Így vált divatossá az örökbefogadás a történelem során: az állatok iránti kegyetlenséget először 1820-ban tekintették problémának

2020 márciusa óta a járvány miatt 36%-ról 50%-ra nőtt Magyarországon a kutyatartók száma. A TIME Magazin egy 1974-es cikkében nagyon találóan fogalmazta meg, hogy a nehéz időszakok során, legyen szó járványról, háborúról vagy recesszióról, a kisállattartás iránt tanúsított érdeklődés növekszik. Annak ellenére is, hogy nagyobb kockázatot jelent még egy éhes szájat etetni. Még ezzel a rizikóval is megéri dacolni, ha arról van szó, hogy mentális és érzelmi egészségünket szeretnénk egyensúlyban tartani. És erre az egyik legjobb módszer, amit már nemcsak a józan ész, de a kutatások is alátámasztanak: a kutyatartás.

Az örökbefogadás egyre népszerűbb. A legtöbben hiába tehetnék meg, hogy nagyobb összeget is kifizessenek egy fajtatiszta blökiért, inkább a mentést választják. Szöget ütött hát a fejünkbe, hogy vajon honnan indulhatott a menhelyek és az örökbefogadás ötlete. Ha te is kíváncsi vagy, tarts velünk!

Az állatvédelemért kardoskodókat először kinevették

Az állatkínzást először az 1820-as években ismerték fel problémaként Nagy-Britanniában. Erre válaszul alapították meg 1824-ben a Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animalst (RSPCA, Királyi Társaság az Állatkínzás Megakadályozásáért). Az RSPCA 1866-ban jutott el az Egyesült Államokba. Egy Henry Burgh nevű ember indította el a folyamatot a tengerentúlon, akit sokan gúnyoltak akkoriban, mivel a legtöbben még közömbösek voltak a kutyák helyzete iránt. A koncepció azonban tovább élt, és azóta is egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Alig három évvel később, 1869-ben a pennsylvaniai Women’s SPCA létrehozta az első állatmenhelyet, ami a mai napig is működik.

A lovakkal kezdődött, nem a kutyákkal

Míg a legtöbben ma a menhelyeket kutyákkal és cicákkal társítják, az Amerikában létrejött első helyek lovakat támogattak. Az aktivisták ezeknek az állatoknak a jóllétére összpontosítottak, amelyek akkoriban még a közlekedés kulcsfontosságú elemei voltak.

Az 1869-ben Caroline Earle White és a női aktivisták által alapított menedékhely a lovak mellett már a kóbor ebeknek is menedéket biztosított, míg otthont nem találtak számukra.
Az elképzelés, hogy a menhely egy olyan lehetőséget nyújt, ahol kisállatot találhatunk magunknak, a 19. század második felében honosodott meg, és népszerűsége egyre növekszik.

Ebben az időszakban nemcsak a gyári munkásokkal való emberséges bánásmód került szorgalmazásra, de az állatokkal való kíméletesség eszméje is egyre nagyobb teret hódított magának. A II. világháború végére érkezünk el arra a pontra, hogy a kutya a család alapvető részét képezi. Ma már az amerikai háztartások majd 39%-ában van kutya, ami körülbelül 76 millió ebet jelent.

Hatás és ellenhatás

Ám ahogy a rajongás az ebek iránt nőtt, úgy a tenyésztés is egyre nagyobb méreteket öltött. Ebből pedig az következett, hogy több és több olyan kutya látta meg a napvilágot, akinek a meleg, gondoskodó családi otthon csak álom maradt.

Az 1970-es évekre az ivartalanítási technológiát szélesebb kezdték körben alkalmazni. A különböző állatjólléti csoportok gondoskodtak arról is, hogy az embereket is megfelelő oktatásban részesítsék, és megértessék mindenkivel, miért olyan fontos dolog ez. Az ivartalanítás népszerűsítése mellett természetesen igyekeztek ösztönözni az örökbefogadást is. Az alapelv az volt, hogy ha kutyát szeretnél, a menhely legyen az első gondolatod. A folyamatos kampány annyira sikeres, hogy az örökbefogadott kedvencek száma azóta is folyamatosan növekszik. Amerikában 15%-ról 23%-ra nőtt ez az adat a 2021-es mérések alapján, itthon ez a szám körülbelül 15%.