A két alaszkai csoda: a malamut és a klee kai, a sarkvidéki egyéniségek

Hűséges, játékos és ragaszkodó ebek a hideg Alaszkából, akikben csodálatos társakra lelhetünk. Mindenük a mozgás, és a kutyás sportokban is kiválóan teljesítenek. Mutatjuk, kik ők!

Összehasonlító cikkünkben két olyan kutyafajtát veszünk górcső alá, amelyek megjelenésüket tekintve szinte teljesen különböznek egymástól, eredetüket tekintve viszont egyeznek. Ha jobban megfigyeljük őket, a különbségek mellett hasonlóságokat is felfedezhetünk az alaszkai malamut és az alaszkai klee kai között.

Mindketten Alaszka területéről származó, feladatukat tekintve eltérő fajták. Intelligens, energikus és odaadó kutyák. Fölös energiáik levezetése nagyon fontos, így ajánlatos őket beavatni a kutyasportokba, amelyek tárháza ma már szinte végtelen. Ilyenek például az agility, a súlyhúzás, az engedelmességi sportok vagy a síjöring.

Eredetük

Mindkét fajta sarkvidéki eredetű. Az alaszkai malamut egyesek szerint a háziasított farkasok és az aranysakálok leszármazottja, amely fajtát a Mahlemiut törzs tenyésztett ki. Kialakulása az utolsó jégkorszak idejére tehető, amikor is az inuitok Alaszkába vándoroltak. Rendkívül erős és nagy teherbírású ebek, szánhúzó és teherhordó kutyaként használták őket.

Az alaszkai klee kait az American Kennel Club 2022-ben fogadta el hivatalos fajtaként, azonban az FCI elfogadott fajtái közt továbbra sem szerepel. Az 1970-es évek közepén Linda S. Spurlin férje családjától hazavitt egy kis méretű, szürke-fehér husky kutyust. Annyira tetszett neki az eb mérete, hogy úgy gondolta, meg kell ismételni ezt az apróságot. Így nekilátott szibériai és az alaszkai huskyk keresztezésének olyan kutyákkal, mint a schipperke és az amerikai eszkimó kutya, hogy ezáltal kisebb kölykök szülessenek. A fajta egyre nagyobb népszerűségnek örvend, azonban még így is elég ritka.

Megjelenésük

Hasonlóságukat tekintve mindkettőjüknek általánosan elterjedt alapszíne a fekete-fehér, szürke-fehér, vörös-fehér, bár az alaszkai szánhúzó barátunk ezektől eltérő színekben is pompázhat. Méretüket tekintve különböznek, hiszen a malamut marmagassága nemtől függően 58–63 cm, míg piciny barátja, a klee kai standard változata 38–43 cm lehet. Ettől már csak kisebbek lehetnek a miniatűr és a toy változatai. Súlyukat tekintve a klee kai némiképp pehelysúlyú a malamuthoz képest, átlagosan 3-10 kg, míg a malamut jobbára veri a 34–38 kg-ot, ami csaknem négyszerese a klee kai súlyának. Szőrzetük kettős, vastag bunda, amely gyönyörűen alkalmazkodott a sarkvidéki zord éghajlathoz. Ez a bunda nem csak a hidegtől, a hőtől és a nap sugaraitól is óvja őket. A malamut fülei kicsik, háromszög alakúak (ebben hasonlítanak egymásra), míg a klee kai fülei erősen felállóak és kissé lekerekített csúcsúak, amelyek magasan, egymástól távol helyezkednek el. Farkuk hatalmas szőrrel borított, és általában a hát fölött hordozott. Különleges mancsaik kiválóan alkalmasak a hóban való közlekedésre. Várható élettartamukat tekintve is hasonlóak; az alaszkai malamut esetében ez 10–14 év, míg az alaszkai klee kainál 13–16 év gazdival töltött idő várható.

Jellemük

Jellemüket tekintve elmondhatjuk, hogy nagyon intelligens, érdeklődő, mozgékony és energikus fajták. Az alaszkai malamut tökéletes és ragaszkodó társ, de mindenképpen erőskezű gazdit igényel konoksága miatt. Kitartó és erős személyiség, de nem igazán családi kutya. Szeret ásni, amit nagyon nehéz kinevelni belőle. Az alaszkai klee kai élvezi a fizikai, szellemi kihívásokat, és társához hasonlóan szívesen vesz részt kutyás sportokban, ahol levezetheti fölös energiáit. Pajkos természete miatt a legtöbb életmódhoz kitűnően alkalmazkodik, szerető és odaadó társ. Ellentétben a malamuttal, ő igazi családi kutya, alkalmazkodóképessége teszi szerető és odaadó társsá. Mindketten igen érzékeny természetűek, ezért fontos a pozitív megerősítés és a megfelelő szocializáció már fiatalkorban.

Ápolásuk

Különleges bundát tudhatnak magukénak, azonban ezek eltérő bánásmódot igényelnek. Az alaszkai malamut vastag, vízálló szőrzete folyamatos ápolást igényel. A mindennapos fésülés mellett ellenőrizni kell, nincs-e szőrcsomó vagy nagyobb területű összetapadás, ami optimális közeg a gombás fertőzéseknek. Habár mindkettőjüknek dupla rétegű, nem mindennapi bundája van, az alaszkai klee kainak évente csak néhány fürdetésre lehet szüksége, hiszen szőrzete természetesen taszítja a szennyeződéseket, és nincs is olyan kutyaszaga, mint más társaink. Vele kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a bajusz vagy a szőrzet bármilyen vágása, kivéve a láb körüli területet, tilos. Mindkét fajta esetében a vedlési szezonban, amely évente kétszer fordul elő, az aljszőrzetet is karban kell tartani, valamint körmeik rendszeres vágása is elengedhetetlen.