Ilyen érdekes legendák övezik az agarak múltját: Noé bárkáján utaztak, és szentként is tisztelték őket

Az agarakat számos legenda említi, legtöbbször kitartásukat és nagyrabecsültségüket emlegetve. A következőkben ezekből mutatunk be néhányat.

Agarakra hasonlító kutyák már évezredekkel ezelőtt is léteztek, erről pedig számos ábra tanúskodik. Az agarakat még a Biblia is említi, a többi kutyafajtával ellentétben. Ezek az elegáns megjelenésű, karcsú testfelépítésű szélsebes vadászkutyák mindig is megbecsült társai voltak az embereknek. Sokáig csak az előkelők tarthattak ilyen ebeket, mivel rendkívül értékesnek számítottak. Sok ország, köztük hazánk is dicsekedhet saját agárfajtával, de mindannyiukban közös a gyorsaság és az arisztokrata megjelenés. Mivel ősi fajtáról van szó, számos legenda kapcsolódik az agarakhoz. A Man-szigeten például sokáig úgy vélték, csak a teljesen fekete agarak képesek elfogni a boszorkányokat. Egy 17. századi ír balladában az agár a bánat és a gyász közvetítője, de a vigasz és a védelem szimbólumaként is megjelenik. Legtöbbször azonban a legendák az agarak kitartását dicsőítik.

Afgán agár

Az egyik legenda úgy tartja, hogy az afgán agár volt az a kutya, aki Noé bárkáján utazott. De nemcsak, hogy azon utazott, még meg is mentette a hajón lévők életét. Ugyanis a történet szerint az Özönvíz idején a bárka léket kapott, de az agaraknak hála nem süllyedt el, ugyanis a kutyák orrukkal betömték a két lyukat. Egy másik történet szerint az ebek orra azért nedves, mert az afgán agarak Noé bárkájának ajtajában kaptak helyet, a felcsapódó víz és eső a kutyák orrára csepegett. Ettől kezdve nedves mindig a kutyák orra.

Arab agár

Az arab agár, vagyis a sloughi a perzsa agárhoz hasonlóan az arabok szent, nemes kutyája. Észak-Afrikában a tevével és a lóval együtt a beduinok legértékesebb tulajdonát képezi. Családtagként él a sátrakban, nyakába pedig díszeket, talizmánokat akasztanak, olyannyira megbecsülik. Nemcsak kiváló vadászkutya, de a táborok őrzője is, mivel idegenekkel szemben bizalmatlan, családjához viszont végtelenül hűséges. A szokás úgy tartja, hogy ha valaki agarával együtt megy látogatóba, a kutyát is nagy tisztelettel, vendégként kell fogadni. Ha pedig egy agár meghal, ugyanúgy gyászolják, ahogyan egy családtaggal tennék. A beduinok szerint a sloughi olyan gyors, hogy ha meglát egy legelésző gazellát, előbb elfogja, minthogy az a fűszálat elrágja.

Orosz agár

Az agarak kitartásáról számos történet mesél, az egyik pedig kifejezetten az orosz agárról, vagyis a borzojról szól. A legenda szerint egyszer orosz agarak vettek üldözőbe néhány farkast, de miután a két kan kutya fáradni kezdett, belőlük lett az üldözött. A Fehér Sólyom nevű agár viszont olyan trükkhöz folyamodott, ami a farkasokra jellemző. Saját nyomait követve visszafordult, és a vadászokhoz csalta üldözőit. Fehér Sólyom társa pórázra volt kötve, mivel vemhes volt. Amikor azonban észrevette, mi történik, kitépte magát gazdája kezéből, hogy felvegye a harcot a farkasokkal. A szuka megsebesült, majd életet adott három kölykének, de a fagyos időben csak egyikőjük élte túl. A történet szerint ez a kölyök alapozta meg az orosz agarak vérvonalát, és ezért jellemző minden borzojra a végsőkig való kitartás.

Perzsa agár

A muszlimok a kutyákat tisztátalan állatoknak vélik. Csak olyan ebek tartása indokolt, melyek segítik munkájukat, például a vadászatot vagy a terület őrzését. A perzsa agár, vagyis a saluki viszont nagyon különleges, hiszen Allah ajándékának tartják. A kutyára el hor néven is utalnak, ami nemest jelent. Ha pedig egy egyed homlokán fehér folt található, azt Allah csókjának tekintik. A középkorban a muzulmán vadászok „Allah szent ajándékának” nevezték a perzsa agarakat. Ez a vallási kapcsolat lehetővé tette számukra, hogy megegyék a vadat, amelyet ezek a kutyák ejtettek – egy olyan húst, amelyet egyébként tisztátalannak tekintettek. Ez a kivételezés is jól mutatja a saluki különlegességét.

(Felhasznált irodalom: Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak)