A juhászkutyák M-től P-ig: amikor a kiváló munkamorál és a kedves természet egyesül

Az FCI I. fajtacsoportjajának, a juhász- és pásztorkutyáknak (kivéve svájci pásztorkutyák) 1. alcsoportja a juhászkutyák. Cikkünkben M–P-ig tárgyaljuk őket.

A következőkben ezen a juhászkutyák történetét és jellemét ismerheted meg.

1.) Mallorcai pásztorkutya

A fajta minden bizonnyal I. (Hódító) Jakab aragóniai királlyal együtt érkezett a szigetre, amikor hatalma alá vonta azt. Évszázadok során a mallorcai pásztorok tökéletesítették a kutyát; a tenyésztésbe bevonták a szigeten, és a Földközi-tenger környékén élő szomszédok ebeit is. Szarvasmarhák pásztorkutyájaként, madaras vadászatokhoz, valamint az otthon védelmére és őrzésére is használták. A szelekció és az ellenőrzött tenyésztés az 1970-es években kezdődött; a mallorcai pásztorkutya fajtaszabványát 1980-ban dolgozták ki.

Egy kifejezetten intelligens, hűséges kutyáról van szó, aki önállóan is képes dolgozni. Múltjából adódóan aktív, mozgékony eb, akinek naponta minimum 1 órás intenzív mozgásra van szüksége feladatokkal megspékelve, amibe nem tartozik bele az udvaron való futkorászás. Őrző-védő hajlama igen prominens, ezért a szocializációjára és következetes, határozott nevelésére nagy hangsúlyt kell fektetni. Inkább egykutyás háztartásba való.

2.) Mioritic pásztorkutya

A mioritic pásztorkutya a Kárpátok területéről származik. Hazájában, Romániában évszázadok óta haszonállatok őrzésére használják. Neve a román mioară szóból ered, ami fiatal bárányt jelent. A pásztorok a kutyákat egy ősi tájfajtából tenyésztették ki, egyesek szerint az őseik visszavezethetők egészen a római támadások visszaszorítására használt ebekig. A fajta számos román legendában és népdalban is szerepel. Ezek a kutyák fontos szerepet játszottak abban, hogy az állatállományok védelmet élvezzenek a farkasokkal, medvékkel és hiúzokkal szemben.

A mioritic pásztorkutya hűséges, megbízható, független, és természetesen igen erős védelmezőösztön is munkálkodik benne. Mivel magabiztos és nagy testű ebről van szó, a korai szocializációt és az engedelmességet a középpontba helyező képzés elengedhetetlen az esetében. Szoros kötelék kialakítására képes, a gazda nagyon fontos szerepet játszik az életében, így elhanyagolni nem szabad, igényli a rendszeres kontaktust.

3.) Mudi

A fajta kialakulásának körülményei kissé homályosak, de feltehetően a magyar és német juhászkutyák keresztezéséből alakult ki a mi csodálatos mudink. A magyar pásztorkutyákat nagyon sokáig nem tenyésztették szelektíven, a mudi gyűjtőnév volt, amelyet leginkább Pest megyében és az északi területeken használtak a pásztorkutyákra. Az első mudikról szóló leírások a 18–19. században keletkeztek. Eredetileg nagy testű állatokat és birkákat terelt, de hajtókutyának is sokszor alkalmazták. 1936-ban Fényes Dezső indította el a szelektált tenyésztésüket. A mudit mint fajtanevet valószínű, hogy Tóth Mihály bugaci számadó Mudi nevű kutyájáról kapta.

A mudi híres intelligenciájáról. Tanulékony és éber kutya, akinek nagyon fontos, hogy mindig a gazdája mellett legyen. Élénksége a munkában fantasztikusan szolgál, alapvetően azonban nem egy nyughatatlan, izgága kutya. Jelzőkutyának is beválik, az idegenekkel szemben bizalmatlan; úgy viszonyul hozzájuk, mint a gazda. Ugyan a feladatok és a sok mozgás elengedhetetlenek számára, a mudi a városi környezethez is könnyedén alkalmazkodik. Egy aktív családban, akik magukkal tudják vinni a kutyát a programjaikra, nagyon jól érezheti magát. Gyerekekkel és más állatokkal szemben is barátságos.

