Állatot kínozni felelősen: Márton Attila különvélemény

Sokszor, sokan elmondtuk már, hogy a magyar állatvédelmet érintő törvények alapvetően jók. A baj azok végrehajtásával és betartásával van. Ennek demonstrálására álljon itt egy példa.

Előjáróban tegyük tisztába a fogalmakat. Sokszor dobálózunk az állatkínzás fogalmával. De ide nem csak azokat a dolgokat soroljuk, amikor valaki egy állatot alaposan helybenhagy. Számos dolgot lehet tehet, ami miatt egy kutyának rossz lesz, stresszt, fájdalmat okoz neki, vagy károsítja az egészségét. Még akkor is, ha a bekövetkezendő kár nem azonnal mérhető, hanem csak hónapok vagy akár évek múltán.

Elűzni, elhagyni, kitenni

A büntetőtörvénykönyv szerint „vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” az, aki „gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi”. Nemcsak a józan ész mondja azt, hogy állatot kicsapni otthonról nem megfelelő magatartás, hanem a büntetőjog is.

Január első napjainak hajnalán valaki egy civil menhelynél kirakott nyolc, 5-6 hetes kiskutyát. Bolhásan, férgesen, alultápláltan.

Aztán előkerült egy határozat az ezzel kapcsolatos feljelentés megszüntetéséről, mivel a rendőrség szerint bűncselekmény nem történt. Az indoklás szerint a „cselekmény elkövetője tudatosan nem egy kihalt, üres területen helyezte el a kiskutyákat, hanem egy állatvédő alapítvány állatmenhelye előtt, mely alapján egyértelműen nem az állatok sorsára hagyása volt a célzata, hanem az, hogy az állatok megfelelő ellátást és elhelyezést kapjanak, mely meg is történt, így nem alkalmazott olyan bánásmódot, mely alkalmas maradandó egészségkárosodást vagy pusztulást okozni az állatoknak, hiszen cselekménye arra utal, hogy bízott abban, hogy az állatok egy működő állatmenhely előtt rövid időn belül megtalálásra kerülnek.”

Számomra egy kicsit megmosolyogtató – de azért ez nem túl őszinte mosoly – ahogyan kimagyarázásra kerül, hogy az elkövető mit, miért tett, mik voltak az indítékai. Igazából már csak azt hiányoltam, hogy a tettei alól való felmentést követően jön a dicséret és hátba veregetés.

Aztán az indokolás hozzáteszi még, „az állatok hagyományos értelemben vett sorsára hagyása sem valósult meg”. Most már tudjuk azt is, hogy létezik nem hagyományos értelemben vett elűzés, elhagyás, kitevés. Mondjuk a törvény betűi között ilyen jellegű minősítéseket jómagam nem találtam.

Felelős vagy azért, akit…

A fenti mondat szabadon folytatható.
Például felelős vagy azokért a kölykökért, akit a kutyád a világra hozott. Már az is a te felelősséged volt, hogy vemhes lett. Mert nem érdekelt, hogy a kerítésen tüzeléskor simán bejönnek a kanok. Vagy csak szerettél volna kiskutyákat, mert azok nagyon cukik, vagy mert azt hitted, hogy ebből lesz egy kis mellékes kereset.

Mindamellett, hogy vétségnek minősül, ha valaki az állatát elűzi, elhagyja, kiteszi, van nekünk egy másik fogalmunk is, ami mostanában kiemelt figyelmet kapott. Ez a jó gazda gondossága.

A jó gazda gondosságába nem fér bele az, hogy pár hetes kölyökkutyák lesoványodnak, bolhásak és férgesek. Az indoklás egyébként ezek közül az alultápláltságra ki is tér. A rendőrség szerint a lesoványodásnak bármi lehet az oka, nem lehet minden kétséget kizárólag emberi mulasztáshoz kötni. Előfordulhat például, hogy az anyakutya elpusztult vagy nem volt elegendő teje. (Csendben megjegyzem, hogy egy kölyökkutya 4 hetes korától saját maga is tud már enni.)

Szomorú lenne, ha az összes megárvult kölyök esetében vagy ha az anyjuk nem tudja őket megfelelően táplálni, elfogadható és a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy akár éhen is halhatnak úgy, hogy ezt nem tekintenénk emberi mulasztásnak.

Azt pedig ugye tetszik tudni, hogy a férgesség például olyan dolog, amibe a kölykök bele is halhatnak? Nem úri huncutságból szajkózza mindenki, hogy tessék féregteleníteni. Ez pedig úgyszintén egy olyan dolog, amit az ember tud megtenni. Csak úgy, mint a kölykök etetését, ha a szükség úgy hozza.

Megelletni a kutyánkat nem csak örömöt és egy kis mellékes keresetet jelent. Hanem felelősséget is. Minden esetben.

A jog társadalomformáló szerepe

Van, ami igazságos és van, ami jogszerű. A két dolog nem minden esetben ugyanaz.
Ha lesz az ügynek még jogi értelemben vett folytatása, majd menet közben eldől, hogy az indoklás mennyire volt szakszerű és jogszerű. Számomra egyébként azért is szomorú ez az eset, mert az országban számos olyan példát látunk, ahol a rendőrség hozzáállása és jogértelmezése szöges ellentétben áll a jelen ügyben tanúsítottéval.

Amennyiben ezzel az üggyel és a felsorakoztatott indokokkal jogi szempontból minden rendben van, akkor a jogszabályi környezet mégsem tart még ott, ahol kéne és amit szeretnénk.

Szabad a felhívás a szaporítók felé, akik akár ipari mennyiségben, akár csak házi szinten termelik a kutyákat. Ha nem tudják a jelen helyzetben eladni a megszületett kölyköket, semmit baj. Tessék kitenni egy menhelynél. Elvégre azért vannak, hogy a mások okozta károkat elhárítsák. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. És ha úgy adódik, hogy valaki mégis feljelentést tesz, egy kis szerencsével lesz hivatalos papírjuk is arról, hogy mennyire felelősen jártak el, hiszen nem az történt, hogy a kölyköket a „klasszikus értelemben magukra hagyták”.

Tisztelt állatszeretők, önök meg akkor tessék továbbra is nyitogatni a pénztárcájukat és adakozni a civil szféra felé. Sokba kerül a kutyák elhelyezése, tartása, a felhizlalás, az állatorvosi számlák, a tartási körülmények miatt meglévő és későbbiekben fellépő állategészségügyi problémák kezelése. És persze mindenki nagyon szívesen foglalkozik rosszul szocializált kutyák rehabilitációjával.

Tessék mindezt továbbra is türelemmel tenni, amíg a hazai jogalkalmazás meg nem találja a helyét és funkcióját.