Meglepő, milyen állatra kezdtek el vadászni a farkasok és miért

Meglepő hírekről számoltak be a tudósok a farkasok étkezési szokásait illetően, amiből messzemenő következtetések vonhatók le.

Az Oregoni Állami Egyetem kutatói az Amerikai Ökológiai Társaság Portlandben tartott éves közgyűlésén osztották meg a felfedezésüket az alaszkai farkasok új étrendjét illetően – számol be róla a New Scientist nyomán a Qubit.

A tudósok azzal eddig is tisztában voltak, hogy a lazacban gazdag folyók mentén élő észak-amerikai szürke farkasok rendszeresen fogyasztanak halat. Ám az elsőszámú táplálékot nem a vízből nyerték: meghatározó zsákmányaik az olyan csülkösvadak, mint a gímszarvasok és a muflonok (Európában), illetve a jávorszarvasok (Észak-Amerikában).

A székletük árulta el őket

Ezúttal azonban a kutatók széklet- és DNS-elemzései alapján kiderült, hogy az Alaszka déli partvidékén található Katmai Nemzeti Park területén élő farkasok legfőbb táplálékává a tengeri vidra lépett elő. Az emlős örökítőanyaga a szárazföldi ragadozók ürülékének közel egyharmadából volt kimutatható. Ugyanakkor a lazac 28 százalékot, az egyéb tengeri halak pedig 14 százalékot tettek ki.

A tudósok arról is beszámoltak, hogy megfigyelések alapján a part menti farkasfalkák tagjai rendszeresen zsákmányolnak fókákat. Sőt megesik, hogy a partra vetődött bálnákból is falatoznak.

A visszatelepítési program állhat az étrendváltozás hátterében

A portlandi vadbiológusok és ökológusok úgy gondolják, az új étrend hátterében a régióban lezajlott visszatelepítési programok állnak, amelyek sikeresen növelték a vidrák számát. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a vidra korábban – bő egy évszázada – még rendszeresen szerepelt a farkasok menüjén. Csak azután kerülhetett le róla, miután az emberek szinte teljesen kiirtották az alaszkai populációt.

Arról is beszéltek, hogy az alaszkai farkasok az árapály medencékben, illetve a sekély parti vizekben vadásszák le a zsákmányukat. Majd azt a parton fogyasztják el.

Rendkívül alkalmazkodóak

Mindezek a felfedezések azt mutatják, hogy a szürke farkasok rendkívül rugalmasan alkalmazkodnak a megváltozott környezeti viszonyokhoz. Emellett remekül használják ki az új erőforrásokat.