A juhászkutyák S-től Sz-ig: örök kedvencek és ritka szépségek

Az FCI I. fajtacsoportjában, a juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák) 1. alcsoportjában kapnak helyet a juhászkutyák.

Mai cikkünkben S-től Sz-ig tárgyaljuk a 10 juhászkutya történelmét és jellemét.

1.) Saarloosi farkaskutya

Leendert Saarloos holland zoológus és kutyatenyésztő úgy gondolta, hogy a német juhászkutya túlságosan humanizált lett, így szerette volna visszatenyészteni a természetesebb formájába. 1935-ben egy hím német juhászkutyát és egy nőstény szürke farkast pároztatott. Az utódokat német juhászkutyával tenyésztette vissza, így negyedrészben farkasvérrel rendelkező ebeket nyert. Ezek a kutyák alkották a fajta bázispopulációját. A szigorú és jól megtervezett tenyésztés eredményeképpen a következő években létrejött egy olyan erős, szívós, önálló fajta, ami közelebb áll farkas őséhez. Az első időszakban European Wolfsdog néven mutatták be. Ennek az új fajtának a válogatott példányai jól működtek vakvezető vagy szolgálati kutyaként. Eleinte úgy tekintettek rájuk, hogy alkalmasak erre a feladatra. Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a fajta sem munka-, sem vakvezető kutyának nem megfelelő. Leendert Saarloos öröksége nem munkakutya, hanem egy olyan társkutya, amely természetközeli tulajdonságokkal rendelkezik.

A saarloosi farkaskutya energikus, életteli és a terveknek megfelelően magabiztos eb. A fajta odaadó és nagyon hűséges gazdájához, de az idegenekkel szemben távolságtartó. A természetes, farkasszerű viselkedés és az ismeretlen helyzetek elől való menekülési vágy jellemző rá. Keveset ugat, kiváló a szaglása és nagyon erős a vadászösztöne. Mivel kifejezetten farkasszerű a viselkedése, nem javasolt egyedül tartani, társaságban érzi magát a legjobban.

2.) Schapendoes

A 19. század végén és a 20. század elején Hollandia egész területén összeakadhattunk a schapendoesszal, aki elsősorban juhászkutyaként tevékenykedett. A pásztorok nagyra becsülték munkamorálja és intelligenciája miatt. Rokonságban áll például a szakállas collie-val, a lengyel alföldi juhászkutyával, az óangol juhászkutyával és még a pulival is. A II. világháború alatt a fajta szinte teljesen eltűnt. A kutyás szaktekintély, a P. M. C. Toepoel a fajta alapítója, akinek köszönhetően megmenekült ez a figyelemre méltó juhászkutya.

Juhászkutyához híven ragaszkodó és szeretetteljes eb, akinek a puszta jelenlététől is jobb kedvre derül az ember. A rá bízott javakat nem agresszíven védi, ha megfelelően szocializálják, szinte biztos, hogy ideális családi kutya válik belőle. Arra azért figyelni kell, hogy sok mozgásra van szüksége, így aktív gazdiknak ajánlott a schapendoes. Az egyes kutyák temperamentuma eltérő lehet, ugyanis független fajta, így a képzése itt-ott nehézségekbe ütközhet. Emiatt csak gyakorlott gazdáknak javasolt.

3.) Schipperke

Sok fajtához hasonlóan a schipperke eredete is homályos, de annyi biztos, hogy Belgium flamand területéről származik. Flamand dialektusban a schipperke jelentése „kis pásztor”. Feltehetően már a 17. században is létezett ennek a helyes kis fekete démonnak az őse. Akkoriban igen nagyra értékelték Brüsszel St. Gery negyedének munkásai és cipészei: kiváló tehetsége volt a patkány-, egér- és vakondfogáshoz. Még versenyeket is szerveztek, hogy megmutathassák a bonyolultan megmunkált sárgaréz gallérokat, amellyel a kutyáikat díszítették. A schipperke farka akkoriban még teljesen dokkolva volt, amely divat feltehetően a 15. század óta létezik. Le sem tagadhatná spicc jellegét, ám ha jobban megfigyeljük, az sem meglepő, hogy a 4 belga juhászkutya közül a groenandael áll hozzá a legközelebb mind jellemét, mind külsejét tekintve.