4.) Német juhászkutya

A német juhászkutyát Németországban az ónémetjuhászkutyából és egyéb pásztorkutyákból tenyésztették ki. A fajta atyja Max von Stephanitz német lovassági kapitány 1899-ben jegyeztette be hivatalosan a német juhászkutyát. A célja az volt, hogy létrehozza a tökéletes munkakutyát. A háborúk után családi kutyaként bizonyíthatott, népszerűségét Rin-Tin-Tinnek, az első kutyafilmsztárnak köszönhette.

A törekvések a tökéletes munkakutya megalkotására teljes mértékben sikerrel jártak. A németjuhász ugyanis alkalmazkodó, terhelhető, intelligens és mozgékony fajta. Gazdájához kivételes módon ragaszkodik, a gyerekekkel is megtalálja a közös hangot. Szeret dolgozni, feladatokat végrehajtani, amit a tartásánál figyelembe kell venni. Nem elég, ha naponta 2-3 sétára kivisszük, a szellemi lefárasztását is komolyan kell venni. Ha ezekre odafigyelünk, a német juhászkutya akár lakásban is tartható. Családjával szemben sosem agresszív, de hogy ezt idegenekkel szemben is elkerüljük, a szocializációját már apró korában el kell kezdeni.

5.) Óangol juhászkutya

A fajtát feltehetően a 18. század végén alakították ki Nyugat-Angliában azzal a céllal, hogy a juhokat és a marhákat leterelje a hegyvidéki falvakból a piacra. Eközben persze nemcsak terelnie kellett, de őriznie is a jószágokat. Akkoriban a kedvtelésből tartott ebekre hatalmas adókat róttak ki, ezért a házőrző és pásztorkutyák gazdái levágták a kutyáik farkát, hogy ezzel is bizonyítsák, munkakutyáról van szó. Valószínűleg innen ered a fajta másik neve is, a bobtail, ahol a tail farkat jelent, a bob pedig a testrész kurta mivoltára utal.

Az óangol juhászkutya intelligens, gyorsan tanul, és kifejezetten ragaszkodik a családjához. Nagyon fontos számára, hogy a gazdái közelében legyen, nehezen viseli a magányt. Kifejezetten szeret problémákat, feladatokat megoldani, így lényeges, hogy a mentális lefárasztására nagy hangsúlyt fektessünk. Az óangol juhászkutyában talán az egyik legszerethetőbb tulajdonság a bohókásság, amit időskorára is megőriz. Nagy mozgásigénye és daliás termete miatt tartása csak kertes házban javasolt. Ha a gazdi odafigyel a lemozgatására és a mentális stimulációjára, valamint beengedi a kutyát az élete minden lehetséges területére (átvitt értelemben is), egy nagyon mély és szerető társa lehet a személyében.

6.) Pikárdiai juhászkutya

A pikárdia juhászkutya hazája Franciaország, ahová feltehetően a kelták vitték be a 9. században. Ugyanakkor vannak olyanok, akik ezt az elméletet megcáfolják, így emiatt nem is teljesen világos, hogyan jött létre a fajta egészen pontosan. Az azonban biztos, hogy egykoron előszeretettel használták mezőgazdasági és farm körüli tevékenységek ellátására, elsősorban terelésre, de a házőrzés és a nyájvédelem is a munkaköri leírásában volt. A publikum először 1863-ban láthatta a fajtát, az FCI 1995-ben ismerte el hivatalosan.

Juhászkutyához méltóan intelligens, hűséges, aki nagyon szeret a gazda közelében lenni. Élénk és éber kutya, aki igényli a mozgást és az izgalmas feladatokat is. Nem kanapéra született, az teljesen bizonyos, de a megfelelő kezekben családi kutyaként is fantasztikus társ. Kiképzése okozhat azonban némi fejtörést: gyorsan tanul, de hajlamos a makacskodásra is. Egyértelműen olyan kutyáról van szó, akit vihetünk magunkkal túrázni, futni, kirándulni is, és ezt nagyra fogja értékelni. Gyerekekkel szemben kifejezetten barátságos, más állatokat is elfogad, ha megfelelően szocializáltuk.

