A kutyatartás sokkal több, mint hobbi

Az utóbbi néhány évtizedben nagyon sokat fejlődött a kutyatartás, abból a szempontból mindenképpen, hogy rendszerszinten nagyobb hangsúlyt fektetünk a kutyák jóllétére. De sajnos még mindig van hová fejlődni.

A mai világban, főleg a közösségi média fellendülésével számos imádni való tartalommal találkozhatunk, cukibbnál-cukibb kutyákkal a főszerepben. Nem meglepő, hogy mindenkinek megjön a kedve magához fogadni egy kutyust (ez főleg a pandémia idején volt jellemző). De sajnos, ha őszinték szeretnénk lenni, a kutyatartás nem való mindenkinek. Idő, energia-és pénzbefektetést jelent, amire sokan csak legyintenek, egészen addig, amíg meg nem tapasztalják a valóságot, ami a kedves posztok mögött van: egy kutya foglalkozást igényel. Sokszor pedig nem is keveset. Természetesen ez a téma kicsit több rétegből áll, mint amennyit egyszerre le tudunk fedni, ezért erősen általánosítani fogunk. Hiszen a való életben nem lehet ennyire egysíkúan, leegyszerűsítve nézni a dolgot. Mindenkinek megvan a saját története és jó szándékú, felelősségteljes emberek is hozhatnak elhamarkodott döntéseket. Ezért szeretnénk kiemelni, hogy a cikk célja semmiképpen nem támadás, inkább egyfajta figyelemfelkeltés és közös elmélkedés.

A kutyatartás nem (csak) hobbi

A kutyatartás külső szemlélőként lehet, hogy csupa móka és kacagás, de amikor benne van az ember és kiderül, hogy mennyi felelősséggel, idővel és energiával jár, sokan meggondolják magukat. Az egyetlen baj csak az, hogy többen csak azután, hogy hozzájuk került az eb. Ez egy kicsit olyan szájízt hagy maga után, mintha csak kipróbáltak volna egy hobbit, mondjuk a festést. Csinálták egy kicsit, aztán rájöttek, hogy ez mégsem nekik való. Az egyetlen probléma csak az, hogy egy kutya gazdájának lenni nem éppen egy ilyen jellegű hobbi. Inkább egy olyan, aminek helyet kell teremteni az életünkben és át kell gondolni, hogy biztos van-e rá lehetőségünk, pénzügyi hátterünk vagy éppen időnk. A kutyatartás egy olyan hobbi, ami életmódváltással és alkalmazkodással jár. Emellett viszont rengeteget ad és bárki, akinek van kutyusa és felelősségteljesen áll hozzá a tartásához elmondhatja, hogy nagyon kifizetődő. De el kell köteleződni mellette, mert máshogy sajnos nem működik.

Az örökbefogadás a kutya életére szóljon

Sajnos bármennyit fejlődtünk is a kutyatartás területén, még mindig van feljebb. Számos példát lehetne hozni arra, hogy milyen pontokon lehetne még jobbá tenni a magyarországi kutyák helyzetét, kezdve az állatvédelmi törvényekkel vagy az ivartalanítási programokkal. Utóbbi egy viszonylag komplex kérdés, amiről mindenkinek megvan a saját véleménye. Mi onnan szeretnénk megközelíteni egy gondolat elejéig, hogy mennyi kutya kerül az utcára, menhelyre, illetve alapítványokhoz és egyesületekhez az elmulasztott ivartalanítások miatt. Vagy, hogy mennyi jóérzésű ember van, aki erején felül menti ezeket az ártatlan állatokat azért, hogy jobb életet adjon nekik.

Az előbb talán egy kicsit elkanyarodtunk a hobbi témájától, de szeretnénk valamennyire összekötni a két gondolatot. Rengeteg fiatal, 1-2 vagy hároméves kutya vár örökbefogadásra. A szerencsésebbek úgy kerülnek ebbe a helyzetbe, hogy a gazda leadja őket, vagy új családot keres nekik, mert jó helyet szeretne nekik, jobbat, mint amit ő tud biztosítani. Ez is szívszorító, de még mindig a felelősségteljesebb döntés. A kevésbé szerencséseket csak kirakják, sorsukra hagyják… Nagyon sok kutyus örökbefogadóról örökbefogadóra jár, egészen születésüktől kezdve.

Akikre már nincs idő vagy erő…

Ők azok, akik „nem váltak be”, vagy csak az aktívabb élet reményében kerültek valakihez, esetleg egy új hobbi részeként. Mert nagyon impozáns egy fegyelmezett, engedelmes kutya. De idő közben kiderül, hogy az a szint sokkal több időt és energiát igényel, mint amire a személy számított, lejjebb viszont nem adna az elvárásaiból. Vagy megtetszett valakinek egy divatos fajta, ami mindent is tud, de kiderült, hogy a magas energiaszint tényleg sok foglalkozást igényel, nem csak napi fél órát. Ez csak néhány ok, amivel szembe találkozhatunk az örökbefogadásra váró kutyusok bemutatkozásánál.

Mint már az elején is említettük, ezt a témát oldalakon keresztül lehetne taglalni és lehet, hogy még akkor sem érnénk a végére. Most csak néhány, viszonylag gyakori problémáról hoztunk egy-két gondolatot. A végére érve is szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem támadni vagy elítélni szeretnénk azokat, akik olyan élethelyzetbe kerültek, hogy nem tudnak gondoskodni a befogadott ebről. Inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nem olyan egyszerű egy kutya nevelése, mint amilyennek a közösségi média sokszor mutatja.

A döntés meghozatala előtt érdemes utánanézni a kinézett fajtának, vagy érdeklődni különböző örökbefogadói egyesületeknél, menhelyeknél, hogy az élethelyzetünkhöz melyik kutyájuk lenne megfelelő.
Ahhoz, hogy jól viselkedő kutyánk legyen foglalkozni kell vele és tanítani kell. Nem tagadjuk, hogy némely kutyussal könnyebb, mint más ebekkel. De, amikor befogadtuk a négylábút, akkor felelősséget is vállaltunk érte. Érte, nem pedig egy idealizált kutya képéért.