Vonzó megjelenése és apró mérete ellenére sem ölkutya, aki tétlenül várja a simogatást. Remek az apportírozóképessége és sportokban is jeleskedik. Megfelelő lefárasztás mellett persze lakásban is nagyon jól érzi magát, de csak akkor, ha a mentális és fizikális stimulációjáról is gondoskodik a gazda. Jelző- és őrkutyának is kiváló, emellett pedig nagy előnye, hogy a gyerekekkel is remekül kijön. Magabiztos, határozott, kedves és érdeklődő kis eb, aki kiválóan alkalmazkodik a változó körülményekhez. Egy aktív gazda életébe örömöt és izgalmat hozhat.

4.) Shetlandi juhászkutya

Olybá tűnhet, hogy a sheltie a hosszú szőrű skót juhászkutya apró változata, ám ez nem így van, bár szintén skót felmenőkkel rendelkezik. Ősei már az 1700-as években is aktívan dolgoztak a Shetland-szigeteken. Ahogy a shetlandi póni és a törpejuhok, úgy a shelti is apró termetű, ami a szigetlakók számára praktikus megoldás volt. Akkoriban az ottlakók nem jutottak hozzá sok ételhez, így kisebb testű állatokat tenyésztettek, amelyeknek nem volt annyi táplálékra szükségük. Előfordult, hogy ezeket a kutyákat akár napokra is magukra hagyták a juhokkal, amikor is önmagukra voltak utalva az élelemszerzés tekintetében.

Amennyire hatékony és tehetséges munkakutya volt hajdanán a sheltie, ma annyira remek családi kutya. Akkor igazán boldog, ha foglalkoznak vele, és lehetősége van a mozgásra, így egy aktív háztartásban lehet igazán kiegyensúlyozott. Intelligenciája kimagasló, nagyon gyorsan tanul, issza a gazda minden szavát. Érzékeny természete van, amit a nevelésénél és a vele való együttélésnél is szem előtt kell tartani; nagyon könnyen átveszi a gazda hangulatát. Természetesen lakásban is könnyedén tartható, ha a mozgásra és az agytornára is nagy hangsúlyt fektetünk az esetében.

5.) Skót juhászkutya (hosszú szőrű)

A hosszú szőrű skót juhászkutya impozáns felmenőkkel büszkélkedhet; ezek az ebek feltehetően az 5. században érkeztek a Brit-szigetekre a római csapatokkal együtt, majd keveredtek a helyiek négylábúival. A skót juhászkutya mai formája a Skót-felföldön forrt ki, ahol juhterelésre használták ezt az élénk és elegáns négylábút. Külső megjelenéséből gondolhatnánk, hogy valószínűleg az arisztokrácia kedvence lehetett, ezzel ellentétben azonban egyértelműen a szegény ember kutyája volt. A 19. században Viktória királynő is beleszeretett a skót juhászba, amit népszerűsített is; így vált a szerény pásztorkutyából igazi szenzáció.

Megérzésed nem csal, a skót juhászkutya minden, amit egy aktív gazda kívánhat magának: intelligens, könnyen tanítható, kedves, szeretetteljes és gyengéd. A gyerekekhez is barátsággal fordul, többek között emiatt is alkalmas családi kutyának is munkakutya létére. Nagyon szeret a gazdája közelében lenni, akinek a hangulatára rendkívül fogékony. Nevelése nem ütközik nagyobb kihívásba, ha megfelelően lemozgatják, képes egy lakás körülményeihez is alkalmazkodni. Lezser, könnyed természete és könnyen képezhetősége miatt első kutyának is jó választás lehet.

6.) Skót juhászkutya (rövid szőrű)

A rövid szőrű skót juhászkutya kevésbé ismert, főleg, ha hosszú szőrű testvérével hasonlítjuk össze. Több szervezet a két kutyát a skót juhászkutya két változatának tekinti, míg mások, ahogy az FCI is, két különálló fajtaként értelmezi. Ahol egy fajtának tekintik, ott lehetőség van arra, hogy keresztezzék őket; külön statisztikákat is vezetnek ezekhez az ebekhez. A rövid szőrű skót juhászkutya története sok fajtához hasonlóan spekulációkon alapul. Egyes elméletek szerint ők is, és a hosszú szőrű változat is a Skóciában megtalálható collie-kból alakult ki. Ahogy Viktória királynő érdeklődni kezdett a skót juhászkutya iránt és saját kennelébe is vásárolt néhány fajtát, a rövid szőrű változat is a figyelem középpontjába került. Ebben a periódusban kezdett átalakulni a munkakutya társkutyává.

