7 érdekesség az afrikai farkasról: róla mintázták az egyiptomiak Anubisz istenség alakját

Az afrikai farkas a kutyafélék családjába tartozó faj, akiről sokáig úgy hitték, hogy az aranysakál afrikai állománya lehet. 2015-ben, a mitokondriális DNS-elemzések alapján azonban végleg világossá vált, hogy két különálló fajról van szó. Mi több, az is kiderült, hogy legközelebbi rokonságban a szürke farkassal és a prérifarkassal, vagyis a kojottal áll.

Lássuk hát, milyen érdekességekkel kecsegtet az afrikai farkas.

1. Már Arisztotelész is látta a különbséget

Arisztotelész görög tudós és filozófus is írt az egyiptomi farkasokról, megemlítve, hogy kisebbek a görög fajtánál. Georg Ebers, német egyiptológus pedig szintén az európai farkasok „kisebb fajtájaként” jellemezte őket, megjegyezve, hogy az ókori Egyiptom szent állatai közé tartoztak.

Az afrikai farkast először 1820-ban Frédéric Cuvier francia zoológus és paleontológus ismerte fel az aranysakáltól különálló fajként. Elegánsabb állatként utalt rá, melodikusabb hanggal és kevésbé erős szaggal.

2. A kísérlet

1821-ben kísérletet tettek az afrikai farkas és az aranysakál fogságban való szaporítására. Ennek eredményeként 5 hibrid kölyök született, amelyek közül három elpusztult még az elválasztás előtt. A két túlélő apróság soha nem játszott egymással. Míg az egyikük örökölte az aranysakál félénkségét, addig a másikuk ragaszkodott a gondozóihoz. Ha érdekel, hogy az egy családon belül lévő különböző fajok hogyan képesek szaporodni, arról itt olvashatsz bővebben.

3. A domináns pár nem siet egymás segítségére

A vad kutyafélékre jellemzően az afrikai farkas szociális struktúrája is igen rugalmas, amit leginkább a rendelkezésre álló élelem mennyisége és eloszlása határoz meg. A falka alapját náluk is általában a domináns hím és nőstény alkotja, akikkel együtt vannak az aktuális évben született leszármazottak, valamint gyakran az előző évben született fiatalok is, akik rengeteget segítenek az apróságok nevelésében. A családi kapcsolatok viszonylag békések, gyakran megfigyelhetők, ahogy együtt pihennek vagy ápolják egymást. Érdekesség azonban, hogy amennyiben a falkát például egy hím betolakodó zavarja meg, azt a hím intézi, és a nőstény nem segít ebben neki. Fordított esetben a hím szintén nem siet a nőstény segítségére.

4. Akár a sziréna

Az afrikai farkas vokalizációja nagyon hasonló a kutyákéhoz; eddig összesen 7 különböző hangot rögíztettek tőlük. Az alfajok üvöltése eltérő, de alapvetően egy jellegzetesen magas hangú, lelkes, jobb szó híján jajgatás, ami igen hasonló a szirénához, ám meglepő módon annál sokkal kellemesebb. (Ide kattintva hallgathatod meg.) Ennek a hangnak az elsődleges célja, hogy elriassza a betolakodókat és hogy jelezze a falkatagoknak az állat a helyzetét. A csoportos üvöltés náluk is, ahogyan más kutyaféléknél erősíti az összetartozást, illetve megerősíti a falka területi státuszát.

Az állat igen ritka, kameracsapdás felvételen: 

5. Bogárlakoma

Bár alapvetően az afrikai farkas saját méreténél akár háromszor nagyobb prédát is képes elejteni, gyakran megesik, hogy emberi hulladékot vagy gyümölcsöt is eszik. Meglepő viselkedést tanúsít, amikor trágyakupacokat túr föl galacsinhajtó bogarak után kutatva. A száraz évszakokban trágyagolyókat ás ki a talajból, hogy megszerezze a benne lévő lárvákat. A szöcskéket és a repülő termeszeket pedig vagy a levegőben kapja el, vagy rájuk veti magát a földön.

Többször megfigyelték, hogy együtt táplálkozik az afrikai vadkutyával. Az interakciók során ha a vadkutyák zaklatják, kiáll magáért és visszatámad. Másként van ez azonban a hiénákkal; amennyiben foltos hiénák közelében szeretné megtömni a hasát, tartania kell attól, hogy azok elzavarják, ha túl közel kerül, és ebben az esetben bizony szednie kell a sátorfáját. Ugyanakkor a hiénák gyakran követik a farkasokat a gazellák ellési időszakában, mivel a farkasok hatékonyan kutatják fel a fiatal és védtelen állatokat.

6. Afrikai farkas múmiák

Ahogy arra az első pontban már utaltunk, az ókori Egyiptomban az afrikai farkas is szent állat volt számos más faj mellett. A szakértők szerint Anubisz, a halál, a mumifikálás és a balzsamozás istenének mintája volt, akinek többek között az volt a feladata, hogy a holtakat az alvilágba kísérje. Különösen nagy tisztelet övezte, a modern ember számára pedig igazán érdekes lehet a karaktere: más halálistenekkel ellentétben Anubisz ugyanis jóságos és gondoskodó volt szerepében.

Likopoliszban az afrikai farkasokat mumifikálták, és kifejezetten múmiák tárolására használt kamrákban helyezték el. Hogy pontosan hogyan épült egy komplett iparág az ókori Egyiptomban a mumifikálásra, arról itt olvashatsz bővebben.

7. A bukott próféta

Az afrikai farkas kiemelt szerepet játszik a szerer vallásban. (A Szenegambia területén élő emberek voltak a szererek. Szenegambia egy olyan történelmi terület, amely nagyjából egybeesik a Szenegál és a Gambia folyók medencéivel.) Teremtésmítoszukban úgy tekintenek az afrikai farkasra, mint az első élőlényre, amelyet Roog, a Legfelsőbb Isten és Teremtő létrehozott. Azért küldte Roog a földre, mert nem engedelmeskedett az isteni törvényeknek, ezért bukott prófétaként gondolnak rá. Az első intelligens lény volt a Földön, és úgy hiszik, hogy azután is itt marad, miután az emberek visszatérnek az isteni lényekhez. A szererek úgy vélik, hogy nemcsak előre tudja, ki fog meghalni, hanem nyomon követi a temetésre menők nyomait is.