7.) Portugál juhászkutya

Még annak ellenére is, hogy egy viszonylag új fajtáról van szó, a portugál juhászkutya eredete homályos. Az valószínűsíthető azonban, hogy Portugáliában alakult ki, ott is a középső és déli területeken. A Serra de Aires hegyvidéki régiójában már a 20. század óta megtalálható. Az egyik elmélet szerint az ott élő pireneusi juhászkutyák és katalán pásztorkutyák keresztezésével jött létre. A legnépszerűbb teória szerint Franciaországból importált brie-i juhászkutyák ugyan remekül tereltek ezen a területen is, azonban nem voltak képesek hatékonyan alkalmazkodni a nehéz terephez és a hőséghez. Ekkor döntöttek úgy, hogy ezeket az ebeket a környéken dolgozó juhászkutyákkal ötvözik, hogy létrejöjjön a tökéletes elegy.

Ha a lehetséges ősök reputációját nézzük, nem is csoda, hogy a portugál juhászkutya egy kimagasló intelligenciával és életigenléssel rendelkező aktív eb, aki 100%-ig elkötelezett a nyája és a pásztor iránt. Családi kutyaként is tartható, valamint őrzőkutyaként is kifogástalanul teljesít a megfelelő képzés mellett. A munka számára elengedhetetlen, akkor igazán kiegyensúlyozott és él teljes életet, ha mindig adunk számára valamilyen feladatot.

8.) Puli

A puli, vagyis kedves nevén a csizmaszáras kutya eredete vitatott. Egyesek a feltárásokon, a Kr. e. élt sumerek tárgyai között találtak olyan szobrokat, amelyek feltehetően a puli ősét ábrázolták, mások úgy vélik, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett a Kárpát-medencébe. Az azonban vitán felül áll, hogy már a 18. századból találunk olyan szöveges dokumentumokat, amelyek a magyarok zsinóros szőrű büszkeségéről emlékeznek meg. Az 1900-as években, amikor a mezőgazdaság visszaszorult, a puli is munkanélkülivé vált. Dr. Raitsits Emil állatorvos, a magyar ebtenyésztés szakértője, a Fővárosi Állat- és Növénykertben pulitenyészetet hozott létre, aminek következtében újra népszerűvé vált a fajta. Ekkora azonban már kilépett eredetei szerepköréből, és társasági és rendőrkutyaként, valamint házőrzőként is remekelt.

A puliban az a legjobb, hogy elképesztő energiaszint párosul emberközpontúsággal és csillogó elmével, aminek következtében ez a helyes munkakutya családi kutyának is remek választás. Az idősebb korosztállyal és a gyerekekkel is egyszerűen megtalálja a közös hangot, nagyon könnyen alkalmazkodik mindenféle életstílushoz. Már a kiállásán is látszik, hogy öntudatos jószág, de a gazdáját igen nagyra tartja, ezért nevelése nem ütközik különösebb nehézségekbe egy tudatos és következetes személy számára.

9.) Pumi

A pumi a 17–18. században bukkant fel először Magyarországon. A Franciaországból érkező nyájakat akkoriban rendszerint a kutyákkal együtt adták el, így vélhetően ezek a terrierjellegű ebek keveredtek a hazai juhászkutyákkal, legfőképp pulikkal. Nevük valószínűsíthetően a pomerániaiból ered. 1914-ben Raitsits Emil segítségével a Budapesti Állat- és Növénykertben nagy odafigyeléssel, szelektált módon kezdték el tenyészteni; ő arra törekedett, hogy a puli és a pumi jól elkülöníthető legyen. 1920-ban ismerték el hivatalosan, ám akkor már nemcsak munkakutya volt, hanem a városi kutyatartók körében is kezdett elterjedni mint társasági kutya.

A pumiban lenyűgöző elegyet képez a terrierek semmihez sem fogható temperamentuma és a pulik intelligenciája. Bohókás és játékos eb, aki imád mozogni és dolgozni. Nagyon ragaszkodó négylábú, aki igényli és nagyra értékeli a törődést és a figyelmet. Egy élmény tanítani; mind a kutyás sportokban, mind az engedelmességi feladatokban remekül teljesít. Jelzőkutyának is szuperül beválik, fáradhatatlan és derűs természete azonnal jobb kedvre derít bárkit bármilyen helyzetben. A lemozgatásáról és mentális stimulációjáról gondoskodni kell, valamint a magányt is rosszul viseli. Ha ezekre a dolgokra odafigyelünk, a pumi személyében magunk mellett tudhatjuk a tökéletes családi kutyát.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.