Királyok kedvencéből lett a magyar nép nemzeti kincse: egy lenyűgöző fajta, a kuvasz nyomában

Ezen a ponton csak reménykedni tudunk abban, hogy nem görgetsz tovább a szemedet forgatva, hogy: már megint a kuvasz… Sokat írtunk róla, és valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom. Bízz bennünk, hiszen nemcsak amiatt térünk vissza hozzá rendületlenül, mert személyes kedvencünk, hanem azért is, mert egy félreértett fajtáról van szó, és szívügyünknek tekintjük, hogy a magyarok újra megismerjék és szerelembe essenek ezzel a lenyűgöző ebbel.

A honfoglaló magyarok kutyáiról készült cikkünkben már leírtuk, hogy valószínűleg velük együtt érkezett a Kárpát-medencébe és olyan nagy becsben tartották őket, hogy temetkeztek is velük. A pásztorok előszeretettel használták később is, mert rettenthetetlen volt, könnyen tanult és kedves természetének köszönhetően jó társaságnak is bizonyult ez a gyönyörű négylábú.

Jogosan merül fel hát a kérdés, hogy a kuvasz karrierje vajon hol és mikor csúszott félre. Miért kezdtek el rémhíreket terjeszteni azzal kapcsolatban, hogy ideggyenge, veszélyes és könnyen kezelhetetlenné válik? Szeretnénk jelezni, hogy a csapnivaló bánásmódtól és a fizikai fenyítéstől bármelyik fajta agresszívvá és beszámíthatatlanná válik, nem csak a kuvasz.

Hogy ne essen ez a kivételes eb a körülmények áldozatává, mai cikkünkben igyekszünk tisztázni a róla kialakult városi legendákat.

Ha Hungarikum, az biztos nem lehet rossz

2017-ben a Hungarikum Bizottság mind a 9 magyar kutyafajtát nemzeti kincsünkké nyilvánította. Magyarként, ha valamit egy napon említenek a csabai kolbásszal, az egri bikavérrel vagy a cifraszűrrel, az bizony rossz nem lehet. Mi több, az valószínűleg egy kivételesen fantasztikus dolog, amelyről érdemes tudni és érdemes részese lenni.

Ráadásul, ha olyan úriemberek kedvenc fajtája volt – és nem csak, mint nagyvadas vadászatokon való segítőtárs – mint Mátyás király vagy I. Szent László, ott feltétlenül valami olyannal van dolgunk, ami mélyebb megismerést igényel.

Jellemvonásai alapján a 21. században is alkalmas az ember társának

Sűrűn megesik, hogy bizonyos dolgok a múltban működnek, a modern korban azonban önhibájukon kívül már nem tudják megállni a helyüket. Lehet szó tárgyakról, szokásokról, ételekről, de akár kutyafajtákról is. A kuvasz azonban jellemének és elképesztő intelligenciájának köszönhetően a modern embernek is ugyan olyan hű társa lehet, mint több ezer évvel ezelőtt élt elődeinknek.

Van valami különösen sokkoló abban, hogy így meg tudja őrizni relevanciáját, pedig jelenlegi világunk olyan ütemben változik, hogy még mi magunk is alig tudjuk tartani vele a lépést. Az Agrárminisztérium szerencsére többféle módon is támogatja már a magyar fajták egyedszámának bővülését. Több tízmillió forintos forrást biztosítanak a népszerűsítő kampányokra, a DNS-vizsgálatokra és már a törzskönyvezés költségeit is megtérítik.

2016-ban pedig már elindult a Kuvasz Őr Nagyragadozó Védelmi Program is Szép Ábrahám tenyésztőnek köszönhetően. A programban céljául tűzte ki a fajta eredeti, nyájőrző feladatkörébe történő visszahelyezését. A programban résztvevők, miután megfeleltek az előírt tartási körülményeknek egy törzskönyvezett ebet kapnak, amely az 1. év után lejáró szerződést követően a saját tulajdonukba kerül.

Az Agrárminisztérium, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOESZ) és az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) 2018-től pedig elindított egy mintaprogramot, melynek keretén belül a polgárőrök kuvasz kölyköket kapnak, hogy járőrszolgálatban együtt felügyeljenek a rendre és a biztonságra.

Lássuk a medvét!

Bár a lehetőségeinknek megfelelően igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy még több ember szeme felcsillanjon, ha a kuvaszról van szó, kötelességünknek érezzük felhívni arra is a figyelmet, hogy nem mindenkinek való. Ami természetesen a legtöbb fajtára igaz.

Mindenképpen kertes házba ajánljuk, hiszen egy nagyobb mozgásigényű, aktív fajtáról van szó, aki kifejezetten igényli a szabadban töltött időt. Egyedülálló bundájának köszönheti, hogy remekül tűri a hideg, zord időjárást is. Minket meglepett, hogy bár a fehér és sűrű ékesség karbantartása időigényesnek és bonyolultnak tűnik, ez mégsem így van. Nyárra levedlik, így még a meleg sem viseli meg annyira. Egy kifejezetten egészséges fajtáról van szó, így az állatorvosi költségek miatt sem kell különösebben felkötni a gazdinak azt a bizonyos gatyát.

Hogy mi okozhatja fokozatosan megcsappanó népszerűségét, annak pontos okáról csak találgathatunk. Ahogy azt korábban említettük, a rémhírterjesztés a fajtával kapcsolatban biztosan nem segített, de óriási mérete is sokak számára ijesztő lehet. A sors fintora azonban, hogy egy gyengéd, érzékeny, intelligens, gyermekszerető kutyáról van szó, akinek a család és annak biztonsága az első. Emiatt az a legideálisabb számára, ha odakint és a lakásban is tölthet időt kedve szerint. Klisé, de akkor lesz ő is boldog és mi is, ha családtagként kezeljük.

Nem szeretnénk azonban zsákbakutyát árulni, ezért fontos kiemelni, hogy mindezen csodás tulajdonságok mellett egy nagyon öntudatos, karakán ebről van szó, aki igényli a határozott, következetes nevelést és a sok, korán elkezdett szocializációt. Fejlődése szempontjából az a legjobb, ha már kölyökként rengeteg inger éri kint és bent is, így a magabiztos, de szeretetteljes neveléssel kombinálva olyan kutyánk lesz, amiről mindig is álmodtunk.

Személyes tapasztalatainknak és részletese kutatómunkánknak köszönhetően bátran ki merjük jelenteni, hogy nem vagyunk elfogultak. És mégis, a kuvasznak kis szívünk csücskében bérelt helye van és lesz is, míg világ a világ.