Állatorvosok a sztereotípiák fogságában: Márton Attila különvélemény

Az állattartásnak – ha ezt felelősen akarjuk tenni – vannak kikerülhetetlen szereplői. Sok kritikát kapnak, számos, az összeesküvés-elméleteket súroló teória lengi körül őket. Ők az állatorvosok.

Az állatorvosok megkerülhetetlenek. A legszerencsésebb esetben csak akkor találkozunk velük, amikor eljön az oltások ideje és a komolyabb problémákkal kutyánk kivár idősebb koráig. A valóság ezzel szemben tartalmaz akár kölyökkori betegségeket, bármikor bekövetkező sérüléseket, baleseteket. Amikor szeretett kutyánkon felbukkannak a rémisztő tünetek, jobb esetben sietünk az állatorvoshoz, akinek az össztársadalmi megítélése nem mindig túl fényes.

Sztereotípiák fogságában

A körülöttünk zajló világ roppant bonyolult. Nem könnyű eligazodni a folyamatosan ránk zúduló töméntelen információk forgatagában, így hát kategóriákba rendezzük és sok esetben címkézzük őket. A sztereotípiák fontosak, de a túlzón leegyszerűsített gondolkodás és az általánosítás nem igazán bölcs dolog, nem tükrözi a valóságot. Pont amiatt, mert a világ bonyolult.

Milyen egy állatorvos?

Mindenkinek megvan a véleménye attól függően, hogy mit tapasztalt, akár mások elmondása, véleménye alapján mit hallott. Vannak, akik szerint elhivatott és segítőkész emberek. Mások pedig csapnivaló bandának tartják őket, akiket igazából csak az érdekel, hogy jó sok pénzt elkérjenek, kihasználva mások baját. Sőt, ők lobbizták ki a vakcinázást is, mivel pénzből sosem elég. És akkor a keményvonalas összeesküvés-elméleteket nem is említettem még.

Holott az állatorvosok eléggé sokfélék, ahogy az emberek általában. Úgy ítélkezünk felettük, mintha egy szakma alapján meg tudnánk hozni egy alapérvényű igazságot, amely mindenki esetében érvényes.

Csodatévők

Ha elromlik az autónk, elvárjuk a szerelőtől, hogy megjavítsa. Ugyanez a helyzet az állatorvoslással. Csak a helyzet nem ennyire egyszerű. A mechanika jóval egzaktabb terület, mint a biológia és az arra épülő orvostudomány.

Vitathatatlan, hogy az állatok gyógyításához kapcsolódó tudományos területek és a rendelkezésre álló diagnosztikai és gyógyászati eszközök elképesztő fejlődésen mentek keresztül az elmúlt pár évtizedben. De azt nem mondhatjuk, hogy tudunk mindent. Így azt sem tudjuk garantálni, hogy minden helyzet kezelhető.

Az egyszerűnek és hétköznapinak tűnő tünetek mögött lapuló problémák felderítése ettől még nem biztos, hogy könnyen megy, és a jelenleg elérhető eszközök minden esetben képesek lennének a gyógyításra. Pedig ezt várjuk el. Főleg most, amikor rendkívüli módon kötődünk kutyánkhoz, akit sok esetben használunk emberi pótlékként. Elképzelhetetlen, hogy baja essen. És ha mégis, igenis, tessék őt helyrehozni.

Ha valami balul sül el, arra rendkívül érzékenyen reagálunk, pedig benne van a pakliban. És ha el kell engednünk szeretett négylábúnk mancsát, jóval egyszerűbb a gyászfeldolgozás, ha valakire ki tudjuk vetíteni fájdalmas dühünket. Például arra az emberre, akinek feladata lett volna jobbra fordítani a dolgokat.

Létezik orvosi műhiba, félrediagnosztizálás is. De nehéz felismerni, hogy mi a tényleges felelőtlenség és mikor beszélünk egy olyan helyzetről, amikor az állatorvos minden tőle telhetőt megtett. Egy kezelés sikeressége nagyon sok mindenen múlik. Például azon, hogy ne végstádiumban rohanjunk az éjszakai ügyeletre a hónapok óta beteg kutyával. Vagy ne kezeljük félre az alapján, amiket mások, nulla szakmai tudással tanácsoltak nekünk.

Az állatorvos nem isten, nem csodatevő, nem fog nekünk varázsolni.

Hivatástudat és áldozat

Mindamellett, hogy nagyon sokan igen rossz véleménnyel vannak róluk, az állatorvosok munkájára egyre nagyobb szükség van. Divat lett a társállatok tartása és egyre többet viszik állatukat rendelőbe, ha annak valószínűsíthető, hogy valami baj van.

Ismerek személyesen pár állatorvost. Különböző emberek, eltérő személyiségtípusokkal. Az elhivatottság megvan bennük. Leterheltek, hiszen egyre több a munka és a kollégák száma nem emelkedik olyan ütemben, mint ahogy a tartott állatoké. Képzik magukat, vagy legalábbis próbálnak lépést tartani a különféle szakterületek fejlődésével.
Sok történetet hallok a praktizálóktól, amelyek egy része utólag akár még viccesnek is nevezhető, de megélni őket egészen biztosan nem az.

Emberekkel alapvetően nehéz bánni, főleg, ha a kedvencéért aggódóról van szó. Egy ilyen helyzet sok mindent kihoz a gazdiból, nem egy esetben a legrosszabbat. Vegyük ehhez hozzá az online lejáratásokat és azokat, akik igazából keveset értenek hozzá, de annál magabiztosabban hangoztatják saját elképzeléseiket, alkalmazzák a nem megfelelő
házi praktikákat, majd felelőst keresnek.

Fontos lenne az egészséges kapcsolat az állattartók és az állatok orvosai között. Ehhez sok minden szükségeltetik. Első lépésként kicsit elgondolkodni azon, hogyan is működik az egészség, annak a megőrzése. Célszerű lenne látni ebben saját magunk tennivalóját, felelősségét is.

Utána pedig jó volna elszakadni a sztereotípiáktól és kialakítani egy emberi és következetes kapcsolatot a megfelelő helyzetkezeléssel együtt.

Április utolsó szombatja az állatorvosok világnapja. Sokat tesznek értünk, kedvenceinkért. Próbáljunk meg felülemelkedni kicsit az általánosítástól, emberként tekinteni rájuk és adott esetben úgy is viselkedni velük.