Aki megszokta a hosszú szőrű skót juhászkutya megjelenését és életében először látja meg a rövid szőrű változatot, egy pillanatra azt érezheti, hogy valami nem stimmel ezzel az ebbel. Olyan érzést kelthet az emberben, mint amikor egy olyan személyt lát szemüveg nélkül, akit eddig még soha. Azonban amikor megszokja a szemünk a látványt, láthatjuk, hogy egy remek kiállású, elegáns kutyával van dolgunk. Temperamentumát tekintve szinte mindenben mása hosszú szőrű testvérének.

7.) Svájci fehér juhászkutya

A svájci fehér juhászkutya a német juhászkutya közeli rokona. Ezek között mindig is léteztek fehér egyedek, amelyek a 19. századig elfogadottak voltak a fajtaszabvány szerint. Sőt, szerették is ezeket a kutyákat, ugyanis a bundájuk színe miatt könnyebben megkülönböztették szürkületkor a nyájra támadó ragadozótól. Ebben az időben azonban elterjedt a hit, amely szerint ezek a kutyák számos egészségügyi problémával küzdenek. A II. világháború után amerikai és kanadai tenyésztők kezdtek el dolgozni a fehér vérvonal felkutatásán és fenntartásán, és végül sikerrel is jártak.

A svájci fehér juhászkutya remek adottságokkal rendelkezik, amelyek egy hozzáértő kézben valódi drágakővé csiszolhatók. Intelligens, fegyelmezett, remek a munkamorálja, gyorsan tanul, és élvezi is azt. Korai szocializációja és megfelelő lemozgatása azonban elengedhetetlen; ezek hiányában ugyanis destruktívvá válhat. Érzékeny, barátságos, gyengéd kutya, aki a gyerekeket is nagyon szereti, és terápiás kutyaként is fantasztikus. Kertes házba jobban illik nagy mozgásigénye miatt, de nagyon szeret a gazda közelében lenni, így arra nem alkalmas, hogy kitegyék az udvarba, majd elvigyék sétálni, ha úgy alakul. Érdemes vele programokat szervezni és kutyaiskolába járni, hogy kiaknázzuk képességeit és igazán boldoggá tegyük.

8.) Szlovák csuvacs

A szlovák csuvacs sarkvidéki farkasoktól származik, amelyek jégkorszak előtti maradványait Európa hegyvidékein a gleccserek őrizték meg. Ezek közé a területek közé tartoznak a Kaukázus északi lejtői, a Rodope-hegység, a Kárpátok, különösen a Tátra, Abruzzo hegyei, a Pireneusok és az Alpok északi része. Ezt felsorolva talán nem is olyan meglepő, hogy a szlovák csuvacs, a pireneusi hegyikutya, az abruzzói juhászkutya, a tátrai juhászkutya és a kuvasz szinte megszólalásig hasonlítanak.

A szlovák alpesi gazdálkodás nagyon ősi hagyományokkal rendelkezik, így a csuvacs a havasi juhokkal, a hucul lovakkal és a többi jellegzetes helyi állattal együtt képzi ennek az alapját. A fajtát már a 17. században jól dokumentálták, de sajnos ahogy a térségből eltűntek a farkasok, úgy ezek a kutyák is kezdtek feledésbe merülni. 1950-ben kezdték el a rehabilitálást. A szlovák csuvacs egy remek mindenes kutya, aki a nyájak őrzése mellett jó házőrző, és társkutyának is kiváló.

Temperamentuma múltjához illően bátor, éber, figyelmes és élénk. Vérében az őrző-védő ösztön, így erre a nevelésnél nagy hangsúlyt kell fektetni. A család, a gazda számára a minden, tűzön-vízen keresztülmenne értük. Idegenekkel szemben bizalmatlan; amennyiben családi kutyaként szeretnénk tartani, a szocializálásnál ezt figyelembe kell venni. Magabiztos, nyugodt állat, aki bár kint aktív és mozgékony, bent békésen viselkedik. Gyerekekkel és más háziállatokkal is megtalálja a közös hangot.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember beszélni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.