Így lehet kétféle színű a kutya egyetlen szál szőre – felismered az agouti színt?

Az agouti szőrszínezet eredményeképpen minden egyes szőrszál két vagy akár több eltérő pigmentet tartalmaz. Az ilyen típusú bundák megjelenése általában szürke, tompa barna vagy sárga és nagyon hasonlatos a vadon élő állatok bundájához. Még ma is több száz különböző fajta dicsekedhet ezzel az ősi színezettel.

Különös, egyedi külsőt ad az ebeknek ez a rengeteg fajtában megjelenő árnyalat, ráadásul a története is érdekes. Te tudod milyen az agouti bundájú kutya?

Nincs két egyforma

Az agouti bunda különlegessége, hogy a szőrszálakon megjelenő, eltérő árnyalatok számos variációban megjelenhetnek. Nagyon izgalmas például, amikor foltokkal, csíkokkal kombinálva van jelen, mint mondjuk a merle mintázat esetében. Ezt a hatást az okozza, hogy az egyes szálak különböző részei láthatók, így a bunda mindig kicsit más arcát mutatja.

Hasonlíthatnánk egy nagyon elegáns balayage melírhoz, vagy akár ahhoz is, ahogy őszülünk. Lenyűgöző számunkra, hogy egy teljesen természetesnek tűnő dologban mennyi varázslat rejlik. Többek között ezért is örülünk annak, hogy lehetőségünk nyílik elmerülni ilyen és ehhez hasonló témákban. Nem elég, hogy újat tanulunk, újra és újra rácsodálkozhatunk a természet elképesztő leleményességére.

Az agouti bunda nem csak a kutya sajátossága, számos vadon élő állat is büszkélkedhet vele; úgy mint a nyulak, rágcsálók, kutyafélék és macskafélék vagy a farkasok. Sőt, létezik egy kistestű rágcsáló, mely Dél-Amerika északkeleti részén fordul elő, és agutinak hívják. A csillogó, aranyos-barnás bundája iskolapéldája ennek a különleges szőrzetnek.

2 millió éves örökség

Az agouti színezetet az ASIP gén (agouti signaling protein) szabályozza, amely a legújabb kutatások szerint nem a háziasítás során alakult ki. Modern kedvenceink 2 millió évvel ezelőtt örökölték farkas őseiktől, amikor a leszármazási vonal elvált.

Az agouti másik jellemzője a sávos szőrzet a háton, valamint a nyakon és a fejen. A szemöldök és a pofa alsó fele, valamint a hasi tájék, a lábszár, a mellkas, a torok, és a farok alatti rész általában fehér, sárga vagy vörös színű ezeknél az ebeknél. Érdekes módon ezek a mintázatok ugyanazt a motívumot követik, mint a fekete kutyáknál a vöröses, barnás jelek ugyanezeken a helyeken.

Általában a sávos szőrszálak a háton koncentrálódnak, míg ahogy az előbb is részleteztük, a hasi régió, a pofa és a szemöldök sávozás nélkül nő. Gyakori példa erre a mintázatra a német juhászkutya, aminél az árnyalat hivatalos elnevezése az ordas.

Az ellenárnyékolásra is láthatunk számos példát, ahol a has, a torok, a pofa és a szemöldök sokkal világosabb, mint a bunda többi része. Az árnyalatos szőrszálakkal kombinálva ez egy nagyon érdekes, farkasszerű megjelenést kölcsönöz még olyan fajtáknál is, mint az első látásra ártatlannak és cukinak tűnő, hosszú szőrű csivava, vagy egyes spiccfajták.

Néhány gyakori fajta agouti szőrzettel

A szálkásszőrű tacskó esetében például nagyon gyakori és kedvelt mintázat a vaddisznó, ami szintén agouti. A snauzereknél a só-bors is ilyen ősi mintázat, de a teljesség igénye nélkül megtalálható az alaszkai malamutnál, a kaukázusi juhászkutyánál, a norvég elkhundnál, pomerániainál, vagy a shar peinél is.