Karnyújtásnyira a haláltól: így dolgoznak az aknakereső kutyák

Erre a nemes feladatra nem minden eb alkalmas, a kiválasztási folyamat épp ezért rendkívül szigorú. Az eredmények azonban mindenkit kárpótolnak az áldozatos munkáért.

Aknakereső ebeket már a két világháború közötti időszakban is szolgálatba állítottak a szovjetek. Képzésük és alkalmazásuk folytatódott egészen a második világháborúig és azon túl is. A hadiiparnak a mai napig szüksége van speciálisan képzett kutyákra, épp ezért folyamatosan biztosítják utánpótlásukat.

Az aknakeresés életveszélyes üzem, a szakértők pedig folyamatosan keresik és fejlesztik ki az egyre biztonságosabb, hatékonyabb módszereket. Nem csak kutyákkal, patkányokkal is dolgoznak a felderítők, mert ők kis testméretük révén ritkán aktiválják véletlenül a robbanószereket, illetve nehezen hozzáférhető helyekre is be tudnak furakodni.

A fémdetektorokkal kivitelezett keresés sok esetben nem hoz kielégítő eredményt, mert a modern aknákat szándékosan úgy alkotják meg, hogy minél kevesebbet tartalmazzanak ebből az elemből. Emellett megjelenésük is gyakorta beleolvad a környezetbe, sőt, előfordul, hogy gyerekek megtévesztése céljából édességnek vagy játéknak álcázzák azokat. A fémdetektorok ráadásul más, robbanószert nem rejtő fémtárgyakra is bejeleznek, míg az ebek szimata magára a robbanóanyagra reagál.

Milyen egy jó aknakereső kutya?

Akárcsak számos hasonló területen, itt is léteznek preferenciák bizonyos fajtákat illetően. A legtöbb aknakereső négylábú a belga, holland, ausztrál és németjuhászok közül kerül ki. Bár egy kutatás szerint papíron a svéd tacskókopók, azaz a dreverek is jól vizsgáztak, ők még nincsenek olyan nagy számban a pályán, mint a juhászkutyák.

A veszélyes feladatok elvégzéséhez szükséges tulajdonságok közé sorolhatjuk a kiemelkedő munkakedvet, a fegyelmet, az erős keresőösztönt, a jó kommunikációs készséget, az óvatosságot, illetve azt, hogy az eb kiválóan együtt tudjon dolgozni felvezetőjével.

Egy aknakereső eb másfél-kétéves korára válik munkaképessé, addig a tanulásra kell koncentrálnia, hiszen később az életét kockáztatja majd egy-egy bevetése során.

Ilyenek egy aknafelderítő eb munkanapjai

Az afrikai Szudánban a nap korán kezdődik, a kutyusoknak már reggeli 6-kor talpon kell lenniük, hogy megkezdjék a keresést. Délelőtt 11 órára a hőség már nem csak az ő koncentrációs képességüket zavarhatja meg, felvezetőjük egészségére nézve is károssá válhat.

Hét napból hatot dolgoznak, egy pihenőnapjukon pedig játszhatnak, sétálhatnak, vagy ismétlő tréningeken vehetnek részt. A kiváló munkaerőt csak gondosan válogatott élelmiszerekkel lehet táplálni, ezért a prémium minőségű kutyaeledelt Dél-Afrikából szállítják a kutyusok részére, míg felvezetőik a helyi kosztot fogyasztják.

Stefan Karrman, akit aknakereső minőségbiztosítási tisztként a United Nations Mine Action Service helyezett Szudánba, elmondta, hogy az ő központjukban eb még sosem vesztette életét munka közben. Ahhoz túl könnyűek, hogy működésbe léptessék a harckocsik ellen telepített aknákat. A taposóaknákat pedig jóval azelőtt ki tudják szagolni, hogy veszélyesen közel kerüljenek hozzájuk.

Fő az elővigyázatosság!

Az ebek minden munkanapot egy tesztpályán kezdenek, melyen el kell végezniük az aknafelderítéskor megszokott mozdulatsort. Ha megtalálták az aknát, jeleznek, ezáltal biztosítva felvezetőjüket arról, hogy alkalmasak az aznapi munkára. Ha éles helyzetben lelik meg a célpontot, azt leülve jelzik vezetőjüknek. Ezt követően a robbanószerkezet deaktiválására szakosodott kétlábú kollégájuké a terep.

A kutyák teljesítménye az emberi aknamentesítőkének sokszorosa. Míg utóbbiak legfeljebb tíz négyzetméternyi területet képesek egy nap átfésülni, az ebek akár 1500-at is. Ezzel évente ezrek életét mentik meg, nagyrészt civilekét, akik között rengeteg a kisgyerek.

(Képek: Getty Images Hungary)