A fehér kutyák nem mind albínók, és az albínók nem mind fehérek

Egészen a közelmúltig sokan nem hitték, hogy léteznek albínó kutyák, az esetükben ugyanis az albinizmus nem társul szikrázó, hófehér szőrzettel és rubinvörös szemekkel.

Az albínó kutyáknál a bunda színe egészen a krémes árnyalattól a fehérig terjedhet, a szemszínük pedig a kéktől egészen a fehéres, rendkívül világos kékig. A dobermannál, a mopsznál, a pekingi palotakutyáknál, a lhasa apsónál, a törpespiccnél és a tacskónál gyakrabban jelenik meg. Az albínó kutyák azonosítását nehézzé teszi még az is, hogy gyakran keverik őket a dupla merle színezettel vagy a fehér, világos bundájú ebekkel. De akkor honnan tudhatjuk, hogy az adott négylábú albínó-e?

Innen ismerhetők fel az albínó kutyák

Az albínó kutyák szőrén vagy bőrén soha nem láthatók pigmentfoltok, a szemük színe pedig kékes vagy akár rózsaszínes is lehet. Szájszélük szintén rózsaszín valamint a mancspárnáik és az orruk is. Időnként vöröses fényben csillanhat meg a szemük, ami a szem hátsó részében lévő fényvisszaverő szövet hiánya miatt tapasztalható. Ennek következtében a fény egyenesen a szembe világít és az ott lévő erekből vöröses fényt ver vissza.

Az albínó kutyák nem gyakoriak, mert a legtöbb tenyésztő igyekszik megfelelő tenyésztési eljárással kiszűrni őket, ugyanis ezek a kutyák rengeteg extra odafigyelést igényelnek ahhoz, hogy teljes életet élhessenek; vagyis hogy kiküszöböljék a pigmenthiányból eredő problémákat. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy az albínó dobermannoknál – náluk jelenik meg a leggyakrabban az állapot – lényegesen több szem- és bőrdaganatot diganosztizáltak. Arra azonban nincs tudományos bizonyíték, hogy az albínó kutyák hajlamosabbak lennének a siketségre, valószínűleg más mechanizmus okozza az esetükben a fehér árnyalatot, mint a fehér foltosodás esetében. Erős fényben azonban nem látnak jól és a leégés elkerülésére is kifejezetten nagy figyelmet kell a gazdiknak fordítani.

Padula Sába Királynője

A dobermann volt a legelső fajta, aminél albinizmust azonosítottak. A történet 1976-ig nyúlik vissza, amikor egy fehér dobermann, Padula’s Queen Sheba meglátta a napvilágot két fekete szülő utódjaként. Shebát tovább tenyésztették, hogy még több albínó kölyök szülessen, így a mai napig is minden albínó kölyöknek az őse, még ha távolról is, de a királynő. Az AKC szabványa szerint azonban nem elfogadott árnyalat, és más kutyák sem versenyezhetnek albínóként.

A Doberman Pinscher Club of America (DPCA) kíváncsi volt az ilyen kutyák genetikájára, ezért beszereztek két egyedet tesztpárosításra. A színes dobermannokkal tenyésztett fehér kutyák csak színes utódokat hoztak létre, ez pedig azt jelentette, hogy a gén recesszív módon öröklődik.

Recesszív (lappangó) öröklődés esetén egy gén két kópiájának (mindegyik szülőtől egy-egy) meg kell jelennie ahhoz, hogy a tulajdonság létrejöjjön. Ha csak az egyik példány van jelen, akkor a másik, a domináns másolat tulajdonságai érvényesülnek. Mivel az öröklődés lappangó, ezért a színes egyedek is hordozhatják a „hibás” gént, amit a domináns elfed, így pedig észrevétlenül továbbörökítve azt generációkon keresztül. Ez azért veszélyes, mert ahogy az előbb is kitértünk már rá, sajnos a gén összefügghet a szem- és bőrdaganatokmegjelenésével.

Yuka, az albínó dobermann, akinek nem hófehér a szőre: 

Albinizmus más fajtáknál

Az albinizmusnak számos formája lehet. A különböző fajok esetében több mint 60 eltérő genetikai mutáció ismert, amely albinizmust okoz. A dobermannál a felelős gén (OCA4), ugyanaz, amely az embereknél, a bengáli tigriseknél, a lovaknál, és a gorilláknál is okozza a 4-es típusú oculocutaneous albinizmust.

Az eddigi vizsgálatok alapján minimum három, de lehet, hogy több különböző génmutáció létezik a kutyák esetében, ami albinizmust okoz. Más miatt albínó egy lhasa apso, egy pekingi palotakutya és egy törpespicc, és megint más miatt albínó egy mopsz.