Nem azért él ennyiféle kinézetű kutya, hogy az embernek tetsszen: Márton Attila különvélemény

Miért van ennyi egymástól teljesen eltérő kutyafajta? Van rendkívül apró termetű és hatalmas. Ilyen és olyan szőrzetű. A színváltozatok, az anatómiai testarányok – és még megannyi jellemző, amelyek fajtává teszik a fajtát – széles skálán mozognak.

Annyit előjáróban leszögezhetünk, hogy alapvetően nem azért alakult így, hogy mindenki megtalálja a magának ránézésre leginkább tetsző négylábú társat. Mint a cipőboltban, ahol megannyi formájú, stílusú darab elérhető a megfelelő méretben. Most tekintsük el attól, hogy egy ilyen roppant változatos megjelenésű palettához a kutyák esetében az ezt lehetővé tevő genetikai háttér is szükséges. Ez rendelkezésre áll. Más oka van annak, hogy egy fajon belül több száz, egymástól sok esetben extrém módon eltérő változattal találkozunk.

Amikor még nem társállat volt

Hallottam már pár elgondolást arról, hogy igazából a fajtákkal túl sokat nem is kell foglalkozni és az egész koncepció egy jó nagy butaság, mivel a kutyafajták mesterségesen jöttek létre, azokat az ember alkotta meg. Ennek egy része igaz, de nem úgy, ahogy ezt értelmezni szoktuk.

Egy fajta kialakulása – amikor a fajtára jellemző tulajdonságok rögzülnek a génkészletben és ezáltal tovább öröklődnek – hosszú időt vesz igénybe. Nem úgy kell elképzelni az emberi alkotást, hogy valaki egy tervezőasztalnál felskiccelt egy eddig nem létezett külső megjelenést, majd kimegy az udvarra és „megcsinálta”.

Az emberi beavatkozás alatt – ami miatt a fajtákat mesterséges „találmánynak” szoktuk titulálni – az ember által irányított szelekciót kell érteni. Vagyis azt, hogy nem a kutyák döntik el, hogy tüzeléskor kivel párzanak. A szelekciós tényező – amikor kiválasztották, hogy melyik két egyed örökítse tovább genetikailag hordozott tulajdonságait – évezredeken át a funkció volt.

A kutyák munkaköri leírása

Vitathatatlan, hogy a kutya a domesztikált fajok közül azért tudott az évezredeken keresztül ennyire megbecsült tagja maradni a társadalomnak, mert nagyon sok feladat ellátására volt képes és ez a mind a mai napig így van.

Kiemelten fontos érteni, hogy ezekhez a feladatvégzésekhez teljesen eltérő készségek és tulajdonságok szükségesek. Egy kutya, amelyik megvéd a farkastól, teljesen máshogy kell „működjön”, mint az, amelyik a csatangoló jószágokat tereli egy helyre. Egy őrző-védő kutya ne haverkodjon egy betolakodóval. És a vakvezető kutya ne lásson ellenséget a mellette elszaladó kocogóban. Ezek a viselkedésbeli elvárások.

Ha összeállítanánk a különféle, kutyák által elvégzett feladatok munkaköri leírását, egyértelmű lenne, hogy a sikeres végrehajtáshoz milyen készségek szükségesek. De a viselkedés mellett számos kritérium van még, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy kutya el tudja látni a feladatát.

A temperamentum és a már meglévő, a további képzést lehetővé tevő készségek mellett a külső is elengedhetetlen a megfeleléshez.

Igazodva az elvégzendő feladathoz

A küllem, a külső megjelenés alatt nem azt kell érteni, hogy a kutya a saját ízlésünk szerint mennyire szép. Mennyire lenne hatékony szánhúzásra egy rottweiler? A fizikai ereje megvan. De a szőrzete nem megfelelő.

Képes lenne egy tacskó a kotorékból kiszedni a nyulat vagy a rókát, ha a testarányai nem ilyenek lennének? Nem igazán. Számos kutyafajta egyszerűen beszorulna.

Mennyire fagyna át egy vízikutya, ha nem olyan lenne a szőrzete, amilyen?

A kutya, amely felépítés és bőrszerkezet szempontjából is vastag nyakkal rendelkezik, komoly ellenfél egy csúcsragadozó számára.

Képes lenne az agár a nyurga testfelépítés és a jellegzetes, hosszú farok nélkül ekkora sebességgel futni és nagyon komoly, azonnali manővereket véghezvinni?

Képes lenne az őrző-védő kutya sikeresen kivédeni a farkasok összehangolt támadását, ha szőrzete miatt nem lenne képes messziről szemlélve észrevétlenül belesimulni a nyáj többi tagja közé?

Minden egyes fajta esetében fel tudjuk sorolni azokat a fajtára jellemző külső jegyeket, amelyek okkal vannak ott. Az ok mögött pedig azok az adott, korábbi funkcióhoz tartozó külső „készségek” szerepelnek, amelyek megléte elengedhetetlen volt hajdanában – vagy akár most – hogy a kutyák képesek legyenek ellátni azokat a nagyon komoly és fontos feladatokat, amelyekkel már évezredekkel ezelőtt megbecsült helyüket vívták ki az ember mellett.

(Képek: Getty Images Hungary, Jóvári Krisztina)