szabályai egyébként 2009-ben kerültek bele az állatvédelmi törvénybe, az indokolásából a módosító salátának sajnos csak annyit tudhatunk meg, hogy „törvényi szinten kell rendelkezéseket megállapítani arra az esetre, ha az állattartó az állatvédelmi jogszabályokban foglalt rendelkezéseket nem vagy nem megfelelően teljesíti. Ilyenkor indokolt megteremteni annak lehetőségét, hogy az állatvédelmi hatósági jogkörben eljáró jegyző az állat tulajdonosának költségére elrendelje – a feltételek biztosításáig terjedően – az állat megfelelő helyen történő elhelyezését.”

Az átmeneti kiemelés gyakorlati alkalmazása általában ott bukik el, hogy az eleve rossz körülmények között állatokat tartóknak nincsen letétbe helyezhető pénze, így abból nem lehet a kiemelés alatt az állatról gondoskodó állatvédő szervezetek tartási költségeit állni. Sok esetben ennek a résznek érvényt nem szerezve, a letét nélkül emelik ki az állatokat a hatóságok, és adják a szervezetek gondozásába, az állattartóra pedig határidőhöz tűzött kötelezettséget állapítanak meg. Ha a határidő lejárta után az állat tartási helyét vagy más körülményeket nem sikerült megváltoztatni, megjavítani, az állat tulajdonjogát is megváltoztató elkobzásra kerülhet sor.