A közepes méretű kopók SZ–V-ig: egyikük kitenyésztéséhez magyar agarat használtak

Az FCI VI. fajtacsoportjának, a kopók és rokon fajtáknak az 1. csoportjában sorakoztatják fel a kopókat, melynek az 1.2-es alosztályában találhatók a közepes méretű kopók.

Mai cikkünkben a 6 közepes méretű kopó (Sz-től V-ig) történelmét és jellemét tárgyaljuk.

1.) Szávavölgyi kopó

A szávavölgyi kopó egy ősi múltra visszatekintő szagazonosító kutya, amely a „vörös alapon fehér foltos illír kopó” leszármazottja. Az első ábrázolása feltehetőleg az 1400-as évek végéről származik, később pedig Petar Bakić diakovári püspök 1719-es kéziratában is található egy leírás róla. Ebben az áll, hogy ezeknek a kutyáknak a tenyésztése már a 14. században is bevett szokás volt. Bevetették róka-, nyúl-, valamint vadkanvadászatra, de alkalmas volt arra is, hogy pórázon kövesse a szagnyomot.

Rendkívül könnyű tréningezni fogékonysága miatt. A gazdájához nagyon ragaszkodik, természetes kedves, élénk. Sosem agresszív vagy félénk. A szávavölgyi kopónak kifejezetten melodikus, tiszta hangja van a vad hajtása közben.

2.) Szerb kopó

Úgy tartják, hogy a szerb kopó kialakulásában a Kis-Ázsiából származó szagazonosító kutyák nagy szerepet játszottak. Az első leírás erről a fajtáról 1005-ből származik Frank Laska tollából, aki más hasonló ebekkel együtt készített el a jellemzését. 1996-ban kapta a szerb kopó nevet, mivel a Balkánon ezen a területen volt a legelterjedtebb.

A szerb kopó tele van élettel és energiával. Fáradhatatlan a terepen, kitartásáról ódákat zengenek a fajta kedvelői. Mindig kedves és barátságos, sosem visszahúzódó vagy agresszív.

3. Szerb trikolór kopó

A szerb trikolór kopó őse is az a kutya volt valószínűsíthetően, mint amelyik az összes balkáni kopóé. Egészen 1946-ig úgy gondolták, hogy a szerb kopó egy változata, ám a vizsgálatok alapján kiderült, hogy önálló fajtáról van szó. Ekkor kapta meg a fajtastátuszát, és ekkor készült el az első szabvány is. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy az önálló státusz ellenére a színt leszámítva szinte minden más jellemzőjében egyezik a szerb kopóval.

Élénk, kedves és megbízható kutya, akinek hatalmas kitartása van a terepen. A szerb trikolór kopó majd kicsattan az energiától, ennek ellenére azonban engedelmes is, a gazdájához nagyon ragaszkodik.

4. Szlovák kopó

A fajta felmenői a szakértők szerint már az ókorban is ismeretesek és népszerűek voltak, a szlovák kopó említésére azonban majd csak a 17–18. században bukkanhatunk először, amikor is tilos volt más fajtákkal keresztezni. Ez arra utal, hogy a fajta már korábban is elismerést vívott ki magának a vadászkörökben. A Slovensky Kopov elnevezésben lévő kopov szavacska a magyar kopó szóból ered. A feltételezések szerint a szlovák kopó kitenyésztéséhez magyar agarat és a lengyel agarat is használták. A folyamat célzott megközelítése majd csak 1915-ben vált aktuálissá, amikor is a vadászkutyákról szóló rendeletek megtiltották a szarvasok üldözését ezzel az ebbel. Bár saját hazájában igen elterjedt, nemzetközi szinteken még csak most kezdenek el vele ismerkedni a kutyások.

Lendületes és kitartó vadász, aki órákon keresztül képes a vad nyomát követni. Szívós és szorgalmas, amire szüksége is volt a terepen, eredetileg ugyanis vadkan vadászatára fejlesztették ki. Intelligens, igen kellemes jellemű eb, a kedvelői szerint aki egyszer vele vadászott, nem választ mást.

5. Tiroli kopó

Ahogy az összes bracke típusú eb, úgy a tiroli kopó őse is a Keltenbracke, vagyis kelta kopó. Már I. Miksa német-római császár is használta vadászatokhoz Tirolban, naplóiban meg is említette, hogy ebből a fajtából választotta ki a vezető kutyákat az úgynevezett limiereket. Célzott tenyésztését igen korán, 1860-ban kezdték el, majd 1896-ban elkészült az első szabvány is, melyet 1908-ban el is ismertek.

A tiroli kopóval a legtöbb hasonló kutyával ellentétben nem falkában vadásztak. Eredetileg nyúlra és rókára vetették be, de nagyon ügyesen követte a sebzett vad nyomát is, vagyis a vércsapát. Kitartása, terhelhetősége és agilitása alkalmassá teszi erdőbe és sziklás területre is. Rendkívül szenvedéllyel veti bele magát a vadászatba, de nem ész nélkül. Kifejezetten intelligens, önállóan dolgozik és cselekszik. Irányérzékelő képessége fejlett.

6. Vendée-i griffonkopó

Eredeti nevén Briquet Griffon Vendéen, melyben a briquet szócska közepes méretű kutyát jelent. A vendée-i griffonkopót ugyanis az I. világháború előtt kezdték el kifejleszteni a nagy vendée-i griffon javított, kompaktabb változataként. A háborúk miatt többször is veszélybe került a jövője, jelenleg azonban az állomány jó minőségű példányok által biztosítva van. Falkában vadásztak és vadásznak vele szarvasra és vadkanra, de apróvadra is bevethető.

A vendée-i griffonkopó gyors kutya kellemes hanggal, aki nehéz terepen is úgy mozog, mintha az egy cseppet sem akadályozná. Kitartó és szenvedélyes négylábú, aki határozott és következetes kezekben első osztályú vadászkutya.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.