7 érdekesség az afrikai oroszlánkutyáról

Az afrikai oroszlánkutya tekintélyparancsoló megjelenése hasonlóan szigorú jellemet takar, ám neki is megvannak a „puhább pontjai”. Tudj meg többet a fajtáról!

Az afrikai oroszlánkutya megjelenése erőt és magabiztosságot sugároz, tekintete pedig intelligenciáról árulkodik. Mérete mellett első tulajdonsága, ami szembeötlik, az a gerince mentén végigfutó, jellegzetes visszafelé növő szőrsáv, amire utal eredeti neve is, a rhodesian ridgeback, amit rozédiai tarajoshátúnak lehetne fordítani. Furcsamód az AKC és az FCI is ugyanabban az évben, tehát 1955-ben fogadta el az oroszlánkutyát, bár története ennél jóval régebbre nyúlik vissza. Most erről a különleges fajtáról hoztunk 7 érdekességet.

1.) Nem véletlenül hívják afrikai oroszlánkutyának

Angol nevében jellegzetes külleme, magyar nevében pedig munkaköre tükröződik. Aki már korábban is olvasott az afrikai oroszlánkutyáról, az tudhatja, hogy a fajtával többek közt oroszlánra vadásztak szülőhazájában. Bizony, az afrikai oroszlánkutyával valóban afrikai nagyvadakra vadásztak, illetve helyenként a mai napig is vadásznak, ám kizárólag csak csoportban, egyszerre legalább 2-3 kutyával. Nem véletlen hát a fajta gyorsasága, kitartása és szívóssága.

2.) Genetikailag a német doghoz áll a legközelebb

Az afrikai oroszlánkutyák elődjeit elsősorban egy afrikai, tradicionálisan nomád pásztornép, a khoikhoi tartotta, akik akkoriban főleg a mai Dél-afrikai Köztársaság területén éltek. Korábban hottentottáknak is hívták őket, kutyáikat pedig hottentotta kutyaként is emlegették. A hottentotta megnevezés azonban ma már sértőnek számít. A 17. században holland telepesek érkeztek a környékre, akik hamar felfedezték az őrző-védő potenciált ezekben a kutyákban. Már abban az időszakban is keveredtek a helyi és az importált ebek, ám genetikai analízisek alapján a beérkező fajták közül igazán a 19. századi kolonizációval érkező német dogok járultak hozzá a mai afrikai oroszlánkutya tulajdonságaihoz. Ezt abból gondolják, hogy a két fajta ugyanabba  a genetikai kládba sorolható, tehát sok hasonlóság van a genetikai felépítésükben.

3.) Nem ugat feleslegesen

Nem feltétlenül nevezhető egy csöndes fajtának, ám annyi biztos, hogy nem ugat feleslegesen; csak arra, ami valóban felkelti a figyelmét. Többek közt ezért is kiváló házőrző, ugyanis általában megválogatja, hogy minek ad hangot.

4.) Akiknek a mai fajtát köszönhetjük

Egy történet szerint két személynek, Charles Daniel Helm tiszteletesnek és egy vadásznak, Cornelius van Rooyennek köszönhető a mai afrikai oroszlánkutya kialakulása. Előbbi misszióra ment a mai Zimbabwe területére, és erre az útra magához vett két kutyát egy Kimberley nevű kisvárosból, ami a mai Dél-afrikai Köztársaság területén helyezkedett el. Hogy a két férfi hogyan ismerkedett meg egymással, arról már kevesebb információ van, de a lényeg nem is itt rejlik. A tiszteletes megengedte a vadásznak, hogy kutyáit pároztassa saját falkájának egyedeivel, a kölyköknél pedig megjelent a jellegzetes csík.

5.) Számos híresség tartott afrikai oroszlánkutyát

Nem is kérdés, hogy van mit szeretni ebben a különleges fajtában, így nem meglepő, hogy számos híres személy az afrikai oroszlánkutyát választotta maga mellé. Állítólag közöttük volt például David Bowie, Patrick Swayze, Tim Tebow és Errol Flynn is. Sőt, utóbbi még tenyésztette is a fajtát. Végül, de nem utolsósorban, még érdemes lehet megemlíteni III. Rainier monacói herceget és feleségét, Grace Kelly színésznőt, akik szintén tartottak afrikai oroszlánkutyát.

6.) Azok a bizonyos „puha pontok”

A kemény küllem és jellem ellenére az afrikai oroszlánkutya ragaszkodó és érzékeny társ, aki mindenekfelett odavan a családjáért; kicsikért és nagyokért egyaránt. Tehát a gyerekekkel is barátságos, nem utolsósorban pedig odaadóan védelmezi az aprónépet is.

7.) A „ridgeback” nem mindig előnyös

Becslések szerint a fajta egyedeinek 8-10%-át érint egy kellemetlen probléma, amit dermoid sinusnak hívnak. Ez egy veleszületett kondíció, aminek okán egy keskeny csőszerű képződmény alakul ki a gerinc mentén. Szerencsés esetben műtéttel eltávolítható, és sikeres kezelést követően nem valószínű, hogy visszanő. Szerencsétlenebb esetben viszont akár az állat halálát is okozhatja. Egy kutatás pedig kapcsolatot talált az afrikai oroszlánkutyák hátán lévő jellegzetes sávot okozó gén és a dermoid sinus kialakulása között.