A fáraó kutyáját olyan pompában temették, amit csak a kiváltságosok érdemeltek ki – Abutiu, a királyi őrzőkutya története

Az egyik legismertebb kutya a történelemből az egyiptomi Abutiu néven ismert eb, akit olyan tisztességgel temettek el, mintha csak nemesként halt volna meg. Valójában az érdekesség az, hogy az adott állat az egyik legkorábban dokumentált kutya, amelynek neve ismert. Feltételezések szerint egy királyi őrzőkutya volt, aki a hatodik dinasztia idején (i.e. 2345–2181) élt, és a gízai nekropoliszban egy ismeretlen nevű fáraó utasítására egy bonyolult szertartásos temetést kapott.

A. Reisner egyiptológus 1935 októberében felfedezett egy sztélét, amelyen a fáraó által Abutiu temetésére adományozott ajándékok szerepelnek. Az adott leletek mind arra utalnak, hogy a kutya különleges tiszteletnek örvendet.

Abutiu, a megbecsült vadászkutya

Úgy tűnik, hogy Abutiu vadászkutya volt, valószínűsíthetően leginkább a mai agarakhoz hasonló, könnyed testfelépítésű eb, felálló fülekkel és hosszú farokkal. A sír, amelyben a tábláját megtalálták, a Giza West Fieldben található, közel a gízai nagy piramis nyugati oldalához.

Az egyetlen forrás, amelyből Abutiu ismert, egy feliratos kőtábla, amely a kutya gazdájának temetkezési kápolnájából származhatott. A táblát jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi. Ennek az oka többek között abban keresendő, hogy Hérodotosz szerint az ókori perzsában a kutyák védett állatok voltak, és életük során a legnagyobb becsben tartották őket. Az ókori görögök szerint az ókori Egyiptomban ugyanolyan tisztelettel bántak a kutyákkal, mint Perzsiában, és általában a haláluk után mumifikálták őket, mielőtt eltemették őket a családi sírokba.

Úgy hitték, hogy a kutyák szellemi lények

Az ókori egyiptomiak és a közel-keletiek úgy vélték, hogy a kutyák az emberekhez hasonló módon szellemi lények, ezért gyakran istenségekkel és az általuk birtokolt hatalmakkal társították őket. Számos korai dinasztikus királyi temetőben találhatók kifejezetten kutyáknak készült sírok. De ez nem csak az egyiptomiakra volt jellemző, hiszen az Izrael déli körzetében található Askelón temető talán az ókori világ legjobban dokumentált kutyatemetője, ahol tömegesen tártak fel kutyamúmiákat. Az egyiptomiak az ebeket haláluk után igen különleges bánásmódban részesítették, ugyanis a bebalzsamozott csontokat mumifikálták, kötszerekkel becsomagolták és a sakálfejű istenség, Anubisz faszobrába helyezték el a maradványokat.

Mit lehet tudni a világ egyik leghíresebb kutyájáról?

A Reisner által fordított felirat szövege kiemeli, hogy az adott kutya Őfelsége őrzője volt, akinek hűségét és bátorságát jutalmazták azzal, hogy úgy temették el, mintha csak egy megbecsült ember lett volna. A fáraó elrendelte, hogy koporsóban temessék el, méghozzá olyanban, mely a királyi kincstárból származik. Továbbá testét finom vászonba csomagolják, és tömjénnel, illatos kenőcsel kenjék be. Továbbá külön sírt rendelt az építésére, mindezt pedig azért tette, hogy tisztelegjen a nagy isten, Anubisz előtt.