6 érdekesség a kisfülű kutyáról: méltán a legfurább kutyaféle

Vagy kreatívabb nevén a kisfülű zorro (a zorro spanyolul rókát jelent), egy megfoghatatlan – sajnos csak átvitt értelemben – és igen egyedülálló kutyaféle, aki az Amazonas-medencében őshonos. Az Atelocynus nemzetség egyetlen tagja. Nem túlzás, ha kijelentjük, hogy a kutyafélék legkevésbé kutatott és legkevésbé értett faja.

Lássuk máris, hogy mit tudunk a kisfülű kutya külső jellemzőiről, viselkedéséről és kialakulásáról.

(A borítókép illusztráció; erdei kutya kölyök látható rajta.)

1. Bizarr kis lény a maga nemében is

A Panama-földszoros kialakulása után, valamikor a pliocén korban úgy 2,5 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikából a kutyafélék is a déli kontinensre vándoroltak a nagy amerikai faunacsere részeként, amikor is kihalt a dél-amerikai ragadozó erszényesek és őshonos patások túlnyomó többsége. Dél-Amerikában több kutyafaj található, mint bármely más helyen a Földön. A rövidfülű kutya ősei sikerrel alkalmazkodtak a trópusi esőerdőkhöz, kialakítva a szükséges morfológiai (alaktan) és anatómiai (bonctan) jellemzőket. Az erdei kutyához való hasonlósága ellenére sem áll szoros rokonságban egyetlen róka- vagy farkasszerű kutyával sem; az egyik legszokatlanabb megjelenésű kutyaféle. Két alfaja ismert.

2. A kisfülű kutya antiszociális

Ez az egyébként szerintünk igen helyes kis állat Dél-Amerikában él, aki testalkatát tekintve minimalacra, néha tacskóra emlékeztet. A kutatók szerint nem különösebben válogatós, jól érzi magát az esőerdők síkvidéki és mocsaras területein is. Egy a lényeg, hogy emberrel ne találkozzon. Annak ellenére, hogy kutyaféle, magányosan él; úgy tűnik, hogy nemcsak az embereket szereti elkerülni, de más állatokat és a fajtársakat is. Egy igazi kis Morgónak tűnik, amit imádunk.

Az viszont elkeserítő, hogy ezt sem tartjuk tiszteletben. A kisfülű kutya ugyan egyelőre mérsékelten fenyegetett státuszban van, attól még borzasztóan szenved az élőhelyének elvesztése miatt. A barlangjaik és életterük naponta egyre pusztul az ember terjeszkedése miatt. Ráadásul az elvadult kutyák is veszélyt jelentenek rá, ugyanis az általuk terjesztett betegségek a kisfülű kutyára nézve is halálosak lehetnek. És erről sem az ebek tehetnek…

3. Albérlő

Mivel egészen kicsi állatok és az Amazonas tele van hatalmas ragadozókkal (jaguár, puma, ocelot), nagyon jól meg kell gondolniuk minden lépésüket. Ezért gyakran bújnak el, méghozzá a tatuk odúiban. A kapcsolat valószínűleg egyoldalú, vagyis a tatu nem profitál semmit a hívatlan vendégből, de úgy tűnik, hogy a rendszer ennek ellenére működik. Az eddig rögzített adatok alapján körülbelül 2 órát töltenek a tatu lakhelyén, majd körülbelül 2 órás felfedezőútra indulnak, hogy jól megtömjék a hasukat.

4. Még úszóhártyája is van

A kisfülű kutya igen kompakt méretű jószág, körülbelül 10 kg és 72-100 cm a farka nélkül. Pofája bizonyos szögből rókaszerűnek hat, ám minél tovább nézegetjük, annál több állat vonásait fedezzük föl benne. Zömök, hosszú testéhez vastag nyak, lompos farok és hosszú végtagok kapcsolódnak. Lábujjai között részleges úszóhártya feszül, hogy az esőerdők mocsaras területein is kellő magabiztossággal közlekedhesse, na meg hogy halászhasson.

5. Na sicc!

Azt már pedzegettük, hogy van néhány olyan szokása és jellemzője, amely a kutyafélék között nem igazán jelenik meg. Megdöbbentő például, de a nőstények körülbelül egyharmaddal nagyobbak, mint a hímek, ami ellentétes azzal, ahogy a legtöbb emlősnél van. Ennek ellenére a fogságban tartott példányokon azt figyelték meg, hogy a kisebb hím a domináns. De akkor vajon miért nagyobb a nőstény?

A feszült fiúk hátán feláll a szőr, valamint farokmirigyeik által termelt illatanyagot permeteznek szét, ha izgatottak. Azt egyelőre nem tudják, hogy ennek mi a funkciója, de nem emlékeztet ez téged egészen véletlenül valakikre? Mondjuk a doromboló macskanépre? És bizony, még a járása is olyan könnyed, akár egy macskáé! És ha ez még nem lenne elég, kiderült, hogy van egy harmadik szemhéja is, valamint az ürülékékben rengeteg halszármazékot találtak; ezek pedig a vízi állatok jellemzői. Alig várjuk, hogy kiderüljön róla, tulajdonképpen nem is kutyaféle!

6. Amit ma tudunk róluk, az nagyrészt Osónak köszönhető

Vagyis egészen pontosan Renata Leite Pitman felfedezőnek és kutatónak a munkássága révén tudjuk az információk nagy részét, amely ma rendelkezésünkre áll a kisfülű kutyáról, ő ugyanis több vadon élő egyed megfigyelésében és összegyűjtésében részt vett. Egyik projektje egy Oso nevű árva volt (mondjuk az árvát picit megkérdőjelezzük, de legyen), akit fogságban neveltek fel egy farmon, házi kutyák között. Osót rendszeresen erdei sétákra vitték, hogy rájöjjenek, mi a kedvenc étele, valamint nőstényekkel is összeismertették, hogy megtudjanak valamit a faj szaporodásáról. Ekkor jöttek rá, hogy valószínűleg a kisfülű kutyák – megint csak a kutyaféléktől eltérően – igen későn, körülbelül 3 éves korukban válnak ivaréretté. Amikor Oso ivaréretté vált, elkezdett különös hangokat hallatni, amelyek egy bagoly hívásához hasonlítottak leginkább. Rögzítették ezt a vokalizációt, majd lejátszották az erdőben; egy nőstény azonnal meg is jelent. 2010-ben Osót egy nyomkövetővel visszaengedték a vadonba, és három évig követték, míg a nyakörvéből kimerült az elem. Ez alatt a rövid idő alatt még több értékes információt adott nekünk a fajról. Innen is nagyon hálásan köszönjük!

Oso egyik erdei sétáján: